Régvolt ifjúkoromban sokat cikkeztünk arról, hogy a nők szinte beleszakadnak a háztartási munkákba, természetesen munkahelyi helytállásuk mellett, a férfiak pedig munkaidejük letelte után megkövetelik a nekik kijáró ellátást, pihenést, szórakozást.
Kutattuk az okokat, persze szakemberek is foglalkoztak a témával, de nem jutottunk sokra. Tudom, ahány család, annyi féle. De nagyjából mindenképpen az volt a jellemző, hogy a nő gyerekeket szüljön, nevelje fel őket (etesse, ruházza, gondoskodjon róluk, játsszon majd tanuljon velük, vigye orvoshoz, ápolja, amikor betegek). Mellesleg legyen alkalmazásban, mert egy kereset nem elég a családnak.
Ha esetleg valaki kételkedik, mondok két példát. Egy barátnőm mesélte, hogy élményként mondta el az anyósának, hogy valamelyik este a férje mosogatott, amíg ő a gyerekeket fürdette. Az anyósa visszakérdezett: Mit csinált a Józsi? Mosogatott – ismételte meg a menye előző állítását. Mit csinált? – kérdezte újra az anyós, most már károgó hangon. Barátnőm rájött, hogy baj van, de azért félénken mondta: – Hát, mosogatott. Erre jött az anyós dörgedelmes feddése: – Jegyezd meg egyszer s mindenkorra, hogy nem azért taníttattam a fiamat, hogy neked mosogasson. Megjegyzem, hogy barátnőm és férje ugyanazt az egyetemet végezték, ő maga vörös diplomával, férje épphogy csak átcsúszott a szigorlatokon majd az államvizsgán.
Ilyen volt az általános helyzet a múlt század hetvenes évei táján. Mi, akkori anyák azzal próbáltunk ezen változtatni (nem mindenki!) hogy fiúgyermekeinket is befogtuk a házimunkák végzésébe. Jobbára nem is tiltakoztak, sokan főzni is megtanultak (nagymamáik megrökönyödésére), s mára ezek a fiúk komoly férfiak, családapák lettek, akik mindennemű munkát el tudnak végezni a háztartáson belül, illetve a ház körül. Még olyanok is vannak köztük, akik nem a feleségüknek nyújtott segítségként veszik ezt a munkavégzést, hanem közös feladatként. Mondom, ilyenek is vannak. De azért nem sokan. Igaz, hogy többségük ezt gondolja magáról, de elfeledkeznek róla, hogy szolgálati utakra (akár még Amerikába is!) csakis ők mehetnek, az időnkénti túlórázást is csak ők engedhetik meg maguknak, hiszen a feleségük ezt nem teheti – a gyerekek miatt. A beteggondozásra se maradhatnak az apák otthon a gyermekükkel (csak elenyésző esetben), hiszen ehhez igazán jobban ért az asszony. És akkor még nem beszéltünk az idős szülőkről való gondoskodásról, amely túlnyomórészt szintén a nőkre hárul.
Aztán itt vannak a statisztikák a férfiak és a nők bérezéséről, pontosabban a bérezési különbségekről. Ez a különbség a férfiak javára 2021-ben 16,6 százalék volt, 2022-ben meglepően tovább növekedett, éspedig 19 százalékra.
A 2muse ügynökség legfrissebb felmérése alapján Szlovákia lakosságának 45 százaléka azt vallja, hogy a nők elsődleges feladata a háztartásról és a család mindennapjairól való gondoskodás. A férfiaké a kereset biztosítása a családok számára. Kimaradt a válaszadásokból a nők munkavállalása, amely ugyancsak arra szolgál, hogy biztosítsák a jövedelmet a családjuk számára. A gyermeküket egyedül nevelő nők helyzetét pedig külön fejezet illetné meg.
Tudvalevő, hogy vannak esetek, amikor a nők nem lehetnek alkalmazásban, például súlyos beteg, fogyatékos gyermek vagy idős szülő gondozása esetén. Ilyenkor a család bevétele jelentősen csökken, ezzel arányosan az életszínvonala is. És ezek a nők napi 24 órában vannak foglalkoztatásban, kőkemény munkában. Mindemellett karrierjük, előmenetelük is derékba törik.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
