Az Universitat Autònoma de Barcelona régészei a Varsói Egyetem lengyel Mediterrán Régészeti Központjával együttműködve Sikait római kori lelőhelyét tárták fel Egyiptom keleti sivatagában. A területet az ókorban „Mons Smaragdus” néven ismerték, mivel ez volt az egyetlen hely a Római Birodalomban, ahol smaragdot találtak.
Egy most publikált tanulmány azt sugallja, hogy a bányák a blemmik vagy más néven blemmük, a Núbiában és Egyiptom déli és délkeleti részén a Keleti sivatagban élő ókori nomád, félnomád népcsoportok irányítása alatt működtek már a Krisztus utáni 4. században – írja az Origo.
Ezek az emberek arra összpontosítottak az ókorban, hogy kibányásszák és forgalmazzák a smaragdokat, de dokumentálták a bányák tipológiáját, valamint a kitermelési módszereket,
illetve a drágakövek szerepét a temetési szertartásokon, és a lakosság és a munkások társadalmi szervezetében.
A bányák valószínűleg az időszámításunk szerint a 4. és 6. század közötti késő római korszakban működtek, de a kutatásokból kiderül, hogy az épületek egy részét a környéken élő blemmi törzsek lakták, sőt építették a 4. század végén.
A Sikait főtemplomában végzett munka most lehetővé tette a régészek számára, hogy dokumentáljanak két tökéletesen megőrzött rituális szentélyt.
amelyek közül az egyik az utolsó fogadalmi felajánlásokat rejtette, amelyeket a 4. és 5. század között kerültek oda és máig sértetlenek. A kutatók emellett feltárták a Tripartite Building néven ismert épületegyüttest is, amelyet valószínűleg lakóhelynek és a bányákból kitermelt smaragd raktárjának is használtak.
A felfedezés megerősíti a vallás és a helyi rituálék jelentőségét a késői időszakban, és ez arra utal, hogy a bányák kiaknázása ebben az időben a blemmik kezébe kerülhetett, még a Római Birodalom bukása előtt – mondta Joan Oller Guzmán, az UAB Ókor- és Középkorkutatási Tanszékének oktatója a HeritageDaily online tudományos portálnak.
A régészek most először tudtak részletes topográfiai vizsgálatot végezni két elsődleges bányászati területen, amelyek közül az egyik több száz galériaszerű struktúrából áll, és mélysége meghaladja a negyven métert. A felmérés azt is lehetővé tette, hogy meghatározzák a bányákon belüli munka felépítését:
a nagyszabású bányászat csak akkor kezdődött, amikor a legtermékenyebb részeket azonosították.
A területen kistelepüléseket, nekropoliszokat, rámpákat, utakat, munkaterületeket és őrtornyokat is építettek.
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
