A 16–17. században a boszorkánysággal vádolt európaiak mintegy háromnegyede nő volt. Philippa Carter friss tanulmánya azt mutatja, hogy ez nem csupán nőgyűlölet, hanem a munkamegosztásban rejlő kockázatok következménye is: ahol a tej megerjedt, a gyerek megbetegedett, vagy a szomszédnak nemet mondtak, ott könnyen megjelent a boszorkányság vádja.
Női többség a máglyák árnyékában
A 16–17. századi boszorkányperekben a vádlottak 70–80 százaléka nő volt. A jelenség az újkori Európa egyik legtöbbet kutatott társadalmi rejtélye.
Philippa Carter történész négy tényezővel magyarázza a női felülreprezentáltságot: nemi munkamegosztás, foglalkozási kockázat, gyakori társas érintkezés és a munkahelyek szociabilitása.
Richard Napier lelkész-orvos 69 000 betegfeljegyzéséből 1714 utal boszorkánygyanúra. Carter 130 esetet vizsgált meg részletesen: a 960 gyanúsítottból 855 nő volt, 105 férfi.
A tejfeldolgozás, a házi gyógyítás, a gyermekgondozás és az élelmiszer-tárolás túlnyomórészt női feladat volt. Ha a vaj savanyú lett vagy a főzet nem gyógyított, a kudarc misztikus magyarázatot kapott.
Kockázatos mindennapi feladatok
A „romlás” – étel, állat, egészség – láthatatlan okait gyakran varázslatnak tulajdonították. A nő, aki e területeken dolgozott, egyszerre bírt hatalommal és volt kiszolgáltatva a közösség ítéletének.
Bábák, javasasszonyok és gyógyfüvesek kudarc esetén gyorsan gyanúba kerültek. A kétes diagnózis boszorkányváddá fajult, ha a beteg mégis meghalt vagy a szülés rosszul sikerült.
A nők a háztartások, udvarok, piacok és kutak között mozogtak. Egy elutasított szívesség, egy meg nem sütött kenyér vagy az irigység hamar „bizonyítékká” válhatott egy szerencsétlenség után.
A mosás, fonás, főzés és ápolás csoportos tevékenység volt. Szoros kötelékeket épített, de feszültséget is szült. Így a „jó szomszédnépből” egy rossz szóra boszorkány lehetett.
Hova tűntek a férfiak?
Férfiakat inkább állattenyésztés, halászat vagy vándorkereskedelem kapcsán vádoltak meg, főleg üzleti viták után. A nőkhöz kötött házi szférában viszont alig jelentek meg.
Carter nem zárja ki a nőgyűlölet vagy a gazdasági nyomás szerepét, de rámutat: a boszorkányvád a napi munka anyagi és társas kockázatainak mellékterméke volt. A gondoskodó, tápláló tevékenységek hordták magukban a „láthatatlan” veszélyt, amely a nőket különösen sebezhetővé tette a kora újkori társadalmakban.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
