Itt nem a kormány szerepelt le, nem az ellenzék mondott csődöt, és nem a demokrácia intézménye szenvedett csorbát.
Itt maga a nép az, amely érvénytelenítette önmagát.
Már amit ezen a masszán még népnek lehet nevezni.
Az a tény, hogy egy, az ország, a nemzet sorsának jövőjét alapvetően befolyásoló sorskérdés esetén a magyar társadalom nem képes mozgósítani szavazóképes polgárainak felét, gyakorlatilag leírja azt, amilyen állapotban ez a massza van.
Ez nem csak siralmas, nem csupán végzetes, ez egy brutális, tetszhalott és agyhalott stáció.
Ebből, a zombiféléből áll egy jó ideje a magyar nemzet (van még ilyen?) nagy része, a cinikusan „csendes többségnek” nevezett, szinte mindenkor inaktív, láthatatlan milliókból összeálló emberanyag, akiknek úgy látszik, minden mindegy.
Nekik jöhet ide több millió kontinensfoglaló, mindegy.
Hiába mondogatják ugyanis azt a „jogvédők” és „humanisták”, a „liberálisok” és „baloldaliak”, hogy a kvóták nem úgy és nem annyit szabadítanának az országra, ahogyan azt elképzeljük, hosszú távon úgyis az lenne az eredmény, hogy Európa márpedig iszlamizálódik (azé a föld, aki teleszüli), és ezzel felszámolják az eredeti, európai értékeket, a kultúrát és civilizációt. De úgy látszik, ez annyira sem számít, hogy az egyszeri Csendes Többség felemelje a punnyadt valagát és elcaplasson a legközelebbi szavazófülkéig.
Nem.
Ő vasárnap tévét néz, hajrázik, vagy akármi, megiszik két-három olcsó sört, és nézi a tévéjét. És közben osztja az észt asszonynak-gyereknek, hogy ezért meg azért nem ment el szavazni. Például mert rohadtorbánviktor, rohadtfidesz. Meg azért, mert úgysem az ő szavazata számít. Meg azért nem, mert őt bizony nem fogják manipulálni. Meg még egy csomó mindenért nem, amik mögött a valódi kifogás az, hogy kedves Csendes Többség, te az idők során annyira le lettél aljasítva, le lettél butítva, annyira ostoba lettél, hogy nem fogod fel: A kifogásaid nem legitimálják a távolmaradásodat, hiszen itt nem pártról, politikai kérdésről kellett volna voksolnod, nem arról, hogy ki raboljon a következő négy évben, hanem mondjuk a Te jövődről, a gyermekeid jövőjéről, az unokáid jövőjéről. Persze tudod te ezt, csak hát szarsz rá.
Ilyen vagy te, Csendes Többség.
Utánad a vízözön, carpe diem.
Ahogy a tévé tanította neked. Ha te távozol, omoljon össze minden, kit érdekel, nehogy már jól érezzék magukat azok, akik még élnék az életüket.
Van ebben valami a magyaros, „dögöljön meg a szomszéd tehene is” mentalitásból, de leginkább azért nem mentél el szavazni most kedves Csendes Többség, mert alapvetően alkalmatlan vagy távlatokban gondolkodni, vészesen alul informált vagy, mindemellett agymosott, kisszerű és persze annyira frusztrált, hogy az egy sajátos paralízist okoz nálad.
A Csendes Többségnek nem kell sok ahhoz, hogy meg lehessen bénítani.
Elég hozzávágni némi rabszolgamunkát az Uniós fizetések harmadáért-negyedéért, biztosítani neki a vásárlást, ami által megveheti az élelmiszereknek nevezett gyomortöltő anyagokat.
Uniós árszinten, adj neki 100+1 tévécsatornát, vetess fel vele hitelt olyan fontos dolgokra, mint egy hűtőszekrény, és máris megvetted kilóra ezt a Csendes Többséget.
Ez után (közben) már csak az agyát kell a lehető legsimábbra vasalnod brazil sorozatokkal, szappanoperákkal, bulvárműsorokkal, híradónak álcázott állatkerti beszámolókkal, amerikai filmekkel, és azok globálisan elterjesztett utánzataival, ingyen osztogatott, 16 oldalas újságokkal, Facebook-al, és hamarosan beérik a rohadt gyümölcs, a Csendes Többség tökéletesen agyhalott üzemmódban közlekedik az utcán, fejét a telefon kijelzőjébe temetve.
Kis idő múlva Csendes Többségünk alkalmatlanná válik a valós problémák felismerésére és kezelésére.
Mint most is.
A Csendes Többség otthon ül, és mindenféle ostoba és képtelen indokot kitalál arra, hogy miért nem ment el szavazni.
Közben pedig csak arról van szó, hogy a mostanra kitermelt és a saját, illetve utódjai sorsával szemben ennyire közönyös emberanyag a közeljövő egyfajta előhírnöke, egy teljesen idióta emberfajé, amit tökéletesen lehet irányítani, manipulálni, ütni-verni, csak adjuk meg neki a 100 tévécsatornát, az esti shownak nevezett húgyszagú mocskot és a moslékot, amit az arcába töm. Azonnal lealjasodik, végletesen elbutul, eltompul, azt fogsz vele csinálni, amit csak akarsz.
Mert hogy ő maga (mármint a Csendes Többség) nem csinál már semmit, csak nyomogatja a telefonját és bárgyún vigyorog az azon keresztül felsejlő illúzióra, a nem létező látszatvilágra, aminek legalább a telefonja közvetítésével kvázi része akar lenni.
Aztán itt vannak azok, akik úgynevezett protest-nem-szavazók.
Ők azok, akik vagy nem mennek el voksolni, vagy érvénytelenül szavaznak (a blődség csúcsa), vagy az igenhez teszik az x-et, ami ezek szerint a szignójuknak is megfelelne. Azért cselekednek így, mert ők valójában nem a feltett kérdéssel kapcsolatban mondanak véleményt, hanem pártszavazást csinálnak a népszavazásból.
Ők a kormány, a Fidesz, de legfőképp Orbán Viktor ellen teszik amit tesznek.
Ezek a szegény, agyonfrusztrált szerencsétlenek az igazi demokraták, akik ennyire nem képesek elviselni azt, ha olyan kormánya van az országnak, amivel nem szimpatizálnak. Olyan kőkemény demokraták ők, akik egy népszavazást vagy érvénytelenítenek, vagy nem a kérdésre válaszolnak, inkább kiforgatják azt a saját szájízük szerint. Talán nem is érdemes ezekről több szót mondani, előbb-utóbb a mostani viselkedésük és hozzáállásuk következménye az lesz, hogy a történelem szemétdombján végzik.
Akármennyire érvénytelenítik ennek az országnak a jövőjét.
Mert erről van szó.
Ezzel az érvénytelen népszavazással mindannyiunk jövőjét érvénytelenítettétek.
Módot adtatok arra, hogy mostantól még inkább azt tegyenek velünk, amit csak akarnak, akár Brüsszelből, akár ellenzékből, akár a tévétársaságok legmélyebb bugyraiból, akárhonnan.
Erre vártak-várnak a migránsoknak mondott jövendőbeli „euróarabok” Szerbiában (és még távolabb), akik máris meg fognak indulni hazánk felé, hogy keresztülgázoljanak rajta.
Ezzel legitimáltatok egy olyan szándékot, ami az eredeti Európa elpusztítására törekszik, és igen, Európa a mi tágabb hazánk, így egyáltalán nem közömbös, hogy mi történik Magyarország névleges határain túl, mert a Nyugat-Európai jövő hatással lesz a mi jövőnkre is.
De persze ez nem ért el az ingerküszöbötökig, mondjuk annyira, mint a legújabb szuperhősös szuperprodukció. Vagy mint a SMS-kunyeráló tévéműsorok, és arra bezzeg milliószám szavaztok, hogy a Gazsika vagy a kis aranyos Xiao legyen az aktuális megasztár. Itt tartotok, ott ültök a gödör alján és örültök neki.
Kedves Csendes Többség, kedves magyar (nem)szavazópolgárok!
Innentől kezdve semmiféle elvárásaitok nem lehetnek a mindenkor regnáló hatalom, és Brüsszel, illetve az azt irányító láthatatlan hatalom felé.
Nem lehetnek elvárásaitok a megválasztott képviselőkkel szemben.
Ti a jövő elpusztítására nem-szavaztatok, egy rendkívül komoly, szinte kézzelfogható fenyegetés hatása alatt sem voltatok képesek felemelni a ványadt-dagadt valagatokat, csak ültetek a tévé előtt, rágcsáltátok a csirkefarhátat, sör- és zsírlé folyt le a szátok oldaláról, miközben átszellemült tekintettel bámultátok a valóvilágsokadikat.
Ti mostantól kezdve mindent megérdemeltek.
A migránsoknak nevezett kontinensfoglalókat is.
Ti most arra nem-szavaztatok, hogy elpusztítsák a jövőtöket, az európai kultúrát és civilizációt, hogy Brüsszel és a többi bábjátékos meglássa a megfelelő pillanatot arra, hogy hazánkba olyanokat telepítsen, akik egy csendes invázió tagjaiként érkeznek majd.
Így elsősorban a magyar jövőt nem-szavaztátok meg és járultatok hozzá annak elpusztításához.
Ahogy mondani szokták: Mert megérdemlitek.
Innentől kezdve fogjátok be a pofátokat.
Ne panaszkodjatok sem most, sem később. Semmire.
Legkevésbé az invázióra és annak velejáró jelenségeire.
Hiszen ezekre nem-szavaztatok. Mostantól akkor sem szólhattok egy szót sem, ha egy „migráns” család előbb kap lakást, mint egy magyar.
Akkor sem, ha a „migráns” több juttatást kap majd, mint Te fizetést.
Akkor sem, ha az egyre több menekült halomba veri-öli majd a magyarokat.
Ha így lesz, én a megvetés közönyével sétálok el melletted kedves Csendes Többség.
Értetek többé nem érdemes kiállni, mert nem csak haszontalanok vagytok, hanem reménytelenek is.
Kedves Csendes Többség, ne feledd: Mostantól nincs hőbörgés, óbégatás, elégedetlenkedés, viseld azt, amire nem mentél el szavazni.
Fel fognak számolni titeket kedves Csendes Többség.
Csak az a baj, hogy veletek együtt azokat is, akik az utolsó pillanatig kiálltak elveik mellett és igyekeztek minden rendelkezésre álló eszközzel megvédeni kultúrát, életmódot, civilizációt, jövőt.
Már csak abban lehet reménykedni, hogy legelőször közületek, nem-szavazók közül kerülnek ki az első áldozatok.
Én mostantól erre szavazok.
(szerző ismeretlen)
magyartudat.com
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
