A Lengőshíd, avagy helyi szlengben a Lógóshíd 1968-tól ível át a folyó felett, összekötve a ptruksi oldalt a battyányival. A kimondhatatlan nevű „Ptruksa“ helységnevet szokás helyettesíteni a műmagyar „Szirénfalvával“, ám az eredeti elnevezés tényleg „Pruxa”, avagy „Puxa” volt, amiről a híres Sztáray – kódex is megemlékezik.
A híd építésének időszaka nagyjából egybeesik a tiszacsernyői átrakodó állomás („Európa legnagyobb szárazföldi kikötője”) létrejöttével. A jó kereset, előnyös munkafeltételek miatt özönlött a nép Csernyőbe (Tiszacsernyőt itt senki nem mond), és hát valahogy közlekedniük kellett. A rendszeres buszjáratokkal nem volt gond, olcsók is voltak – akkor még – ám az út a Latorcán át egyharmada annak, amit a buszok Királyhelmec irányába járnak meg.
A bicikli olcsóság szempontjából ma is verhetetlen, de az útiköltség még motorkerékpárral is a töredéke a buszjegy árának. Nem megvetendő előnye a kerekes közlekedésnek, hogy a szegény, tizenkétórás „sichtára”, azaz műszakra járó vasutas bármely útba eső kocsmában leöblíthette poros torkát egy-két korsó söröcskével, netán más lélekzsongító itókával.
A híd szerkezete egyszerű, pont olyan, amilyet bármely művészileg értéktelen, de nagyon izgalmas hollywoodi kalandfilmben látni: a folyó két partján rögzített – ebben az esetben bebetonozott vastraverz-pár, amelyről szabadon lóg, a folyó teljes szélességében két férficsukló vastagságú drótkötél. A híd összes többi elemét, azaz az alsó kötélpárt a keresztdeszkákkal, és a korlátot is ez a két kötél tartja. Az ötven méter hosszú híd kb. egy méter széles, és minden egyszerűsége dacára ívelt formáival, mondhatni, rusztikus kecsességével igazi látványosság minden vérbeli turista számára. Érkeznek is, főleg kerékpárral, Magyarországról, Csehországból, egész Szlovákiából.
Mivel a híd szinte teljes hosszában szabadon függ, a mindenkori vízszint függvényében kb. hét méter magasan, igen alkalmas az adrenalinszint emelésére is. Ha néhány ember ugyanolyan ütemben mozdul, hintáztatja a hidat – úgy középtájon -, szerkezet olyan kilengéseket produkál, amely még edzett emberek szívét is megdobogtatja. Ilyesmit természetesen nem szabad csinálni, éretlen suhancok tesznek csak így serdülőkorú leánykákkal, mert azok olyan szépen visítoznak, hogy öröm hallgatni.
Mivel a folyó medre a híd alatt még az eredeti, tehát nem a szabályozott, a víz elég mély. Ptruksán, azaz Szirénfalván titkos avatási szertartásnak számított a hídról való leugrás a hétméteres mélységbe, a három – négy méter mély vízbe. Ezen a településen a gyerekek úszásoktatása is sajátságosnak volt mondható: a nagyobb fiúk kidobták a kisebbeket a csónakból és várták, mi lesz. Ha valaki olyan tutyimutyi volt, hogy fuldokolni merészelt, azt azért kihúzták.
A gázüzem létesítésekor egy csövet a Latorcán keresztül is vezettek, a Lengőshíd mellett. E célból vadonatúj, rácsos szerkezetű acélhíd épült, amely szintén alkalmas a gyalogos, kerékpáros közlekedésre. Mivel az új hídon átkelni sokkal kényelmesebb volt, azonkívül nem lengett az se ki, se sehova egy millimétert sem, a Lengőshíd egy időre, legalábbis a használat szempontjából feledésbe merült.
A két hídfőt benőtte a gaz, a bokrok, csak itt – ott kelt át rajta egy – egy kalandvágyó turista, óvatosan lépkedve a recsegő, korhadozó deszkákon. Mikor néhány kíváncsiskodó alatt a deszkák is beszakadtak – súlyosabb baleset szerencsére nem történt -, a Lengőshídhoz vezető gyalogösvényt is benőtte a csalán.
A Lengőshíd reneszánsza tulajdonképpen a nagymotorok megjelenésével kezdődött. Pár éven belül kiderült, hogy az új vashídon átfér ugyan a babetta, meg minden apró robogó, de egy rendesebb sportmotor, amilyenekkel a mostani felelőtlen ifjúság száguldozik, már nem. Túl széles a kormány! Hamarosan kitisztult a hídhoz vezető ösvény, „kicserélődtek” az életveszélyes deszkák. A Lengőshíd ismét régi rozsdás fényében ragyog. Mert festeni, azt nem festette le senki. Festeni, hét méter magasban, lógva a folyó felett? Ugyan, kérem.
Meg aztán képzeljék csak el, mondjuk narancs – piros színben. Még összetévesztenék a San Franciscó-i Golden Gate-tel. Hát kell az nekünk?
Így a mienk. Így szeretjük.
Tóth Ferenc
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
