Megvan az újabb magyar Nobel-díjas Juhász Katalin2025. 10. 09., cs – 13:07
Krasznahorkai László kapta idén az irodalmi Nobel-díjat, ezzel Kertész Imre után ő a második magyar író, aki kiérdemelte a Svéd Akadémiától a legnagyobb irodalmi elismerést.
Hosszú évek óta ő a kortárs magyar próza legmarkánsabb, egyben legrejtélyesebb szerzője. Világot átfogó, de mindig magyar gyökereiből táplálkozó művészete a végső jelentés keresésére és a történelem, a káosz, az emberi akarat határainak vizsgálatára épül. Prózáját hosszú, folyamszerű mondatok, feszült ritmus és apokaliptikus hangulat jellemzi.
Legismertebb regénye a Sátántangó, amely egy elhagyatott alföldi közösség lecsúszását és morális összeomlását mutatja be – a műből készült filmadaptáció (Tarr Béla rendezésében) kultikus státuszt ért el.
Az ellenállás melankóliája szintén sorsszerű, allegorikus látomás; ebből a regényből született a Werckmeister Harmóniák című film, amely tovább erősítette Krasznahorkai fekete humorral és profetikus élességgel átszőtt látomását. Rövidebb, aforisztikusabb írásait és esszéisztikus darabjait is sokan idézik, mert fogalmazása egyszerre gondolati és zenei.
Műveinek jelentősége abban áll, hogy radikálisan továbblendíti a kelet-közép-európai irodalom hagyományait: egyszerre filozofikus és érzéki, elvonatkoztató és történelmileg érzékeny. Szövegei nem kínálnak egyszerű magyarázatot, inkább kíméletlenül feltárják a modern lét bizonytalanságát, és olvasásra késztetik a befogadót – nemcsak értelmezésre, hanem átélésre is. Nem véletlen, hogy nemzetközi olvasótábora és kritikusi elismerése is jelentős: művei több nyelven jelennek meg, és gyakran kerülnek a kortárs európai irodalom beszélgetéseinek középpontjába.
Krasznahorkai prózája kemény, követelő, de kifizetődő: aki hajlandó elmerülni benne, nagy irodalmi tapasztalattal tér vissza. Az általa feltett kérdések – a közösség összeomlása, a mítoszok ereje, az egyéni és a kollektív felelősség – tovább élnek az olvasóban, hosszú időn át dolgoznak bennünk.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
