A Karpetánia területén fekvő El Cerrón lelőhely újraírja a vaskori Ibériai-félsziget kulturális térképét. A mediterrán stílusú dombormű feltárása megkérdőjelezi azt a korábbi elképzelést, miszerint a középső fennsík népei csupán külső hatások befogadói lettek volna. A lelet arra utal, hogy a karpetániai elit nemcsak ismerte, hanem tudatosan alkalmazta is a mediterrán világ szimbolikus eszköztárát hatalmának megerősítésére.
Karpetánia új értelmezése a vaskorban
Karpetánia, az Ibériai-félsziget középső fennsíkján fekvő régió sokáig periférikus térségnek számított a vaskor kutatásában. A korábbi értelmezések szerint kulturális fejlődése főként külső hatások – akkulturáció, utánzás, diffúzió – révén történt, a komplexebb társadalmak, például Keltibéria vagy az ibériai délkelet irányából. Egy friss tanulmány azonban megkérdőjelezi ezt az elképzelést. Az Antiquity folyóiratban közölt kutatás egy különleges régészeti lelet, egy mediterrán stílusban díszített terrakotta dombormű alapján mutatja be, hogy a karpetániai közösségek nem csupán befogadói, hanem formálói is voltak a nyugat-mediterrán kulturális folyamatoknak. A lelet El Cerrón lelőhelyéről (Illescas, Toledo) származik.
El Cerrón, szent hely a középső fennsíkon
A középső Tejo-völgyben fekvő El Cerrón egy kis, körülbelül egyhektáros dombon helyezkedik el. A lelőhelyet 1977 és 2006 között több ásatási szakasz során vizsgálták. A kutatások három, Kr. e. 4. és 2. század közötti lakottsági fázist azonosítottak, melyeket rétegtani és radiokarbonos elemzéssel datáltak. A település mérete szerény, de építészeti szempontból kiemelkedő. Három egymás fölött emelkedő, valószínűleg szakrális rendeltetésű épületet tártak fel. Ezek közül a legfontosabb a 2. számú struktúra, amelynek vályogpad-oltáránál találták meg a terrakotta domborművet. Az építmény kiemelkedő helyzete, valamint a lelet stílusa és tartalma alapján valószínű, hogy szentélyként szolgált, amely a helyi elit identitásához kapcsolódott.
Egyedülálló ikonográfia
A 135 × 33 centiméteres dombormű egy mitikus griffet, két szekéren álló kocsihajtót (auriga) és egy álló alakot ábrázol, aki lándzsát vagy parancsnoki botot tart a kezében. Ez a jelenet, amely hősi vagy isteni felvonulásként értelmezhető, az Ibériai-félsziget belső területein teljesen egyedülálló. A griff orientalizáló hagyományokra utal, de az El Cerrón-i változat – amelynek szájából lótuszvirág nő ki – páratlan a régióban. A motívum az észak-itáliai Situla-művészetre emlékeztet, és egy komplex ikonográfiai hálózatra utal, amelyet föníciai kereskedők és kézművesek közvetítettek.
A kutatók szerint a dombormű használata a telep elfoglalásának második szakaszához, a Kr. e. 4. század közepéhez köthető. Ugyanakkor nem kizárt, hogy a műtárgy korábban is létezett, és újrahasznosítása a hely szimbolikus jelentőségét hivatott megerősíteni. Ez történelmi tudatosságot és az elit közötti generációs folytonosság igényét tükrözi. A dombormű mellett előkerült tárgyak – attikai kerámia, ibériai vörösmázas edények, pun kenőcsös tégelyek, üveggyöngyök, valamint egy itáliai eredetű ló alakú bronz fibula – a lelőhely kereskedelmi és kulturális közvetítő szerepére utalnak. A kapcsolatok a Mesetát az Ibériai-félsziget déli és keleti részeivel kötötték össze, valószínűleg vízi és szárazföldi útvonalakon.
Kulturális globalizáció a vaskorban
A mediterrán hatások szelektív átvétele a helyi elit tudatos stratégiája lehetett, amely a hatalom és presztízs megszilárdítását szolgálta. Ez a „mediterránizáció” nem passzív követés volt, hanem aktív részvétel a nyugat-mediterrán kulturális tér formálásában. Ian Morris és más kutatók által leírt kulturális globalizációs folyamatokhoz hasonló dinamikát tükröz, amely a Kr. e. első évezredre volt jellemző.
A P. Sánchez de Oro vezette kutatás új megközelítést képvisel. Ahelyett, hogy Karpetániát heterarchikus, kulturálisan függő régióként látná, azt állítja, a térség aktív szereplője volt a régióközi kulturális kapcsolatoknak. El Cerrón közössége képes volt alkalmazkodni, és saját identitásának megerősítésére használta fel a külső szimbólumokat. Ez a kölcsönös hatások hálózatában való részvételre, nem pedig alávetettségre utal.
A kor társadalmi kontextusát a mezőgazdasági termelés növekedése, a népsűrűség emelkedése és a társadalmi feszültségek jellemezték. Ez kedvezett a bonyolultabb társadalmi struktúrák kialakulásának. A védművek építése, a kerámia szabványosítása és a luxuscikkek jelenléte azt jelzi, hogy az elit tudatosan használta fel a mediterrán kulturális mintákat saját pozíciója megerősítésére.
A közép-fennsík összekapcsolódik a Földközi-tengerrel
El Cerrón régészeti újraértelmezése azt mutatja, hogy a vaskori Karpetánia nem volt elszigetelt. A dombormű és a többi tárgyi lelet egyértelműen jelzi, a helyi elit nemcsak ismerte a mediterrán kulturális és művészeti eszköztárat, hanem aktívan beépítette azt identitáspolitikájába. Ez arra ösztönöz, hogy újragondoljuk azokat a régészeti kategóriákat, amelyek a mediterrán világ perifériáit eddig passzív szereplőként kezelték. El Cerrón példája segíti az összetettebb és kiegyensúlyozottabb történeti narratíva kialakítását.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
