Egy papnevelő intézet a történelem viharában. A bécsi Pazmaneum 400 éve 1623–2023 címmel jelent meg fotókkal, archív felvételekkel gazdagon illusztrált kötet a Collegium Pazmanianum gondozásában. A Varga János rektor által szervezett könyvbemutatón Erdő Péter bíboros, prímás; Bertényi Iván történész és a kötet közreműködői ismertették a kiadványt a budapesti D50-ben december 10-én.
Az érdeklődő közönséget Varga János, a Pázmáneum rektora köszöntötte a tárgyi részletekben gazdag, hiánypótló kiadvány megjelenése alkalmából. „Odaadással, lelkesedéssel készült a könyv, az intézmény négy évszázados múltját bemutató munka valódi közös alkotás, amely a szeminárium viharos történetének és sok ezer pap életútjának állít emléket” – fogalmazott a rektor, aki szerzőként maga is részt vállalt a könyv létrejöttében: ő dolgozta fel Mindszenty Józsefnek az intézményben töltött időszakát.
Erdő Péter bíboros a kötetet méltatva elmondta, hogy a bécsi Pázmáneum évszázadok óta meghatározó szerepet tölt be a magyar egyházi életben, évszázados kultúrtörténeti jelentősége vitathatatlan. Hangsúlyozta, hogy
Emlékeztetett, hogy a Pázmáneum nem jelenlegi épületében kezdte meg működését, mégis méltán lehetnek büszke mind a rektor, mind a kötet készítői a mai épületre.
A bíboros beszélt arról is, miért volt szükség arra, hogy Pázmány Péter Bécsben alapítson szemináriumot, amikor már létezett egy intézet Nagyszombatban. Mint mondta, az ottani papnevelde kezdetben rendkívül kicsi volt és mai szemmel nézve „nyomorúságos” körülmények között működött, a török közelsége miatt gyakran ingataggá vált a képzés folytonossága. Pázmány ezért látta úgy, hogy az akkor már újjáéledő magyar katolikus közösség számára elengedhetetlen egy stabilabb, biztonságosabb és magasabb színvonalú papnevelő intézmény létrehozása.
Erdő Péter rámutatott,
Ebben az összefüggésben a Bécsi Pázmáneum mindenképpen egyfajta nemzetközi nyitást is jelentett Nagyszombathoz képest. A képzés későbbi menetéhez szervesen kapcsolódott a Frintaneum (Augustineum), ahol a már felszentelt papok egyetemi szintű teológiai képzésben részesültek. Mivel a püspöki kinevezések hosszú ideig uralkodói jogkörön alapultak, több Frintaneumot és Pázmáneumot végzett pap került a magyar püspökök sorába. Az első világháború után a Pázmáneum kulturális ereje tartotta életben az intézményt. Továbbra is sokan szerettek volna itt tanulni. Kiemelte közülük saját tanárait, egyházmegyéje papjait, mint Nyíri Tamás, Tejper János, Csepregi Ignác, valamint Mihalik Imre, aki családközösségük vezetője volt.
Erdő Péter hangsúlyozta, hogy a Pázmáneum évszázadokon át formálta a magyar egyházi értelmiséget, és jelentősen hozzájárult a Magyar Katolikus Egyház szellemi arculatához. A most megjelent kötet szerinte méltó módon mutatja be ezt az örökséget, és örömét fejezte ki, hogy az intézmény ma is működik és szolgál.
Bertényi Iván történész a Pázmáneum több évszázados történelmi jelentőségét hangsúlyozva elmondta, hogy az intézmény már alapítása pillanatától a Magyar Katolikus Egyház megújulásának egyik kulcsa volt. „Más lenne ma a magyar katolicizmus, ha nem lett volna a Pázmáneum. A török által fenyegetett, a felekezeti küzdelmekben nehézségekkel küszködő Magyarország számára kellettek a papok, és kellettek a jól képzett papok, a jól képzett emberek.
– mutatott rá. Egy korabeli összeírás szerint az esztergomi főegyházmegye papjainak mintegy fele pazmanita volt. A 19. században a frintaneumi képzés kapcsolódott ehhez a hagyományhoz, és tovább erősítette a Pázmáneum elitképző szerepét; így alakulhatott, hogy a tizennyolc magyar megyéspüspök fele, valamint mindhárom érsek – az esztergomi, a kalocsai és az egri – egyaránt pazmanita volt.
A Pázmáneum története nem volt mentes a megszakításoktól és válságoktól: II. József reformjai hosszabb időre szüneteltették működését, az 1848–49-es bécsi forradalom is ellehetetlenítette egy időre az oktatást, majd a 20. század első fele új kihívásokat hozott. A kommunista diktatúra idején, a vasfüggöny lezárulásával a magyar kispapok számára lehetetlenné vált a bécsi tanulmányok folytatása,
A kötet alkotói, Fazekas István történész, Vertel Beatrix tervezőgrafikus, Püspöki Apor fotóművész saját szerepükről beszéltek a kötet létrejöttében.
Fazekas István elmondta, a Pázmáneum gazdag levéltári és könyvtári anyagára támaszkodott munkájában. Az előtte szólókhoz kapcsolódva azt emelte ki, az elitképző intézménynek azon papok sokaságát is köszönjük, akik nagyon küzdelmes pályát befutva mindvégig kitartva szolgáltak egy-egy falu, kisváros plébániáján.
A könyv vizuális világát Vertel Beatrix tördelő gondos, részletérzékeny munkája formálta egységgé, amelyben minden kép és motívum szerves helyére került.
A bemutató résztvevői kiemelték Püspöki Apor fotós művészi látásmódját, aki több év alatt, az épületet „meglátva” és újraértelmezve készítette el azokat a felvételeket, amelyek különleges hangulatot adnak a kötetnek.
Fotó: Thaler Tamás
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
