Amikor a hír egyszerre jó és rossz:
De legalább vége ezzel az alakoskodásnak.
A nyugati konszenzus lényege az – s ez különösen a németeknél van így -, hogy minden vélemény belefér a liberális demokráciába, azaz természetesen minden liberális vélemény, legyen az balos – szocialista-polgári – vagy jobbos – kereszténydemokrata-polgári -, valamint a nem-liberális vélemény is, ha az baloldali.
Ez a faramuci helyzet a II. világháború eredménye, amikor a nácizmust/fasizmust a liberálisok csak a kommunisták segítségével voltak képesek legyőzni, így aztán utólag nem lehetett azt mondani, hogy a kommunizmus az hasonlít a fasizmusra.
Természetesen a valóságban a marxizmus nem egyeztethető össze a liberális polgári demokráciával, lévén az alapelvek egészen másak. A cikk fel is teszi a kérdést „Milyen mértékben írja elő az Alaptörvény, vagyis a szabad demokratikus alaprend forrása, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kapitalista elvek szerint szerveződjön?” – a válasz természetesen az, hogy teljes mértékben, nem lehetséges ugyanis liberalizmus kapitalizmus nélkül.
S ez nem értékítélet, hanem ténymegállapítás. A „szabad demokratikus rend” természetesen egy elvetendő elvi szerkezet, azaz kifejezetten jó, hogy a marxizmus ellene van. Más kérdés, hogy a marxizmus is egy rossz rend, de ettől még nem következik, hogy amit egy rossz ideológia támad az feltétlenül jó.
Abban persze igazuk van a marxistáknak, hogy teljesen abszurd dolog egyenlőségjelet tenni valami vitatása és annak aktív ellenzése között.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
