A januárra elbizonytalanodott szavazói többségét a kormánypártnak mostanra sikerült visszanyernie – ezt mérte a HVG számára március elején a Medián. A tíz nappal ezelőtti pillanatfelvétel szerint hatszázezer ember akar szavazni, de nem árulja el, van-e már pártja.
A Fidesz támogatottsága másfél hónap alatt a teljes népesség körében 37-ről 39 százalékra, a választani tudó „biztos” szavazók körében 53-ról 54 százalékra mozdult. Más pártok esetében jellemzően csak hibahatáron belüli változások láthatók, bár a Párbeszéddel szövetségre lépett MSZP támogatottsága ősz óta javuló tendenciát követ – derül ki a Medián március 2. és 7. között, vagyis a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választást követően a HVG számára végzett közvélemény-kutatásából.
A válaszadók 27 százaléka, ezen belül a magukat „biztos” szavazónak gondolók 12 százaléka nem tudja vagy nem árulja el, kire szavazna. Az utóbbi arány csaknem hatszázezer „aktív bizonytalan” szavazót jelent. A „bizonytalanok” amúgy sem tekinthetőek egyszerűen pártpreferencia nélkülinek: egyötödüknél (és az aktív bizonytalanok egynegyedénél) található legalább egy olyan párt, amelyre „közepesnél nagyobb” valószínűséggel szavaznának. Az ismeretlen pártpreferenciájú válaszadók 9 százaléka szavazna a közepesnél nagyobb valószínűséggel az LMP-re, míg a Fidesz 8, az MSZP–Párbeszéd közös lista és a DK 6-6 százalékuk számára szimpatikus.
Eközben 56-ról 60 százalékra nőtt azok aránya, akik biztosnak gondolják, hogy a néhány hét múlva tartandó választásokon elmennek szavazni – ez nagyjából megfelel a négy évvel ezelőtti szintnek: 2014 februárjában 57, márciusában 62 százalék volt a voksolni készülők aránya. Ezen a körön belül továbbra is számottevő különbség van a kormány maradásában és távozásában bízók részvételi hajlandósága között: jelenleg a kormányt támogatók 68 százaléka, míg a kormányváltásban reménykedők 59 százaléka mondja magát „biztos” szavazónak.
Ez – megfordítva – azt is jelenti, hogy míg a teljes szavazókorú népességben gyakorlatilag kiegyenlített a kormány távozását és maradását akarók aránya (46, illetve 45 százalék), a „biztos” szavazók körében a kormány hívei vannak (51 százalékos) többségben.
Az intenzív mozgósítás tehát továbbra is egyértelműen az ellenzék érdeke lenne. Ami pedig az ellenzéki jelöltállítást illeti, a kormány távozását kívánók mindössze 19 százaléka gondolja helyesnek, ha az ellenzéki pártok mind külön jelöltekkel indulnak a választáson. Ezzel szemben a legnagyobb arányban (39 százalék) a Jobbikot is magában foglaló teljes ellenzéki összefogást szorgalmaznák, további 23 százalék pedig a Jobbikon kívüli ellenzék összefogását tartaná helyesnek.
Érdekesség, hogy a teljes ellenzéki koordináció hívei nem csak az MSZP–Párbeszéd közös lista, de az LMP és a DK hívei között is (60, 50, illetve 49 százalékos) többségben vannak, míg a Jobbik szavazóinak relatív többsége (42 százalék) azt tartaná a legjobbnak, ha az ellenzéki pártok összefogása mellett a Jobbik saját jelöltje külön indulna. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a jobbikosok egyharmada is támogatná a legszélesebb körű összefogást. A kormányváltást óhajtó, de pártnélküli szavazók 56 százaléka is a senkit sem elutasító, tehát teljes körű koordinációt részesítené előnyben.
Ami az ellenzéki miniszterelnök-jelölteket illeti, Karácsony Gergely tudna a legközelebb kerülni Orbán Viktorhoz, de bő egy hónappal a választás előtt még ő is jócskán alulmaradna. Ha ugyanis csak két jelölt közül lehetne választani, Orbán – kihívótól függetlenül – a népesség 46-47 százalékának szavazatára számíthatna. Orbánnal szemben Karácsonyt az emberek 28 százaléka, Szél Bernadettet 25 százalék, Vona Gábort 20 százalék, Gyurcsány Ferencet pedig 19 százalék választaná. Bár a politikusok népszerűségi rangsorában Szél Bernadett jelenleg egy százalékponttal megelőzi Karácsony Gergelyt (ami gyakorlatilag holtverseny), a válaszadók – és ezen belül azok is, akik kormányváltásban reménykednek – egyértelműen Karácsonyt tartják a legalkalmasabb ellenzéki miniszterelnök-jelöltnek.
Kérdés lehet, hogy a szavazók szemében mi a választások tétje. A Fidesz újabb sikerét a válaszadók 61 százaléka biztosnak látja, míg a baloldali pártok szövetségének győzelmét csak 14 százalék, a Jobbik győzelmét 8 százalék valószínűsíti (ez szinte pontosan megegyezik a négy évvel ezelőtti esélylatolgatással. A legtöbb párt számára nem is a győzelem, hanem a parlamentbe való bejutás lehet a valódi feladvány. Az erre vonatkozó nyitott kérdésre a Jobbikot és az MSZP–Párbeszéd-listát biztos befutónak tekinti a nagy többség, de az LMP-t és a DK-t is minden második szavazópolgár. A kisebb pártok számára nem túl jó ómen, hogy az esélyük megítélése önmagát teljesítő jóslatként működhet: az Együttet minden ötödik, a Momentumot minden tizedik válaszadó gondolja bejutásra esélyesnek.
Választási kampányidőszakban rendszerint megfigyelhető a kormánnyal való elégedettség és a lakossági közhangulat javulása, és ez most sincs másképp. Míg januárra a kormány teljesítményének megítélése és számos kormánypárti politikus népszerűsége is romlott, mostanra ismét javulás volt megfigyelhető. Ugyanakkor jelenleg is azok vannak (49 százalékos) relatív többségben, akik szerint Magyarországon általában véve rossz irányba mennek a dolgok, igaz, a pesszimisták aránya négy éve 56 százalék, nyolc éve pedig 81 százalék volt.
(HVG)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
