Töréspont címmel, azzal a felütéssel, hogy segítenek-e a magyarok az ellenzéknek megnyerni a választást, ültette le Marek Vagovič és Richard Dírer politikai showműsora közös vitára Hamran István (SaS) és Gubík Lászlót (Magyar Szövetség).
A beszélgetést követően azonban nem programokról, nem konkrét javaslatokról, nem az ellenzéki esélyek reális mérlegéről kezdett szólni a történet, hanem diadaljelentésekről. A Magyar Szövetség nevű párt tagjai világbajnoki hangulatban ünnepeltek – Magdeme Klára szóvivő valószínűleg épp próbálja kitalálni, hogy pontosan miben. A házi sajtójuk majd gondosan megírja, a családtagok elolvassák, mi pedig hétvégén hozzuk a valóságot: a beszélgetés legérdekesebb fordulatait és Gubík próbálkozásait.
Mert különösen szórakoztató, amikor valaki úgy próbál politikai fölényt demonstrálni, hogy közben láthatóan többet várt egy vitától, mint amennyit végül ki tudott hozni belőle. A „galambbal sakkozás” hasonlat például jól hangzik, csak éppen azt sugallja: az illető már eleve nem vitázni, hanem pózolni ment a színpadra.
Elegáns húzás az is, amikor a személyeskedést udvarias elismerések mögé csomagolják – mintha a dicséret után adagolt szurkálódás kevésbé lenne átlátszó. A klasszikus „megsüvegelem, de…” retorika: látszólag nagylelkű, valójában sértett. A politikában ez rendszerint annak a jele, hogy az érvek nem ütöttek akkorát, mint azt előzetesen remélték.
Az pedig különösen ironikus, amikor valaki az érdekképviselet fontosságáról beszél, miközben a megszólalás jelentős része nem programról, hanem ellenfél-karakterelemzésről szól. Ha a kínálatbeli különbség valóban ennyire látványos, akkor talán nem a másik személyének minősítgetésével kellene bizonyítani, hanem a saját javaslatok súlyával.
A „nem vagyok ellenzéki, csak véleményt mondok az ellenzéki castingról” fordulat pedig már-már politikai stand-up kategória. Egyszerre kívülállónak és bennfentes megmondóembernek pozicionálni magát – stratégiailag ügyes, intellektuálisan azonban kissé kényelmetlen.
A libsik is megírták: Berényi és Forró örökségét végre legyalulták, a finanszírozás továbbra sem transzparens, de a progresszív szlogenek elfogadhatók. Csakhogy a választók nem szlogenekre, hanem hiteles teljesítményre és világos válaszokra kíváncsiak.
Gubík mintha beragadt volna a Mátrixba – egy alternatív valóságba, ahol a vita eredménye független attól, mi hangzott el valójában.
Összességében: ha egy vita után a fő üzenet nem a program, hanem a sértett élcelődés, akkor lehet, hogy nem a vitapartnerrel volt a legnagyobb probléma, hanem az elvárások és a valóság közötti szakadékkal.
Hétvégén jövünk a tényekkel. Csak erős idegzetűeknek. Annak, aki szeret tisztán látni – és kész is rá.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: Fb, Magyar Szövetség oldala
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
