Az elmúlt évtizedekben viszonylag sok ember és szervezet, köztük szélhámosok és szakértők is figyelmezették (vagy inkább riogatták) a társadalmat az olajkészletek végességéről és az ettől várható gazdasági összeomlásról. Erről a témáról már 7 évvel ezelőtt volt egy cikk a honlapon, amely alapvetően leírta, hogy gyors összeomlásra nem kell számítanunk, de attól még nem feltétlenül lesz olcsóbb az olaj. Mi nem azt a cikket akarjuk megismételni (bár az az előrejelzésünk, hogy nem lesz összeomlás, alapvetően bejött), hanem arról írunk, hogy a Harmadik Birodalom hogyan kezelte az olajhiányt. Ebből igazából az látszik, hogy megvannak a módszerek arra, hogy függetlenítsük magunkat a külföldi olajforrásoktól, csak azoknak a módszereknek is meg vannak a korlátai.
A 7 évvel ezelőtti olajtartalékos cikk utólagos értékelése
Ugyan ez a cikk elsősorban a Harmadik Birodalom olajhiány miatti megoldásairól szól, viszont megragadom az alkalmat a 7 évvel ezelőtti cikk utólagos értékelésére. Az eredeti cikk ezen a linken olvasható.
Az egyik tény, amit 7 évvel ezelőtt leközöltünk, az az, hogy a bolygó olajtartalékai gyorsabban növekednek, mint amilyen ütemben fogynak, elsősorban a kitermelés technikai fejlődése következtében. Ez a trend alapvetően az elmúlt 7 évben is folytatódott, ugyanis míg 2012-ben a bolygó kitermelhető olajtartaléka 1521 milliárd hordó volt, addig 2018-ra ez az érték 1661 milliárd hordóra nőtt. Ezek a számok az amerikai Energy Information Administration szervezettől származnak.
Az árak tekintetében viszont tévedtünk, ugyanis azok nem nőttek, hanem csökkentek. 2012-ben még szinte minden energetikai szakértő árnövekedést jósolt, mivel akkor még nem volt széleskörűen ismert a hidraulikus repesztés olajtartalék-növelő potenciálja. Viszont ez azt jelenti, hogy jobban alakult a helyzet, mint ahogyan számítottunk.
Ennek ellenére elképzelhető, hogy a jövőben ismét nagyon magas olajárak lesznek, ugyanis az olajár 2014-es nagymértékű csökkenését követően az olajkitermelési beruházások a felére estek vissza. Ez nagyobb mértékű igénynövekedés esetén kevés lehet, ami magasabb árakhoz vezethet.
A Reichsbahn
A második világháború idején az európai országok gazdaságai alapvetően a vasúton alapultak. Azóta a közúti közlekedés ugyan nagyobb fontosságra tett szert, viszont a vasút alapvetően a mai napig fennmaradt. A modern vasúti közlekedés fő előnye, hogy energetikailag hatékonyabb, mint a közúti közlekedés, mivel több mint 70 százalékkal kevesebb energiát használ fel egységnyi áru szállítására. Nyilván vannak hátrányai is, viszont a vasút alapvetően azt jelenti, hogyha a jövőben nagyon drága lenne az olaj, akkor van egy olyan technológia, amelynek az infrastruktúrája ki van építve, és amely alapvetően használható. Bár az jó kérdés, hogy a jelenlegi vasúti infrastruktúra mekkora forgalmat bírna el.
Egyes tanulmányok szerint az energiafelhasználást tekintve a különbség még ennél is nagyobb, 90 százalék körüli. Ennek ellenére én inkább a 70 százalékos értéket használom, ugyanis abban az értékben a körülmények (pl.: sebesség) azonosak.
Széncseppfolyósítás
Ugyan a vasút adta a teher- és személyszállítás gerincét, viszont gépjármű-üzemanyagra is szükség volt. Mivel Németország kevés olajmezővel rendelkezett, ezért ezt leginkább széncseppfolyósítással tudták előállítani.
A széncseppfolyósítás révén lehetséges különböző minőségű szenekből szintetikus benzint és dízelt előállítani. Ehhez nagy mennyiségű energiát kell befektetni, de megoldható a biztosítása. Mivel a világháború idején Németország volt a világ egyik legnagyobb széntermelője, ezért a Harmadik Birodalom számára a széncseppfolyósítás kézenfekvő volt. A háború előtt és alatt olyan mértékben építettek ilyen üzemeket, hogy a háború folyamán a műbenzin aránya az összes rendelkezésre álló üzemanyagból túllépte az 50 százalékot. Ez biztosította a Luftwaffe üzemanyagigényének jelentős részét.
A Földön jelenleg is van széncseppfolyósító üzem, mégpedig a Dél-Afrikai Köztársaságban. Tehát a technológia nem veszett ki, és a bolygó 1000 milliárd tonna fölötti széntartaléka miatt nem zárható ki a jövőbeni alkalmazása. Magyarország szintén rendelkezik 10 milliárd tonna szénnel, bár a nagy részét nem tartják gazdaságosan kitermelhetőnek a jelenlegi energiaárak mellett. A magyar szénből leginkább az észak-magyarországi lignit (3 milliárd tonna) érdemes a kitermelésre.
Ugyan a magyar szén gyenge minőségű, de vannak olyan cégek, amelyek képesek ilyen szénből is szintetikus üzemanyagot gyártani.
Fagázmeghajtás
A 20. század közepén volt egy technológia, amellyel a belsőégésű motoros autókat megújuló energiaforrással lehetett meghajtani, ami a fagáz volt. Ezt 1931-ben kezdték el Németországban gyártani.
A fagáz a tűzifa tökéletlen égéséből keletkezik, 700-800 Celsius fok hőmérsékleten. Az így keletkezett gáz alkalmas a benzinmotoros járművek meghajtására, bár csökken a teljesítmény tőle. Emellett a gázgenerátort el kell helyezni valahogy az autón, ami növeli annak méretét és tömegét.
A technológiát a világháború idején már széles körben használták, Németországban akkoriban félmillió fagázmeghajtású autó volt, Európa többi országában pedig valószínűleg további több millió. A technológia a világháború után kiveszett a használatból az olcsó olaj miatt.
A módszert ugyan a napjainkban is lehetne alkalmazni, viszont a jelenlegi gépjárműforgalom mellett jó kérdés, hogy meddig tartanának ki az erdők.
A troli
A 20. század középső évtizedeiben népszerű tömegközlekedési technológia volt a trolibusz. A troli a közlekedés elektrifikációjának létező technológiája, és alapvetően egy környezetbarát és a helyi légszennyezettséget csökkentő módszer. A 40-es években Németországban számos trolihálózat működött.
A troli ugyan a 70-es évek óta visszaszorult, de az az előnye továbbra is megvan, hogy ki lehet vele váltani az olajt, mivel gyakorlatilag bármilyen áramtermelő technológiával működtethető. Az egyik hátránya alapvetően az, hogy ugyanott közlekedik, mint az autók, vagyis növeli a forgalmat.
Kriegsmarine: vissza a szénre
Az előbb bemutatott megoldások ellenére komoly probléma volt a hadműveletekhez szükséges üzemanyag biztosítása a Kriegsmarine számára. Ezért a Kriegsmarine a világháború alatt a hajói egy részét visszaállította dízelről szénre.
Ezt tipikusan a kevésbé fontos hajóknál lépték meg, amelyek aknamentesítő és egyéb feladatokat láttak el. Ez jelentős mennyiségű dízelt spórolt a nagyobb hajók számára.
(Olvasónktól)
Források:
https://www.istc.illinois.edu/UserFiles/Servers/Server_427403/File/20091118.pdf
https://www.iea.org/futureofrail/
Energeia, University of Ketucky: Germany’s Syntetic Fuel Industry 1927-1945
http://energiaoldal.hu/tankolj-fat-a-fagaz-autozas-tortenete/
https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_trolleybus_systems_in_Germany
https://www.indexmundi.com/energy/?product=oil&graph=reserves
https://www.eia.gov/beta/
https://www.iea.org/oil2018/
http://www.kbismarck.com/minesweepers-40.html
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
