John Herschel brit csillagász és amerikai kollégája, Benjamin Gould a 19. század közepén fedezett fel és vizsgált egy fényes csillagokból álló gyűrűt, amely nem a Tejútrendszer síkjában, hanem ahhoz képest dőlten helyezkedik el. A Gould-övnek nevezett szerkezetről ismert, hogy fiatal csillagok és csillagképződési területek nagy halmaza.
Alves 2018 és 2019 között az amerikai Harvard Egyetem Radcliffe Intézetének ösztöndíjasaként a Gaia európai űrteleszkóp adatait értékelte és összehasonlította más mérésekkel. A Gaia a Hipparcost követő misszióként pontosan felmérte a csillagok pozícióját, távolságát és mozgását. Így hozták létre a szakértők a Tejútrendszer csillagközi anyagának részletes, háromdimenziós térképét és eközben váratlanul találkoztak a Naprendszer közvetlen szomszédságában lévő hatalmas struktúrával.
A hullámformájú képződmény hossza mintegy 9000 fényév, szélessége viszont csak 400 fényév. A galaxishalmaz központi síkjától felül és alul 500 fényévnyire nyúlik ki, és magába foglal sok olyan csillagképződési területet, melyet korábban a Gould-övnek tulajdonítottak.
A csillagászok szerint ez a valaha megfigyelt legnagyobb gáztartalmú struktúra a galaxisban, a Radcliffe-hullám nevet adták neki.
„A Nap csak 500 fényévnyi távolságra van a hullámtól. Egész idő alatt közvetlenül előttünk volt, de eddig nem láthattuk” – mondta Alves.
„Senki nem számított arra, hogy egy hatalmas, hullámalakú gázhalmaz közelében élünk”– mondta Alyssa Goodman, a Radcliffe Intézet tudományos programjának vezetője.
A csillagászoknak át kell gondolniuk a Tejútrendszer háromdimenziós szerkezetére vonatkozó ismereteiket.
Az új információk a Gould-öv végét is jelentik.
– mondta el Stefan Meingast, a Bécsi Egyetem munkatársa.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
