Hetvenöt éve, 1946. augusztus 20-án adták át a forgalomnak az újjáépített budapesti Szabadság hidat, amelyet a második világháború végén, Budapest ostromakor robbantottak fel a németek.
A Fővám tér és a Sáros (ma Gellért) fürdő közötti híd építését a Rudas fürdő és az Eskü tér közti Erzsébet híddal együtt az 1893. évi XIV. törvénycikk rendelte el. A közösen kiírt nemzetközi tervpályázatot is együtt bírálták el, a 21 pályázatból az első az Erzsébet hídra érkezett pályamű, a második a Fővám téri híd Feketeházy János által készített terve lett.
Mivel az Erzsébet híd pesti hídfőjének helye sűrűn be volt építve, a második híd építése kezdődött előbb, 1894. szeptember 1-jén. Az első kizárólag hazai erőkkel létrehozott budapesti Duna-híd kiviteli terveit Gállik István, Beke József és Jurkinyi Jenő, a kapuzatok esztétikai kialakítását Nagy Virgil építész készítette el.
A hídfőknél négy vámszedő ház épült, ezek közül a két pesti máig látható, a Kiskörút részét alkotó Vámház körutat akkor építették ki az új hídig. A főváros harmadik Duna-hídjának ünnepélyes megnyitására a millenniumi ünnepségek keretében, 1896. október 4-én a névadó Ferenc József jelenlétében került sor, az utolsó, ezüstből készült szegecset az uralkodó helyezte el a hídban. (Az 1960-as években derült ki, hogy az ezüst szegecset ellopták, hiába volt üveg alatt. Ezt egy szintén üvegkazettába zárt alumínium darabbal pótolták, ám ennek is lába kelt, így az újabb pótszegecset már eldugott helyre tették, és a 2007-2008-as felújítás után már a pótszegecs sem került a helyére.)
1963. január 3. Hómunkások dolgoznak a havas Szabadság hídon (Fotó: MTI/Lajos György)
A két mederpilléren nyugvó, háromnyílású, befüggesztett tartós, rácsos vasszerkezetű gerendahíd tartóinak felbillenését egy-egy 609 tonnás öntöttvas ellensúly akadályozza meg, a vasszerkezet súlya ezekkel együtt több mint 6102 tonna. Budapest első folytacélból készült nagy hídjának jellegzetes része a pillérek feletti díszes kapuzat, amely a vas anyagszerűségét érzékelteti. Az oszlopok tetején hegyes gúlák, azok csúcsán 46 méter magasságban turulmadarak ülnek, ez a szédítő hely lett később az öngyilkosjelöltek egyik kedvence. A vasszerkezet szerelését az államvasutak gépgyára végezte. A hidat elektromos és gázvilágítással is ellátták, a pálya hengerelt vas szerkezetére bükkfakocka útburkolatot helyeztek, az 1898. május 31-től itt járó villamosok sínjei az úttest szélére kerültek.
1968. július 4. Két lakóhajó a Szabadság-híd tövében (Fotó:MTI/ Kürti Ákos)
Ez Budapest legrövidebb, 333,6 méter hosszú Duna-hídja, teljes szélessége 20,1 méter. A hídpálya szélessége mindössze 10,7 méter, a középen haladó villamosok mellett csak szűken fér el a mindkét irányban egy sávon haladó járműforgalom. A villamosoknál 1923-ban vezették be a felső vezetékes rendszert, a burkolat felújítása akkor ismét fakockákkal történt, a sínek 1938-ban kerültek középre. Az első autóbuszjárat 1928. szeptember 24-től közlekedett a hídon, az Andrássy út és a Gellért tér között.
A németek Budapest ostroma alatt, 1945. január 16-án felrobbantották a hidat, a befüggesztett középső tartó a Dunába esett, a budai parti nyílás is tönkrement. Március 15-én pontonhíddal kiegészítve ideiglenesen forgalomba helyezték, de ezt 1946. január 10-én elvitte a jégzajlás, a főváros nyolc napig, a Kossuth-híd átadásáig ismét híd nélkül maradt.
Az újjáépítést Sávoly Pál tervei alapján Széchy Károly és Haviár Győző vezette, a szerkezetet a MÁVAG gyártotta és szerelte a többi híd roncsaiból kiemelt acélelemek felhasználásával. A budai hídrész sérült részeit cölöpállványról javították ki, a középső hídrész helyreállítása során az eredeti tervek alapján legyártott új szerkezeti részeket úgy szerelték be, hogy a mederben egyetlen cölöpöt sem vertek le. A hídrészeket a parton szerelték össze, a 47 méter hosszú befüggesztett tartó két 120 tonnás egységét két úszódaru emelte be, a látványos munkát 1946. július 12-én végezték el. Helyreállították a villamosvágányokat, a kiskocka kocsipálya burkolatot és a járdákat, a régi díszes korlátokat egyszerűbbel helyettesítették, ezeket később pótolták. A híd színe az eredeti zöldről szürkére változott, mert akkor nem volt más színű festék.
Járművek haladnak Budapesten, a behavazott Szent Gellért téren (Fotó: MTI/Illyés Tibor)
Az újjáépített hidat 1946. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén a háború után első állandó hídként adták át a forgalomnak, ekkor kapta a Szabadság híd nevet. A pályaszerkezetet 1980-ban felújították, majd 1985-1986-ban a különböző eredetű és minőségű acélelemek között fellépő galvánáramok, a burkolatsózás korróziós hatása miatt újabb felújításra volt szükség. Ennek során a híd visszakapta eredeti zöld színét, a címereket is ekkor helyezték el újra a híd kapuin, akkor még hivatalos engedély nélkül.
Az 1896-ban átadott Szabadság hidat a Podmaniczky Program keretében most eredeti szépségében állítja helyre a Hídépítő Zrt. vezette konzorcium (Fotó: MTI/ Honéczy Barnabás)
A legutolsó, teljes körű felújítást és műemléki rekonstrukciót 2007-2008-ban végezték: átépítették és megerősítették a közúti és a villamospályát, valamint a járdákat, korrózióvédelemmel látták el az acélszerkezeti elemeket, kijavították a pilléreket, hídfőket. A híd minden eredeti díszét így a középső nyílás eredeti formájú korlátait is visszakapta. Jóllehet többször – legutóbb a 4-es metró építése kapcsán – felvetődött a villamosjárat leállítása, de végül az autóbuszforgalom szűnt meg.
Szabadság híd díszkivilágításban a Föld órája elnevezésű akció előtt 2021. március 27-én (Fotó: MTI/Mohai Balázs)
A Szabadság hídon vágányátépítések miatt 2016 júniusában szünetelt a forgalom, ezalatt Budapest egyik legnépszerűbb közterülete lett, s azóta is nyári hétvégéken számos szabadidős programot tartanak a hídon.
A 35. Spar Budapest Maraton résztvevői a Szabadság hídon 2020. október 11-én (Fotó: MTI/Mónus Márton)
Jógázók a lezárt Szabadság-hídon 2019. július 7-én (Fotó: MTI/Mónus Márton)
A Szabadság hidat az építészek nem őszinte szerkezetként emlegetik: függőhídnak akar látszani, holott nem az. A maga műfajában viszont a legszebb és leghosszabb konzolos (Gerber-tartós) híd, amely 1987-ben – a Duna-part részeként – a világörökség része lett.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
