A közösségi média és a mesterséges intelligencia felpörgésének éveken belül drámai hatása lesz a sajtóra, a hírmédiára – még a jelenleginél is súlyosabb. Minden nappal egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a hírmédia, a hír- és tényközlés megszűnik létezni, hacsak a valódi sajtó szőröstül-bőröstül ki nem vonul a közösségi-médiás térből. Rögtön két bizonyító példával is előállhatunk. Az egyik, a mesterséges intelligencia térnyerése, a másik pedig az amerikai cégvezetőt nyílt utcán kivégző Luigi Mangione esete. Ez utóbbi nem csak kiábrándító történet, de a közösségi média megzabolázatlan erejének veszélyeire is felhívja a figyelmet.
Ha valaki még emlékszik a szlovák elnökválasztás első fordulója előtti kampányra, annak volt egy kevésbé feltűnő, de érdekes sajátossága. Az Ivan Korčok progresszív elnökjelöltet támogató médiumok már jóval a választási célegyenes előtt elkezdték sulykolni a narratívát, hogy Korčok ellen mesterséges intelligenciával készített, úgynevezett deepfake videókat vagy hangfelvételeket tehetnek közzé – lejáratás céljából.
A sajtó részéről ez a megelőző lépés önmagában is azt sejtette, hogy Korčoknak is lehetnek a múltjában politikailag kényelmetlen húzások. A lényeg azonban nem ez.
Két nappal ezelőtt a Smer és köre ellen korábban nyomozó Čurilla-csoport tagjainak rokonai tették közzé a Youtube-on a Robert Ficonak kétségtelenül kényelmetlen rejtettkamerás felvételeket, amelyek egy Léva melletti vadászházban készültek.
Egyetlen liberális mainstream sajtóorgánum sem vetette fel, még csak elméletben sem a deepfake lehetőségét. Miért is tették volna, ha saját kedvezményezettjeik politikai ellenfeleiről van szó? Megjegyezzük, nincs okunk feltételezni, hogy felvétel hamis. A kettős mérce azonban rávilágít valamire.
Konkrétan arra, hogy bármikor a jövőben előfordulhat, hogy egy deepfake videóra alapozva negatív politikai kampány indul, akár egy választás előtt. Mindez ma már nem fikció, a mesterséges intelligenciának háló teljesen hétköznapi esemény lenne. És ez a veszély kormánypárti és ellenzéki politikusokat egyaránt érint. Ezek a videók szélsebesen terjednek a közösségi oldalakon, és mire egy politikus vagy egy szakértő reagálni tudna rá, már az emberek nagy része meghozta a döntést, hogy igaznak vagy hamisnak ítéli-e a látottakat.
Ezzel pedig tisztában vannak a politikai marketingesek is, és tökéletesen tudják, hogy egy jól szervezett húzással a közösségi oldalak hullámait meglovagolva visszafordíthatatlan károkat okozhatnak a demokráciának. Lehet, hogy utólag kiderül a turpisság, de ha már kihirdették a választások eredményét, ha már megalakult a kormány, onnantól lehetetlen visszacsinálni a politikai realitást. Legalábbis, demokratikus eszközökkel nem lehet. Lásd példaként a Georgescu-esetet Romániában.
Amikor egy gyilkos tette bocsánatos, csak azért, mert jóképű
A közösségi oldalak mélységeire mutat rá Luigi Mangione esete. Ez a fiatal amerikai férfi lőtte le a nyílt utcán Brian Thompsont, a United Healthcare egészségbiztosító vezérigazgatóját. Tette ellenére Mangione rövid időn belül az internet sztárja vált.
A közösségi médiában ugyanis Robin Hoodként mutatják be, mémekkel, humoros bejegyzésekkel, videókkal bagatellizálják el tettének súlyát. Női influenszerek egész sora mentegeti őt, vagy próbálja különböző elméletekkel legitimizálni tettét, csak azért, mert „jóképű”, „megnyerő a mosolya”, és mert kigyúrt felsőtestéről is előkerült egy fotó.
A fiatal férfi online szexszimbólummá vált, sokan azt állítják róla, hogy „túl jóképű ahhoz, hogy elítéljék”, illetve, hogy „a rendőrségi felvételeken is szexi”. Ilyen és ehhez hasonló bejegyzések ezrei, sőt tízezrei hemzsegnek a Facebookon, Twitteren, TikTokon.
Britney Spears „Criminals” című dalának Google keresési indexe megugrott a gyilkosság óta. Ebben a dalban az előadó arról énekel, hogy beleszeret egy bűnözőbe.
Vannak, akik mélyebbre mennek. Mangione állítólag a Thompsonba lőtt golyók hüvelyére szavakat vésett: delay (halasztás), deny (elutasítás), depose (tanúskodás). Ezek a szavak azokra a trükkökre utalnak, amelyeket az amerikai egészségbiztosítók bevetnek, hogy ne kelljen kifizetniük a biztosítási pénzt saját ügyfeleiknek. A United Healthcare-ről az a hír járta, hogy az ügyfelek igényléseinek 90 (!) százalékát elutasította. Vagyis iszonyatosan nagy haszonkulccsal dolgozott elképesztően erkölcstelen módon. A golyóba vésett jelszavak köré ma már egy online mozgalom kezd felépülni.
Ha a nagy közösségi oldalak nem tiltották volna le Mangione profiljait, naponta ezerrel gyarapodna a követői száma.
Mire fel ez a népszerűség? Két oka van. Az egyik az egészségbiztosítókkal szembeni egyébként teljesen jogos elégedetlenség és felháborodás a már említett okokból. Ez azonban a torta kisebbik részét adja, hiszen a sajtó és a közösségi oldalak a valós problémákat nagyon ügyesen tudják cenzúrázni vagy háttérbe szorítani, ha akarják.
Sokkal többet nyom a latban az, hogy a közösségi média rendszere a kattintásokra és lájkokra épül. Nincs erkölcsi, tudományos vagy elvi határ. Aki terméket akar eladni a közösségi média segítségével, annak felkapott hírekre van szüksége, amin keresztül minél nagyobb tömeget tud elérni. Kit érdekel, hogy a felkapott majd életben tartott hír alanya mit tett?! Kit érdekel a valóság, ha az sokkal kevesebbet hoz csak a konyhára?
Embertelen lájkhajhászás
Épp a fenti rendszer okozta valóságtorzulás fogja eldönteni a hagyományos sajtó, a hírmédia sorsát is. A fent leírt, teljesen hisztérikus, hazug és álszent környezetben azoknak a pilléreknek, amelyekre elvileg a sajtónak épülnie kellene (tények, összefüggések, tájékoztatás, objektivitás, erkölcsi mérce) lehetetlen érvényt szerezni.
Csak halkan jegyezzük meg, hogy a Robin Hoodnak beállított Mangione egyébként gazdag, prominens családból származik, drága egyetemen tanult, semmi köze a hétköznapi, átlagamerikai léthez. A United Healthcare vezetőjéről meglehet a nyilvánvaló erősen negatív a véleményünk, ám ez nem menti fel Mangionét tette súlya alól. De nem ő az egyedüli, ahol az emberség megszűnt létezni a lájkhajhászás közben.
Ott van példának Cameron Herrin esete, aki 2018-ban egy 24 éves anyukát 20 hónapos kisgyermekével együtt halálra gázolt egy haverjaival szervezett illegális gyorsulási versenyen. Tettét bevallotta, 24 év börtönre ítélték. Ma 2 millió „rajongója” követeli szabadon bocsátását, jórészt azért, mert jóképűnek tartják.
Mitől válik bocsánatossá egy halálos bűn? A Facebook, a TikTok és az X megmondja…
Merre tovább hírmédia?
Két út áll a hagyományos hírmédia előtt. Az egyik úton a sajtó egy igen széles rétege már elindult. A közösségi média hullámaira felülve feladják lételemüket, és kizárólag a politikai üzenetek szócsövévé válnak. Ez azoknak a médiumoknak nem jelent gondot, akik egyébként is csak a kiválasztott párt hirdetőtáblájaként működnek. Ahol azonban még van tájékoztatási és közérdek-védelmi szándék, nos, ezek a sajtóorgánumok, hírportálok ezen az úton szomjan fognak halni.
A másik út, hogy a releváns, tájékoztatni (is) akaró lapok visszatérnek a gyökereikhez, és a közösségi oldalak komolyan már nem vehető felületeinek végleg hátat fordítanak, kivonulnak onnan.
Ma még ez elképzelhetetlennek tűnik. De előbb vagy utóbb eljön a telítődési pont. A jelenlegi helyzet ugyanis olyan, mintha a Financial Times az UFO-magazin kizárólagos standján akarná eladni magát. Hosszútávon ez csak akkor fenntartható, ha a Financial Times tartalmilag idomul az UFO-magazin olvasóinak igényeihez. Nevetséges? Mégis ez a helyzet.
A kérdés az, hogy ki kezdje meg a sort, és ki áll ellen. Egy fecske nem csinál nyarat, vagy mindenki megy, vagy az egésznek nem lesz értelme. És ez komoly probléma.
Azok a lapok, amelyek propagandalapként működnek, nincsenek rászorulva egy ilyen lépésre. A céljuk ugyanis nem elsősorban a hiteles tájékoztatás, hanem a politikai üzenetek eljuttatása. Ez semmiben sem különbözik attól az esettől, mikor egy cég például romlandó árujától facebookos kampánnyal próbál nagyon gyorsan és nagy hatékonysággal megszabadulni.
Azoknak a lapoknak sem feltétlenül fekszik a dolog, akik kizárólag hirdetésből élnek (nincsenek előfizetőik). Ők közvetve kerülnek nehéz helyzetbe, mert egy ilyen (egyébként helyes) döntéssel kiesnek a közösségi média biztosította piacról.
Remény azonban van a sikeres kivitelezésre. A közösségi média előtt is volt hírfogyasztás, és akit érdekelt a közélet, az igenis elment az újságosstandra, és megvette a neki tetsző sajtóterméket. Mert csak ott jutott hozzá az általa keresett információkhoz. Az újság megvétele pedig nem függött az újságosbódé színétől, kizárólag a lap tartalmától és színvonalától.
Az félelem tehát, hogy közösségi média nélkül senki nem olvas majd híreket, hamis és félrevezető.
Amit a változás érdekében le kell győzni, az az a dogma, hogy ami nincs fenn a közösségi oldalakon, az nem is létezik. Ezt a gondolkodást a következő években meg kell fordítani. Ez nem csak az olvasókon múlik, hanem a sajtón is. Ám ehhez olyat kellene tennie a nagybetűs médiának, amit nem szívesen szokott: együttműködni a versenytársakkal.
A teljesség kedvéért végezetül még egy fontos megjegyzés. Nem minden közösségi médiaplatform épül fel a fenti hektikus és erkölcstelen módon. Az orosz-ukrán háború miatt Európában is egyre gyakrabban látogatott Telegram például nem lájk-alapú hírfolyamot alkalmaz. Fel lehet iratkozni egy egy oldalra, és annak minden bejegyzését megtekinthetjük időrendi (!) sorrendben, rejtések és cenzúra nélkül. Szemben például a Facebookkal, ahol az adott oldalnak hiába van 50 ezer követője, a bejegyzéseket csak a követők 2-3 százalékának mutatja meg hirdetések nélkül. De ha még hirdet is az ember, a progresszív cenzúra akkor is működik.
Annyi biztos, hogy a következő néhány évben jövőt választ magának a sajtó. Ránk férne már egy pozitív változás is…
Komjáthy Lóránt
Nyitókép forrása: Canva
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
