Négyévente kiderül, hogy csalóka ábránd volt reménykedni az éppen esedékes balos társulatban.
Nem tehetünk róla, de ha a tiszás-balos illúziók rabjairól van szó, önkéntelenül felidéződnek bennünk az Éretlenek című ikonikus francia filmvígjáték bizonyos képsorai. Sokan emlékezhetnek rá: az egyik diák visszatérő jelleggel ellopja, majd átmázolja a másik robogóját, és amikor a másik panaszkodik neki, hogy valaki elvitte tőle, megnyugtatja, hogy ő tud egy ugyanolyanról, amelyiknek más a színe ugyan, de olcsón meg tudja szerezni.
Valahogy így van a baloldali csillogó-villogó ígéretekre fogékony, vágyrajáró közönség is az éppen aktuális ellenzéki formációval. Mindig elhiszik, hogy most tényleg, igazán egy új ütőképes párt vagy pártszövetség jön, amelyik győzelemre viszi, majd betartja az aranyszínűre glancolt választási ígéreteket és legyőzi az ébenfeketére festett, démonizált jobbközép oldalt.
Aztán négyévente kiderül, hogy csalóka ábránd volt reménykedni az éppen esedékes balos társulatban, mert a szabad választáson mindig elkalapálják őket. Manapság Tisza Párt névre hallgat az átfestett robogó, akarjuk mondani pártszerűségnek álcázott bizakodási forrás, de lehetne akár Sajó, Bodrog vagy Lajta is, hisz a lényeg nem a névben van, hanem a felhőtlen, zavarmentes politikai reménykedésben.
Régen volt, de igaz, hogy Horn Gyula, amikor miniszterelnök lett 1994-ben, lényegében egyetlen olyan elemet sem valósított meg, amivel a választókat kecsegtette az MSZP és az SZDSZ.
Aztán jött már 1995 márciusában a Bokros-csomag a horrorisztikus megszorításaival, aminek máig nyögjük a hatásait, és ami végképp porrá zúzta azokat az illuzórikus elképzeléseket, rózsaszínű reményeket, amelyek alapján az átvert emberek jelentős része rájuk voksolt. Ám oda se neki. 2002-ben Medgyessy Péter megint fűt-fát, minden földi paradicsomok legszebbikét ígérte, de legfőképpen azt, hogy az Orbán Viktor vezette jobbközép kormány lakosságbarát intézkedéseit továbbviszi. Így is történt – alig pár hónapig. Aztán minden intézkedést eltöröltek, mentek is a kukába a lakosságajnározó ígéretek, beharangozások szintén.
De minek is kellett volna bármilyen ígérvényt korrekten betartani, amikor máris új ígéretgenerátor, hitegető mester lépett a színre, a Medgyessyt szabályosan megpuccsoló, az anyósa hiteleiből milliárdossá váló Gyurcsány Ferenc.
Ő azzal kábította a multibaloldalban változatlanul hinni akaró közönséget, hogy tudja a felemelkedés receptjét, és újólag beköszöntő édeni állapotokat prognosztizált arra az esetre, ha megválasztják az ország élére. És így is lett. Édeni viszonyokat teremtettek – saját maguk számára. Az ígéreteknek pedig pontosan az ellenkezőjét valósították meg – de azt vérrel és vassal. Előtte azért pártján belül bevallotta a saját hazugságait az őszödi beszédben, hogy senkinek se legyen kétsége aziránt, mennyi hitele van a választási programjuknak.
Ősszel aztán végigverték a fél országot, gumilövedékeket lövöldözve rájuk, amiért nem törődnek bele az emberek a sorsukba és háborognak a hazugságkormányzás miatt. Meg is lett az eredménye a szakértelem újbóli hatalomra kerülésének: csődbe vitték az országot. De sebaj: átadták a stafétabotot a még szakértőibb Bajnai Gordonnak, aki megígérte a fájdalmat – és láss csodát: sajnálatosan be is tartotta. Minden maradék család- és általában emberbarát intézkedést visszavágott, illetve megszüntetett.
Meg is lett az ára a kommunista-szadista kormányzásnak: akkorát pereceltek a 2010-es parlamenti választáson, hogy még a Holdon is hallatszott a döngése.
Hiába pingálták át az ütött-kopott robogót, az emberek felismerték, és nem vették meg tőlük. A kriptokommunista oldalt azonban nem olyan fából faragták, hogy belenyugodjanak, ha nem kell a portékájuk a fogyasztóknak. Szegényes a fantáziájuk, úgyhogy a leplezés, átmázolás mindig hiányosra sikeredik. Mégis van egy nem elhanyagolható tábor, amely hajlamos újból és újból elhinni, hogy most egy vadonatúj csapat és vezér próbálkozik a kormányrúd, illetve a hatalom visszakaparintásával. És újból és újból megveszik tőlük azt a bizonyos átdukkózott motorkerékpárt. Most éppen Tiszának hívják magukat.
Aki tehát unja az alacsony rezsiárakat és adókat, az csapjon a tenyerükbe, mert tőlük megkapja az emelést busásan. Kapitány István, a folytonosan cinikusan vigyorgó nyílt multiügynök tiszás főkáder ki is kotyogta egy előadásában a tervet: „Mindenért csak a vásárlók és az adófizetők tudnak fizetni.” És még sokan azt mondják, hogy leplezik az igazi programjukat.
Megyeri Dávid – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
