A magyar válogatott taktikus, bátor futballal, egy mesteri Szalai-góllal, és egy trükkös Stieber-emeléssel, valamint lélekemelő győzelemmel kezdte a labdarúgó Európa-bajnokságot Bordeaux-ban. Álomszerű rajt.
Egészen felemelő érzés volt látni, ahogy hömpölyög a magyar szurkolótábor a Matmut Atlantique stadion felé jó másfél órával első Eb-mérkőzésünk előtt. Magyarország némiképp időutazásba kezdett, megteltek a meccsnézős helyek, a margitszigeti óriáskivetítő előtt jóval a meccs kezdetét megelőzően megtelt a hely, gyakorlatilag lezárták a szigetet. A munka sok helyen leállt, magyar zászlóval díszített autók furikáztak Budapesten, sok ház erkélyén ott lobogott a piros-fehér-zöld. Ezt hívják futball-láznak.
A bordeaux-i arénában hiába foglalt helyet mintegy 17 ezer osztrák drukker, a mintegy 10 ezer magyar kezdettől leszurkolta őket már a kezdés előtt. Nem meglepő, 44 évet vártunk erre a pillanatra, újra Európa-bajnokságon léphettünk pályára.
Ausztria 4-2-3-1-es, mi hasonló felállással, 4-1-4-1-ben kezdtünk. Lovrencsics sérülése nem jött rendbe, Kádár viszont a pályán volt. A kezdősípszót követően erőszakosan letámadtak az osztrákok, David Alaba, a Bayern csillaga az 1 percben megfagyasztotta a vért a magyar erekben, sistergős kapufát lőtt. Ha addig nem koncentrált, a lövés észhez térítette a magyar csapatot. Nagy Ádám jó ütemben lépett vissza a labdákért, ha kellett, a saját tizenhatosunknál kérte el.
Az első negyedóra végén ugyanannyit birtokoltuk a labdát, mint az ellenfél, gyakorlatilag nem tudott komoly ziccert kialakítani Ausztria, mondjuk a mieink sem.
Magyar részről Nagy és Gera próbált osztogatni, kreatív megoldásokat inkább a Ferencváros középpályásától láttunk néha. A taktika szerint inkább a bal oldalon próbálunk támadásokat vezetni, a másik oldalon szaladgáló Dzsudzsákhoz elvétve jutott el a labda. Mivel a mieink észlelték, hogy nem ég a ház, nyugodtan játszottunk, megpróbáltuk minél többször laposan kihozni a labdát. Nagy és Kádár többször is sarokkal tette tovább a lasztit, lazán fociztunk. Utóbbi sérülése ellenére nagyszerűen játszott, önbizalomtól duzzadt.
A túloldalt Junuzovic volt aktívabb, a félidő derekén pattogós lövését kellett hárítania Királynak. Bár inkább a mi kapunk környékén zajlott a játék, Dzsudzsák beadásából Szalai bólinthatott volna, de nem találta el a kaput.
A 43. percben a jobb oldalon futott az első veszélyes magyar támadás, Kleinheisler passzából Dzsudzsák tüzelt mellé jobbal.
Sokakat meglepett azzal a magyar csapat, hogy többet és pontosabban passzolt az első félidőben, és a labdát is többet birtokoltuk, mint Alabáék.
Fordulás után az osztrákok nekünk jöttek, de ziccerig továbbra sem jutottak. Nem úgy a mieink. Kleinheisler sokadszor is remekül kígyózott át a középpályán, kényszerítőzött egyet Szalaival, majd kiugratta a hórihorgas csatárt, aki becsúszva pöccintette a labdát a kapuba a kivetődő Almer alatt.
A gól után mi kezdtünk el futballozni, Priskin roboghatott egyedül a kapu felé, de oda lett a helyzet, majd Dzsudzsák készítette le Nagynak, aki fölpüfölte, végül Németh is megkínálta Almert. Az osztrákok lefagytak a bekapott góltól, láthatóan megszédítette őket a találat. Talán ennek, talán másnak volt köszönhető, de Dragovic kijött a sodrából, feleslegesen szabálytalankodott a kapunk előtt, így megkapta második sárgáját, és már mehetett is zuhanyozni.
Folyamatosan az osztrák kapu előtt pattogott a labda, remek taktikai húzásnak bizonyult, hogy Storck feljebb tolta a középpályássort. Az is, hogy a kimerült gólszerző helyet behozta Priskint, aki aktívan támadta az osztrák kaput, csakúgy, mint Stieber Zoltán, aki Kleinheislert váltotta.
Marcel Koller fiai egyre feszültebbek lettek, ahogy az idő előrehaladtával képtelenek voltak helyzetet kiharcolni. Arnautovic a földön fekvő Kádárral kezdett ordítozni, a fél magyar csapat ugrott oda, hogy megvédje a védőt.
Már fogtuk volna fejünket, amikor Fiola bokája aláfordult 3 perccel a vége előtt. Miközben ápolták, Priskin indította a jobb szélen Stiebert, aki bevitte az ötösig, és a leülő Almer feje felett jobbal – ez a rosszabbik lába – átemelte a labdát. Robbant a stadion, a magyarok egy kupacban, a szurkolók eksztázisban.
Senki sem gondolta volna ezt előzetesen, de a magyar csapat a második félidőben egészen egyszerűen lefocizta a bénultan játszó osztrákokat. Storck lemeccselte Kollert, játékosai pedig mennybe mentek.
Csak győzzék a bordeaux-i italmérők a fogyasztást este.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
