Huszár Antal: A „Huszár-módszer” 2020-ban egy újabb mértani felfedezésemmel bővült, mely az emberi szem által érzékelt legszebb arány, az „arany-arány”, vagy ismertebb nevén az „aranymetszés” művészetekben történő alkalmazására nyújt forradalmian új megoldás.
Huszár Antal, a Hussar Arts Academy vezetője szerint a rovás felhasználható a rajzoktatás legmodernebb, nagy hatékonyságú módszereiben. Erről tartott előadást a Magyarságkutató Intézet Ősi írásaink – a népszerűsítés és oktatás kihívásai, lehetőségei című konferenciáján. Őt kérdezte a Gondola.
– Huszár úr, a jó rajzkészség miért fontos ma, az informatikai képalkotó lehetőségek világában?
– Évezredek óta ismert tény az emberiség számára, hogy a sportok és a művészetek hatékony szellemi és a fizikai fejlesztő eszközök. Az így elért fejlődés eredményeként magasabb hatásfokon vagyunk képesek teljesíteni az élet más területein is. Megfigyelhető az is, hogy napjainkban is él még az az évezredek óta bevált szokás, hogy a magasabb társadalmi osztályokba tartozó családok a gyermekeiket élsportokra járatják, és művészeti oktatásban részesítik. Noha nem gondolom azt, hogy minden család azért tette és teszi ezt a mai napig, mert tisztában volt ennek az emberi agyra történő pozitív hatásainak tudományos magyarázatával, a mai tudomány ugyanakkor megerősíti azt, hogy ezek a tevékenységek finomra hangolják az elmét, melynek köszönhetően valóban nagyobb teljesítményre válunk képessé más területeken is. Európa-bajnok karatemesterként, dalszerző gitáros-énekes rockzenészként és képzőművészként mind az élsportban, mind a művészetek több területén egyaránt, személyesen is lehetőségem volt mindezt a gyakorlatban is megtapasztalni. Ebben a digitális korszakban, amikor már a bölcső felett is tablet lóg, amivel a kisgyermekek maguknak választanak meséket, a rajzolás szeretete egyáltalán nem veszett ki. A gyermekek még mindig előbb kezdenek el rajzolni, mint ahogy megtanulnak beszélni és rajzolnak is mindenhová (papírra, padlóra, falra…). A vizuális megjelenítése a lelkiviláguknak lehetőséget teremt az alkotók önkifejezésen túl az alkotásokat megfigyelők számára is, hogy megismerjék azt. A rajzolás tehát már 1-2 éves kortól kezdve a leghatékonyabb eszköze az önkifejezésnek és az eredeti alkotásoknak. Az informatikai képalkotó lehetőségek világában a rajzkészségnek továbbra is meghatározó szerepe van a kreatív ötletek akár digitális formában történő megjelenítésében is. A rajzolás egy aktív meditáció, mely egy olyan hosszan tartó egészséges tudatállapotot teremt, ami rendkívül pozitív hatással van az idegrendszerünkre. Kortalan, a szeretete nem kötött született tehetséghez, napszakhoz, vagy helyhez. Minimális eszközigényű, mely még a legszegényebb emberek számára is elérhető. Maga a rajzkészség ugyanakkor egy mérhető képességünk, mely a köztudattal ellentétben egyáltalán nem csak a született tehetséggel rendelkezők számára fejleszthető akár professzionális szintre. A rajzkészség mérésével kiválóan nyomon követhető egy ember agyának fejlődése, hiszen a „kézügyességnek” nevezett képességünk valójában nem a kezünk képességein múlik, hanem az elménk fejlettségi szintjén. 21 éves tanári tapasztalattal kezdtem el rajzot tanítani, miközben megszállottan beleástam magam a modern agykutatás tudományába, hogy megismerjem és megértsem milyen módon hat a tanítványaim elméjének fejlettségi szintje a rajzkészségükre. Éveken át tartó alapos kutató munkával jutottam el arra a konklúzióra, mely szerint amit a köznyelvben „tehetségnek” nevezünk, az valójában a bal agyfélteke fejlettségi szintjétől függ.
Alkotótársak.
Ez a felfedezésem ugyanakkor szöges ellentéte annak a 40 évvel ezelőtt tett megállapításnak, melyet egy amerikai rajztanárnő tett. Betty Edwards ugyanis a Nobel-díjas Roger W. Sperry tanulmányát olvasva a két agyfélteke eltérő működési funkcióiról, miután megértette, hogy a bal agyfélteke fejletlensége okozza az átlagemberek rajzkészségének alacsony szintjét, egy olyan megoldással állt elő, mely a bal agyfélteke működését a lehető leghatékonyabban megpróbálta elnyomni, előtérbe helyezve és célzottan fejlesztve így a jobb agyféltekét.
A két agyféltekét megtévesztő módon rendre úgy ábrázolják képeken, hogy míg a bal agyfélteke racionális gondolkodását mikrochipekhez hasonló részletek és körzővel-vonalzóval szerkesztett formák ábrázolják, addig a kreativitásunkért felelős jobb agyféltekét színes, művészi motívumokkal illusztrálják.
Emiatt könnyen esünk abba a hibába, hogy a művészetekben nyújtott képességeinkért a jobb agyféltekénk fejlettségi szintjét tesszük felelőssé.
Az én konklúzióm ugyanakkor ezzel szemben éppen ennek az ellenkezője volt, és ennek eredményeként 2017-ben megalkottam egy teljesen új rajzoktatási módszert, mely célzottan nem a bal agyfélteke elnyomására, hanem annak tudatos fejlesztésére épült.
A jobb agyféltekénk felelős csakugyan a kreativitásért, ezért az ezt fejlesztő gyakorlatok szintén részét képezik a módszeremnek, ugyanakkor a kivitelezésben már a bal agyféltekénké a főszerep.
A jobb agyféltekénk fejlettségét ennél fogva kreatív feladatokkal mérhetjük fel legkönnyebben, míg a bal agyféltekénket pléldául a fejből történő rajzolással.
Ez utóbbi esetében ugyanis a „megfigyelés” hiányában kizárólag a bal agyféltekénkben tárolt modulok (vagy más néven modellek, sémák) képesek „modellt állni” nekünk. Így láthatóvá tudjuk tenni az elménkben tárolt képeket.
Az általam megalkotott magyar módszer ezen képeket segít tökéletesebbekre cserélni. Minden korábban ismert és alkalmazott oktatástól eltérően, egy olyan eredeti módszert sikerült megalkotnom, mely a minden sport és minden művészet alapjait képező matematika világából közelíti meg a bal agyféltekénkben tárolt sémáink felépítését, a mérnöki gondolkodás szemszögéből megvizsgálva és részletgazdagon kijavítva azokat.
A matematika egzakt tudományának köszönhetően ez a módszer így bárki számára elsajátítható, nem igényel semmilyen született tehetséget.
Ugyanakkor az így fejlesztett képességek bizonyítottan tehetségfejlesztő hatással bírnak.
A „Huszár-módszer” 2020-ban egy újabb mértani felfedezésemmel bővült, mely az emberi szem által érzékelt legszebb arány, az „arany-arány”, vagy ismertebb nevén az „aranymetszés” művészetekben történő alkalmazására nyújt forradalmian új megoldás. Ezt dr. Gerőcs László, az ELTE tudós matematika professzora is megerősítette, aki korábban ebben a témában doktorált.
A 2017-ben kifejlesztett „Huszár-módszer”, ezzel a világújdonságnak számító 2020-as felfedezéssel kiegészülve, valamint számos szintén saját fejlesztésű és gyártású (például szemmérték-fejlesztő Huszár-mérő) különleges rajzeszközzel ez az eredeti magyar módszer valóban képes forradalmasítani a rajzoktatást a világon. A módszerem tehát gyakorlatilag az amerikai jobb agyféltekés módszer alapelveinek ellenkezőjére épül, ugyanakkor teljesen paralel a klasszikus művészeti oktatásokkal. Ezért is olyan népszerű világszerte a teljesen amatőr antitalentumoktól a rajztanárokon át a nemzetközileg is elismert profi képzőművészekig rendkívül széles körben. Mindössze néhány esztendő alatt, 7-90 éves korosztályban, Dubaitól Los Angelesig, Dél-Afrikától-Norvégiáig közel negyven országból több mint tízezren tanultak már a „Huszár-módszerrel” rajzolni. Több szakember is a rajzoktatás Kodály-módszerének nevezte.
– A magyar – székely – rovásírás miért nagyobb segítség a rajzoktatásban, mint akár a kínai, akár a japán írás?
– A „Huszár-módszer” oktatásain világszerte népszerűsítjük a magyar kultúrát, kiemelten utalva az ősi íráskultúránkra, a rovásra.
Már az első találkozás az Akadémiánkkal is a rovás „H” írásjegy díszes, egyedi tervezésű szimmetrikus formájával hirdeti a Huszár név kezdőbetűjére utalva, hogy ez egy magyar módszer.
Ezt nyomatékosítandó, segít a nemzetközi értelmezésében az is, hogy a felette található rovással feltüntetett „HUSZÁR” felirat, valamint az alatta latin betűkkel megjelenített ugyanezen felirat szintén utal a magyar eredetre. Sikerült egy kis tükröződéses ábrázolási trükkel mind magyarul, mind angolul egyszerre olvashatóvá tennünk a HUSZÁR feliratot. A távol-keleti írásjelek közismertek esztétikai élményükről is. Ezért is szeretik sokan feltüntetni pólójukon, matricákon az autójukon, képeken a szobájuk falán, vagy akár egyenesen magukra tetováltatni azokat. Az esztétikus megjelenésű írásjegyek egyébként is önálló művészeti ágat testesítenek meg, kalligráfia néven. Elismert művészként tekintenek a legnagyobb képviselőire, valamint oktatják terápiaként is. Az, hogy a székely-magyar rovás olyan logikai rendszer szerint formálta az írásjeleinket, melyben az egyes írásjeleink nem csupán az oktatásban ahhoz kapcsolódó szó kezdőbetűjével azonos (mint például a latin betűknél oktatott „Zs-mint Zsiráf”, „K-mint Kutya”, „C-mint Cica”, s a többi), hanem a teljes szó jelentése is azonosítható az írásjel formájában. Ha úgy tetszik, a rovás jeleink olyan különleges modulok, sémák, melyekhez képek is tartoznak az elménkben. Például „H-mint Hajfonat”: A formája egyértelműen utal a fonott fajra, mely megkönnyíti az olvasását, értelmezését. A rovás tanulása olyan képzettársításokat alkalmaz tehát, melyek nincsenek meg a távol-keleti írásjegyekben. Személy szerint szorgalmazom azt ugyanakkor, hogy a latin betűknél is alkalmazott különböző betűtípusokhoz hasonlóan, az egyszerűbbektől a díszesebb megjelenésig, minél több új „fontot” (betűtípust) hozzunk létre, mely hasonlóan esztétikus megjelenést, pozitív energiákat képes kölcsönözni az így megjelenített szöveg tartalmának. A rovás „H” betűből mi például hosszas tervezés után jutottunk el az azóta logónként is használt díszes formáig.
– Ön, aki nagyrészt Skóciában él, miért érzi fontosnak, hogy időről időre hazajöjjön előadásokat tartani?
– Édesapámtól már kisgyermekkoromtól jó nevelést kaptam hazaszeretetből. A „Csodaszarvas” cím dalomban is írtam erről:
„Én még a huszadik században születtem,
Szerető anyám keblén nevelkedtem,
Esténként apám magyar mondát mesélt,
Honfoglalásról, hét vezérről regélt.
A Csodaszarvasban hittem és a Fehér lóban,
A magyarok Istenében és az adott szóban,
Tiszteltem tanáraim, s az idősebbet,
Nem ismertem a magyar nyelvnél szebbet.”
(részlet)
Az Akadémiánk nemzetközi központja valóban Skócia fővárosában van, mely egyrészt a nemzetközi terjeszkedésünk során segíti a könnyebb elfogadást, különösképpen a Nagy Britanniában, ahol nagyon aktívak vagyunk, de igaz ez Hollandiától az USA-ig a legtöbb országra is.
Ezzel együtt ugyanakkor minden fórumon hangoztatjuk, hogy eredeti magyar módszerrel tanítunk, az oktatásnak pedig része a rovás írásjeleinken keresztül a magyar ősi kulturális értékeink népszerűsítése is egyúttal. A pandémia előtt minden héten másik országba repültem tanítani és csak nagyon kevés időt töltöttem idehaza, de mindig fontosnak tartottam, hogy az anyaországban élő magyarokat is oktathassam, segíthessem, támogassam a munkásságommal.
Kollégáimmal ingyenesen tanítunk általános- és középiskolákban, árvaházakban, beteg gyermekeket segítő alapítványoknál, s a többi.
Nagyon szép sikereket értünk el fogyatékkal élőknél, sérült embereknél is.
– A nem külföldről pénzelt és idegen feladatokkal ellátott, hanem hazai forrásokból hazai célokért fáradozó civil szervezetek miket tehetnek azért, hogy a magyar rajzoktatási módszer az itthoni fiatalok életét is segítse, gazdagítsa?
– A birtokunkban van egy olyan saját, eredeti, magyar módszer, mellyel képesek lennénk egyetlen év alatt a magyar emberek rajztudását toronymagasan a világ átlaga fölé emelni. Ez nem csupán az egyéni képességek fejlődésében, de a nemzetközi figyelem és megbecsülés növekedését is jelenthetné.
Soha nem kértünk állami támogatást és EU-s pénzekre sem pályáztunk korábban. Minden saját erőből értünk el. Az alapítvány abban segítheti a munkánkat, hogy minél több közösséghez segít eljuttatni ennek a különleges magyar módszernek a hírét.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
