sak egy varázsszó kellett és már nyíltak is a kapuk, a ruhásszekrények, a szállások. De mi jött utána? A totális kiábrándulás.
Felix Krautkrämer, a jobboldali Junge Freiheit című német lap szerkesztője, publicistája a hamburgi merényletet követően ragadott klaviatúrát, hogy kiírja magából mindazt, amit a bevándorlási válság okozott hazájában, Németországban.
A véleménycikk szerzője írása elején megjegyzi, hogy az állítólagos menekültek és menedékkérők által elkövetett bűncselekmények nem elkerülhetetlen természeti katasztrófák. Még akkor sem, ha a politika szívesen tesz úgy, mintha azok lennének, ahogyan az a hamburgi támadást követően is megmutatkozott. Hiszen az ember honnan is tudhatta volna, hogy az iszlamistaként elutasított menedékkérő képes egy ilyen tettet véghez vinni…
Rendőrök a hamburgi támadás helyszínén | Fotó: AFP
A merénylőt ugyan ki akarták utasítani, de sajnálatos módon még az ehhez szükséges papírjai sem voltak meg. Még a kitoloncolást megelőző őrizetbe vétel sem volt lehetséges, mert a palesztinnak még egy bolti lopás sem szerepelt a múltjában, egyszerűen tehát nem volt büntethető. Sőt, Krautkrämer szerint a hamburgi rendőrfőnöktől még azt is megtudhattuk, hogy az elkövető nagyon is segítőkésznek mutatkozott, hogy beszerezzék a kiutasításhoz szükséges papírokat, Ralf Meyer szerint ebben a tekintetben szinte „példamutató személynek” számított a terrorista.
A négy súlyos sérültnek és a halálos áldozatnak egészen egyszerűen pechje volt. Egyszerűen rosszkor voltak rossz helyen”
– legalábbis gondolják azok, akik semmiért sem hajlandók vállalni a felelősséget.
A Junge Freiheit publicistája azonban úgy látja, hogy mostanra sajnos ez a „rossz hely” szinte egész Németországra érvényes. A rossz idő pedig már legalább 2015 késő nyara óta tart, amikor bevándorlók százezreit – nagyrészt regisztrálatlanul, útlevél nélkül vagy hamis személyazonossággal – engedték be az országba.
A varázsszó: menedék
Elegendő volt csupán azt a varázsszót kimondani, hogy „menedék”, és már nyíltak is a kapuk, a ruhásszekrények, szállások és szociális programok, valamint számtalan megrészegült menekültsegítő szíve. Amit a menekültektől kapunk, „értékesebb, mint az arany” – rajongott annak idején az SPD kancellárjelöltje, Marin Schulz; „ajándék Németországnak” – mondta elragadtatva akkoriban Kathrin Göring-Eckardt, a Zöldek frakcióvezetője.
A migránsokat köszöntik az egyik berlini vasútállomáson 2015 szeptemberében |Fotó: AFP
Aztán a mámort gyorsan követte a kiábrándulás. És, hogy ezt a kiábrándulást az ansbachi, a würzburgi, vagy a berlini karácsonyi vásáron elkövetett merényletek, a Szilveszter éjszakáján elkövetett szexuális támadások, vagy a freiburgi egyetemistalány, Maria L. ellen elkövetett förtelmes bűncselekmény okozták-e: mindig menekültek vagy bevándorlók voltak az elkövetők.
A velük való eljárás során mindig is kedvezményezettek voltak, mégpedig a lazán vagy sehogyan sem alkalmazott menedékjog alapján, de szerepet játszott ebben a politikai felelősök naiv szemlélete, és médiabeli szócsöveik; a menekültek számlájára semmi rosszat nem írtak – írja a publicista.
A média – a „menekültek” körülujjongása
Felix Krautkrämer a cikkében érdekességként jegyzi meg, hogy a hamburgi késeléses támadást követően a Bild c. lap azon háborodott fel, hogy hogyan tudott valaki – mint a támadó – Skandináviából, Spanyolországon keresztül, papírok nélkül Németországba jutni, hogy miért nem utasítottak ki egy ismert iszlamistát és, miért nem vállal valaki politikai felelősséget a hatóságok és az állam tehetetlensége miatt.
Mindeközben a Bild megfeledkezik arról a kényes tényről, hogy elsősorban ez az orgánum volt az, mely a „menekültek legyetek üdvözölve”-kampánnyal a nyitott határok felelőtlen politikáját és a korlátlan bevándorlást jelentős mértékben támogatta. A lap természetesen a mostani esetben is rövidre szabta vádjait, hiszen csak a hamburgi politikát tetette felelőssé a merénylettel kapcsolatban. Csak egy a bökkenő a szerző szerint: a német bevándorláspolitikáról nem a hamburgi városházán, hanem a berlini kancellári hivatalban döntöttek.
Senki sem akarja vállalni a személyes felelősséget
Az ottani háziasszony (Angela Merkel – a szerk.) szokásos módon mély együttérzéséről biztosította a hamburgi halálos áldozat családját, és kívánt teljes felépülést a sebesülteknek. A kancellár ezen kívül ígéretet tett arra is, hogy azonnali hatállyal kiderítik, hogyan történhetett meg a késeléses támadás.
Thomas de Maiziére szövetségi miniszter is biztosított afelől, hogy nagyon fontos a cselekmény hátterének gyors elemzése. Krautkrämer azonban megjegyzi, hogy a saját részükre vonatkozó felelősséget azonban mindketten ignorálják, ahogy az a korábbiakban is történt.
888.hu
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
