Megszakítjuk adásunkat

Megszakítjuk adásunkat

A kedves olvasók bizonyosan nem a tévéképernyők előtt töltötték rettegve a hétvégéjüket. Ha Európában muszlim terrorcselekmény történik, a legtöbb csatorna megszakítja adását, és élőben közvetít, órákon át elemezve a történteket. Nemritkán a semmit. Amikor 2016 nyarán Münchenben, egy bevásárlóközpontban lövéseket hallottak az emberek, és órákra leállt a bajor főváros, az összes német és nagyobb külföldi tévé breaking newst jelentett. Miután kiderült, hogy az elkövető egy neonáci nézeteket valló perzsa, hirtelen lanyhult az érdeklődés – az eset ugyanis nem illett a megszokott sémába.

Most szombaton nem szakította meg a műsorát egyetlen adó sem, de a szakértők és az álszakértők sem elemezgettek órákon át. Végül is csak hat ember sebesült meg egy utcai terrorakció során. Szóra sem érdemes.

Egy fiatal férfi, aki tavaly a jobboldali Északi Liga képviselőjelöltje volt, autójával Marche tartomány egyik városa, a festői Macerata utcáin száguldozott, bevándorlókra lövöldözve. Öt afrikai férfit és egy afrikai nőt sebesített meg. Amikor a rendőrség többórás üldözés után elfogta, olasz zászlót lobogtatva, Olaszországot éltetve szállt ki kocsijából. Matteo Salvini, az Északi Liga elnöke elítélte az erőszakot. Tessék-lássék módon. A Silvio Berlusconi pártjával szövetséges politikus hozzátette: azok az igazi felelősök, akik beengedték a menekülteket. Ha valaki egy olasz város utcáin fegyverrel vadászik emberekre, nemhogy nem szakítják meg adásukat az európai tévék, de egy politikus egyenesen magukat a menekülteket teheti felelőssé a történtekért. Az Il Manifesto római kommunista napilap hétfői számában jogosan tette föl a kérdést: mi lenne az európai közvélemény reakciója, ha Maceratában egy fekete ember lődözött volna órákon át az autójából, és sebesített volna meg hat fehér olaszt. Nyilván mindenki terrorizmust kiáltott volna. Most semmi ilyesmi nem történik. Az erőszakot persze azok is elítélik, akik beszédeikben erőszakra buzdítanak, de mindenki hangsúlyozza: egyedi esetről van szó, nem kell pánikolni, pláne általánosítani.

Az ugyanolyan súlyú cselekmények alapjában más visszhangot váltanak ki attól függően, ki követi el az akciókat. Amikor 2016 őszén a dél-németországi Freiburgban egy menekült megölt egy német lányt, aki a menekülteknek segített, a sajtó egésze címlapon foglalkozott a témával. Nem egyedi ügy volt az akkor, hanem jelenség, amely az összes menekültet azonnal gyanúba keverte. A freiburgi gyilkossággal majdnem egy időben halt meg a keletnémet Dessauban egy kínai egyetemista lány. Német főbérlői brutálisan megkínozták, megerőszakolták, halálra verték. A freiburgi és a dessaui ügy között csak a tettesek és az áldozatok származása volt a különbség. Freiburgban egy külföldi ölt meg egy németet, és országos hír lett belőle. Dessauban németek gyilkoltak meg egy külföldit – és a helyi napilap bűnügyi rovata is csak rövid hírként számolt be róla. De a 2015-ös kölni szilveszterből is csak azért lett országos hír, mert az elkövetőkről a rendőrség többször is megjegyezte, hogy észak-afrikai kinézetűek voltak. Szinte minden bajor sörfesztiválon előfordulnak molesztálások, ám olyankor az a fajta viselkedés „a kultúra része” lesz, amit el akarnak venni a feministák.

Természetesen lehet és kell is beszélni a menekültek és a bevándorlók által jelentett bűnügyi kockázatokról. Ha viszont minden egyes eset miatt megszakítja adását a média, akkor ne csodálkozzunk, ha az európai polgárok veszélyben érzik majd magukat. Holott sokkal nagyobb az esélye, hogy valaki autóbaleset áldozatául esik, mint hogy terrortámadásnak. Ráadásul az elmúlt ötven évben terrortámadásokat bennszülött baloldaliak, jobboldaliak, katolikusok, protestánsok ugyanúgy elkövettek Európában, mint bevándorló muzulmánok. Az Amadeu Antonio Alapítvány számításai szerint Németországban csak 2017-ben 1713 esetben ért támadás menekültszállót. Egyetlenegy sem tudott ezek közül túllépni a helyi sajtó bűnügyi rovatának érdeklődési körén. Az európai napilapok most sem emlékeztek meg öles betűkkel, fekete címlapokkal a szombati olaszországi esetről – ahogy az iszlamista terror esetében minden alkalommal szokták.

http://mno.hu/

A politikai közbeszédet az a valóság alakítja, amit az emberek a környezetükben nem feltétlenül érzékelnek, de valahogy mégis jelenvalónak hisznek. Nem véletlen, hogy idegenellenességgel a homogén keletnémet, lengyel vagy magyar vidéken nagyobb sikert lehet elérni, mint ott, ahol tényleg élnek idegenek. Maceratában az arab és afrikai bevándorlók a lakosság 4 százalékát teszik ki. Sokan mégis nagyobb veszélynek tekintik őket, mint azt a pártot, amelynek alsó kategóriás politikusa szombaton lövöldözni kezdett – és amelynek elnöke március után római miniszter lehet.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.02.07.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »