Márton Áron-zarándoklatot tartottak október 16. és 18. között. Csíkszeredából indultak, Csíkszentdomokos és Szászrégen érintésével jutottak el Máramarosszigetre a zarándokok. A következő napon Dés volt az úti céljuk, majd szombaton Kolozsvár és Gyulafehérvár felkeresése után tértek haza. A zarándoklatról a berecki Pénzes Mária írt személyes hangvételű beszámolót, melyet szerkesztve közlünk.
Márton Áron jelmondata – „Non recuso laborem” („Nem utasítom vissza a munkát”) – végigkísérte a három nap minden pillanatát. Ő maga élete során, még a börtön szenvedései közepette is tanúságot tett e hitvallás mellett. Szavai ma is útmutatást adnak: „Szent hivatalom kötelez, hogy
Külön köszönet és hála illeti Obermájer Ervin viceposztulátort, Csíki Dénes nyugalmazott plébánost – aki egykor Márton Áron püspök titkára volt –, valamint László Zsolt segédlelkészt a sok értékes tanításért és lelki útravalóért.
1. nap: Csíkszereda – Csíkszentdomokos – Szászrégen – Máramarossziget felé
A zarándoklat első állomása Csíkszentdomokos volt, Márton Áron szülőfaluja. A helybeliek szívélyesen fogadtak bennünket. Részt vettünk a szentmisén, majd megtekintettük a templomot, ahol a püspököt egykor megkeresztelték. Megható érzés volt ott állni a szülőfalu templomában, ahol mindenhonnan az ő szelleme, egyszerűsége és hite sugárzott. Ezt követően felkerestük a Márton Áron emlékmúzeumot, ahol életének sok emléktárgyát láthattuk. Utunkat Szászrégen felé folytattuk, ahol (…) a helyi plébános szívhez szólóan ismertette a templom történetét, majd továbbindultunk Máramarossziget felé.
2. nap: Máramarossziget – Dés
A második napon ellátogattunk a hírhedt máramarosszigeti börtönbe, amely ma múzeum. A komor falak között csend telepedett a lelkünkre: éreztük a szenvedés és a fájdalom súlyát. Az igazgatónő meghatóan mesélt Márton Áron börtönéveiről – arról az időszakról, amikor püspökünket mentálisan és fizikailag is megkínozták, éheztették, de hitében soha nem rendült meg. Szavai itt különös erővel csendültek fel:
Ebben a sötétségben is világított benne a fény, s hű maradt jelmondatához: „Non recuso laborem.” Nem hajolt meg, hanem vállalta a szenvedést Krisztusért és a népéért. Ahogy tanította: „Keresztény és emberi életünk alapja a hit, s ugyanakkor számunkra őseinktől való drága örökség.”
A börtönlátogatás után felkerestük a szegények temetőjét, majd a Désen található ferences templomban imádkoztunk. A szerzetesek nagy szeretettel fogadtak, esti imánk során pedig együtt kértük Márton Áron közbenjárását.
3. nap – Kolozsvár – Gyulafehérvár
A zarándoklat harmadik napján Kolozsvárra érkeztünk, ahol a Szent Mihály-templomban vettünk részt szentmisén. László Attila főesperes bemutatta a templom történetét, és mély lelki feltöltődést kaptunk e szent helyen.
Ezután Gyulafehérvárra utaztunk, ahol szeretettel fogadott bennünket Kovács Gergely érsek. Röviden ismertette a székesegyház történetét, megmutatta Márton Áron püspök szarkofágját. Meghatódva álltunk meg sírja előtt, csendesen imádkozva boldoggá avatásáért. Kovács Gergely érsek megmutatta a püspök egykori lakosztályát is, ahol minden személyes tárgyát nagy gonddal és tisztelettel őrzik.
A napot közös ebéddel zártuk, hálás szívvel a szívélyes fogadtatásért. Amikor hazaindultunk, mindannyiunk lelkét mély hála, béke és büszkeség töltötte el. A gyönyörű templomokban megtapasztaltuk Isten dicsőségének ragyogását;
Szöveg és fotó: Pénzes Mária
Forrás: Romkat.ro
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
