Az oroszok-ukrán háború kezdeti kudarcai után oroszország taktikát váltott, átcsoportosította haderejét, és a 2500 kilométeres frontvonal harcait néhány száz kilométerre szűkítette le. Az nem kérdés, hogy a Nyugatnak mi a célja: Ukrajna támogatásán keresztül minél jobban meggyengíteni Oroszországot. Oroszország stratégiai céljai azonban némileg homályosabbak. A GeopoliticalFutures elemzése nyomán megpróbáljuk körbeírni Oroszország céljait Ukrajnában úgy, hogy abból sejteni lehessen a következő hónapok lépéseit.
Ami az orosz szándékok bizonytalanságát illeti, nem Moszkva magatartása kérdéses, hanem a nyugati mainstream narratíva kettős beszéde ködösít. Az ugyanis egyszerre akarja beállítani Oroszországot gyenge autoriter államnak, aki ellen a “demokratikus” Ukrajna győzni tud, és a nyugati életforma legveszélyesebb ellenségének, aki ha akar, Berlinig masírozhat.
Tény azonban, hogy február vége óta a csatatér és annak katonai valósága arra kényszeríti Oroszországot, hogy újragondolja közvetlen stratégiai céljait. A GeopoliticalFutures amerikai agytröszt elemzése szerint az oroszok legnagyobb aggodalma az, hogy Ukrajna mire fogja felhasználni a nyugattól kapott fegyvereket.
“Ez arra kényszeríti az oroszokat, hogy mélyebbre hatoljanak Ukrajna területére, hogy még nagyobb stratégiai mélységet alakítsanak ki, és biztosítsák a távolságot a légvédelmi rendszerek számára, hogy azok reagálni tudjanak támadás esetén”
olvasható az írásban, ami hozzáteszi, hogy az orosz gazdaság súlyos nyomás alatt áll, katonai logisztikája továbbra sem mondható olajozottnak. Ez pedig arra utal, hogy egész Ukrajna elfoglalása nagyon költséges és nehezen kivitelezhető célkitűzés lenne.
Számunkra ez a következtetés azért fontos, mert ha Ukrajna teljes elfoglalása ekkora problémát jelent Oroszországnak, a NATO kelet szárnya elleni támadás még kevésbé lehetséges. A tejes képhez hozzátartozik, hogy Moszkva eredeti célja lényegében egy puccs volt Kijevben, ahova aztán oroszbarát (értsd: NATO-hoz csatlakozni nem akaró) kormányt ültetett volna – ebben az esetben aligha indult volna területszerző háború.
Azt a GFP elemzése is leszögezi, hogy az oroszok nem akarnak közvetlen érintkezésbe kerülni a NATO-val (nyilván ezért akarták Ukrajnát pufferzónának…).
A lényeg azonban az, ami a csatatéren történik, az ugyanis meghatározza majd, mikor, milyen alkupozíciókból, milyen fegyverszünetre lehet esély. Így az új stratégiai célok, a kövekező pontokból állnak:
A fentiek alapján jól látszik, hogy Oroszország saját stratégiai mélységének védelmére indított agressziójában épp az ukrán stratégiai mélység akadályozza. Persze, semmi sincs kőbe vésve, még nem érkezett meg a tél, Európa egyelőre meg határozottan Kijev mellett áll, ukrán katonákat képeznek ki, és az ukránokban is még van elég harci kedv. A döntő az lesz, ki merül ki hamarabb a folyamatos háborús és gazdasági felőrlésben.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
