Meddig tűrik el még a németek a gyilkolászó migránsok rémtetteit?

Meddig tűrik el még a németek a gyilkolászó migránsok rémtetteit?

Az utolsó hetekben valóságos bírálat-„cunami” tört ki Németországban. A már amúgy is robbanásig feszült társadalmi légkört alaposan felzaklatta annak a nyolc éves, német kisfiúnak a brutális meggyilkolása Frankfurtban, akit egy eritreai származású ámokfutó készakarva a vonat alá taszított édesanyjával együtt. Az anya túlélte, fia halálos sérüléseket szenvedett.

Ez a példa is igazolja, mennyire elnézőek Európa karhatalmi szervei az okmányok nélkül beutazókkal szemben. A Svájcban élő, mindennemű szociális juttatással felvértezett, háromgyerekes elkövető a legutóbb rendőrségi priusszal a „zsebében,” a karhatalom elől menekült el Frankfurtba, ugyanis nemrég a szomszédját fenyegette meg Bázelban egy késsel, s fojtogatta. A svájci határ szinte ellenőrizetlen, így a gyilkos könnyen átjutott Németországba, súlyos tettének helyszínére.

Ennek az összefoglalónak az írása közben kaptam a megrázó hírt, hogy csütörtökön Stuttgartban egy 36 éves férfit ölt meg több szúrással egy karddal egy állítólag Szíriából érkezett 27 éves férfi. A hatóságok megállapították, hogy valószínűleg palesztin a gyilkos, s több mint 27 éves.

Százasával, ezresével idézhetnénk a hasonló, okmányok nélküli élettérfoglalók részéről történt gyilkolászásokat, erőszakos cselekedeteket, halálos kimenetelű terrortámadásokat. A német polgár ugyanis a saját bőrén tapasztalja azt a szemenszedett hazugságáradatot, igazságtalanságot, melyet  – tudva, vagy tudatlanul – ellene követ el az államhatalom.

Amellett, hogy főleg az idősebbek, nők, este már ki sem mernek menni az utcára, a német lapok apró, érdekes esetekkel is igazolják a folyamatosan romló közállapotokat. 

A cica és az államhatalom

Egy német kisvállalkozó, egy riport alkalmával elmondta, hogy közúti ellenőrzés alkalmával magas büntetést kellett fizetnie azért, mert a macskáját is vitte magával, s nem volt nála a cica oltási igazolványa. Így a belga határról visszafordították, amit a német állampolgár, kellően meghintve „paprikával” így kommentált:

„Naponta ötszáz, jórészt okmányok nélküli gazdasági bevándorló érkezik Németországba. Engem a macskámmal, mely után szintén fizetem az állattartási adót, a határról visszaküldtek hazámba. Az illegális bevándorlókkal miért nem teszik ugyanezt? Tehát, nem elég, hogy a macskám miatt magas büntetésben részesültem, emellett adómból én is fizetem sok tíz millió német honfitársammal együtt azoknak a mindennemű ellátását, akiket a ma már milliárdos embercsempészek alaposan átvertek. Vagyis, átvitt értelemben, a német állam a migránsok befogadásával az embercsempészeknek hatalmas összegeket juttat, vagyis ezt, a német adófizetők zsebéből veszi ki.”

Ugye, ártalmatlannak, sőt viccesnek tűnő példálódzásnak tűnnek a fenti sorok, ám ezek is hűen tükrözik, mennyi apró és méretes, napi igazságtalanságot kell elviselnie a törvények szigorú betartására tanított Nyugat dolgozó, adófizető emberének.

Az asztalra csaptak

Ha egy államvezetés nem veszi figyelembe a biztonságpolitikai szakembereinek felméréseit, tanácsait, javaslatait, az az állam, a jövőt illetően is katasztrofális problémák elé állítja saját állampolgárait. Ez a folyamat történik jelenleg Németországgal is.

Hans-Georg Maassen, a német alkotmányvédelmi hivatal korábbi elnöke, a Kereszténydemokrata Unió /CDU/ női tagozatának rendezvényén élesen bírálta Angela Merkel kimondottan rossz bevándorlási politikáját.

Maaseen, a V4NA, nemzetközi hírügynökség közleménye szerint elmondta, hogy a tömegek ad hoc-szerű befogadása a német törvényekbe ütközően történt, ugyanis a migránsok hetven százaléka, személyazonosságra alkalmas dokumentumok nélkül érkezett.

Maassen a saját pártját, a CDU-t sem kímélte, s kijelentette, hogy az nem segít a gondokra megoldást találni, az elhallgatás a fő „módszere.”

Szinte a csoda kategóriájába tartozik, hogy a napokban Jörg Radek, a GdP rendőrszakszervezet egyik vezetője bíráló hangon nyilatkozott a felső állami szervek hibás migrációs politikájáról. Korábban, a Merkel-kabinet azonnal menesztette a bírálókat, hiszen ez nem fért bele az általuk meghatározott PC-be.

Elég csak a kölni szilveszteri esetet megemlíteni, ahol mintegy ezerfős, főleg észak-afrikai arabok erőszakos cselekedeteit regisztrálta a rendőrség, ám ezeket nem hozhatták nyilvánosságra, s az egész ügyről csak egy hét után informálhattak a médiák. S hogy a Kölni dómot is brutális, petárdás /fennállt az épület leégésének veszélye/ iszlám támadás érte, erről a mai napig nem beszélnek.

Jörg Radek, szakszervezeti elöljáró elmondta, hogy szinte lehetetlen azt az 5600, az országban található pályaudvart, megállót mindenki megelégedésére levédeni, ha napi ötszáz migránssal szaporodik a betelepülők száma. A mai rendőri kapacitás jóformán már képtelen biztosítani az eddigi számadatokkal kapcsolatos feladataikat.

Hírdetés

Persze a strandok, fedett uszodák, közösségi helyek is ráncokat rajzolnak a rendőrök homlokára, hiszen a nemrég történt erőszakos cselekedetek nagy részét, muszlim, bandákba verődött, nem dolgozó, szociális juttatásokon élősködő csoportok követték el.

Horst Seehofer szövetségi belügyminiszter korlátozott lehetőségei

A német politikum fekete bárányaként nyilvántartott belügyminiszterét, a korábbi években Helmuth Kohl nagyságrendű politikusként tartották nyilván az elfogulatlan, korrekt politikai elemzők.

A bajor származású miniszter, korábban a CDU mai szövetségesének a CSU-nak, vagyis a szociáldemokrata uniónak volt az elnöke, s regnálása idején ő is követte a Kohl kancellár által alapított CDU keresztény irányvonalát.

Nem így Angela Merkel, aki pártjából, a Kereszténydemokrata Unióból /attól az időtől kezdve, amikor 1998-ban, egy ártatlan pénzügyi tranzakció ürügyén elkaszálta főnökét, Helmut Kohlt/ jóformán egy szocialista, neomarxista csoportosulást alakított ki, feje fölött persze tovább lobogtatva a Kereszténydemokrata Unió zászlaját. „Képzettsége” ehhez tökéletes volt, hiszen annak idején ő is beszervezett tagja volt az NDK Állambiztonsági Minisztériumának, vagyis a Stasi-nak. A közép-kelet-európai politizálásban is jól ismert „manőver” ez, amikor lojalitást mutatva olyanok „bújnak be” kereszténydemokrata pártokba, akik tulajdonképpen a bomlasztás érdekében kerültek oda.

Cselek és trükkök a nagypolitikában

Ezt a merkeli „trükköt” ismerte fel idejekorán Horst Seehofer, aki néhány évvel ezelőtt, eszetlen bevándorlás politikája miatt egy puccsot kísérelt meg Merkel ellen.

Ez nem sikerült, hiszen a kancellár asszony időközben száz számra bocsátotta el hivatalából azokat, akik az ő eltávolítását segíthették volna, akik nem tapsikoltak a Willkommensnek, s változásokat akartak.

Ezek a listák jelenleg, az oknyomozó újságírók jóvoltából is keringenek a német médiák felületein.

Merkel ellen szól az is, hogy öt évvel ezelőtt az ő közbenjárásával került az EP élére Jean-Claude Juncker, a Marxot ünneplő politikus. Az ő hivatala a mai napig ignorálja Európa külső határainak levédését, s még most is, végnapjaikban, sorra hozzák meg, az eszetlenebbnél eszetlenebb határozatokat.

Az új EP-elnök megválasztása is igazán furfangos volt, hiszen Merkel Japánból üzent /G20-ak találkozója/ hogy a szocialisták spitzenkandidát-ját, Frans Timmermanst /George Soros kebelbarátját/ javasolják az EP elnökének posztjára. Ez a persze mindannyiunk, európaiak többsége számára elfogadhatatlan javaslat megbukott. A V4-ek ebben az esetben is hősiesen helytálltak annak ellenére, hogy a liberálisok, szocialisták és neomarxisták, sokszor aljas módon próbálták az Európát mentő, kelet- és közép-európai államok igyekezetét gátolni.

Tehát itt is kibújt a szög a zsákból: Merkel, a látszatra „kereszténydemokrata” politikus, itt is a szocialisták szekerét tolta.

Neves politológusok ma már nyíltan utalnak arra a háttérhatalmi beavatkozásra, amely „irányítja” Merkel nem Európát szolgáló, a külső EU-s határok levédésére fittyet hányó, nem az erős európai nemzetállamokért küzdő cselekedeteit, „bűntársaival” együtt.

Meddig feszíthető a tűréshatár?

Düsseldorf, városukban pihenni vágyó németei sem emlékeznek majd jó szívvel az idei nyárra. Észak–afrikai hátterű – megnevezésüket így írja elő a hivatalos PC – emberek akkora randált csaptak a helyi strandon – molesztálták a nőket, elfoglalták a napozópadokat, a tobogánokat, a csúszdát, magukból kikelve ordítoztak, megtámadták az úszómestereket -, hogy a kiérkező rendőrség bezáratta az ezer ember befogadására képes fürdőt. Egymás után harmadszor. Mert ismét és ismét megjelentek a „viselkedni tudó” migránsok, a düsseldorfiak viszont, már később ki sem mentek a strandra. Mert az már nem az ő strandjuk. Mert az már – véleményük szerint – az élettérfoglalók strandja.

Persze, az elmúlt hetekben, nemcsak az említett, nyolc éves kisfiú halt meg a sínek alatt, hanem Voerdében egy nőt is ugyanez a sors várta. Egy migráns lökte a hölgyet a vonat elé, aki azonnal szörnyethalt.

Szász Anhalt tartományban egy bevándorlás ellenes AfD  politikusra akarták rágyújtani a házát, aki szerencsére feleségével a telek végében található faházban aludt – a nagy hőség miatt. A stendali rendőrség szóvivője –a kötelező PC-t bevetve, kijelentette: „Nem zárható ki a politikai motiváció sem az ügyben.”

Az utolsó néhány hét azt mutatta, hogy a gyalázatos felbujtásokra felbérelt NGO-k szerinti fasisztoid, náci idegengyűlölő németek mindig nagyobb felületeken adják tudomására a német ország vezetés elvakult komfortban élő, a realitásokat már rég nem látó tagjainak azt, hogy – ELEGÜK VAN!!!

Hol van már az az időszak, amikor Adenauer, Kohl irányította a békés Németországot, s az utóbbi politikus óriás Gorbacsovval együtt sokat tett azért, hogy ma, mi is viszonylag szabad világban élünk.

Elmúlt az az idő, amikor az értelmes, nemzetüket szerető politikusokat helyeztek piedesztálra  /Horst Seehofer stb./, helyettük spekuláns bomlasztók, népüket gyűlölő, s átverő, idegen érdekeket kiszolgáló politikusok foglalták el a helyüket?

Ugye, a népüket, nemzetüket tisztelők helyett is mások jöttek, amire egy egész, szorgalmas, találékony nemzet szerető polgárokkal rendelkező ország fizetett rá. A hagyományos keresztény Európa, s minden tisztességes német kárára.

Kalita Gábor  


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »