Hoffmann Ferenc (1877–1958) református lelkész az 1938 augusztusában Budapesten tartott Magyarok Világkongresszusára állította össze a kanadai magyarok életét 208 fényképen és anekdotákon, újságkivágatokon keresztül bemutató fényképalbumát. Az album jelentősége, hogy a húszas–harmincas évekből páratlan részletességgel dokumentálja a nyugat-kanadai magyarság történetét és mindennapjait.
Schmidt Anikó: Magyar préri Kanadában című tanulmánya az Archívnet internetes folyóirat 20. évfolyamának 4. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.
Hoffmann Ferenc a kanadai prérin
Az albumot összeállító Hoffmann Ferenc 1877. március 28-án Kunmadarason született. Középiskolai tanulmányait Iglón végezte, majd kijárta a Keszthelyi Mezőgazdasági Főiskolát, Budapesten és Kolozsváron pedig jogot tanult. Kolozsváron közgazdászként, Kassán tanítóként dolgozott. 1913 szeptemberében Esztergom megye Párkányi járásában volt főszolgabíró, majd a megye főjegyzőjeként tevékenykedett.
Mezőgazdasági ismereteinek bővítésére Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1907-ben külföldi tanulmányútra küldte, ennek során járt először Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban. Az első világháborúban orosz hadifogságba esett, és öt évet töltött el különböző szibériai hadifogolytáborokban. 1919-ben – kihasználva a zűrzavaros orosz belpolitikai helyzetet – végül sikerült megszöknie Szibériából, és Vlagyivosztokon keresztül hajón Vancouverbe menekült.
1920-ban néhány hónap favágói és szakácsinaskodási munka után megkísérelt New Yorkba szökni első házasságából született fiához, ifjabb Hoffmann Ferenchez, de a kanadai–amerikai határon feltartóztatták és visszatoloncolták Kanadába, ahol illegális bevándorlóként bebörtönözték.
Ő maga az általa összeállított fényképalbumban csupán ennyit ír erről: „Beszöktem Amerikába, de ott nagy idegengyűlöletet tapasztalván visszaszöktem Kanadába.” Érdekében Dr. Thomas Alfred Patrick (1864–1943) yorktoni orvos járt közben, akit Hoffmann még az 1909. évi tanulmányútján ismert meg. Barátja megszerezte számára a bevándorlási miniszter engedélyét, hogy Hoffmann a saját költségén átutazhasson Kanadán, ezzel tulajdonképpen legalizálva ottlétét.
Orvos ismerősétől értesült arról is, hogy a kanadai kormány és az ott élő magyarok viszonya az első világháború óta megromlott, az állam egyre több korlátozó intézkedést vezet be, és a magyar közösségek Békevár kivételével anyanyelvi lelkész híján vannak. Ekkoriban nem volt magyar konzul, egyetlen magyar nyelvű lapjukat komoly cenzúrával sújtották, majd megszüntették.
A magyar telepeken a gazdálkodók teljesen ki voltak szolgáltatva telepvezetőiknek, akik gyakran gátlástalanul visszaéltek helyzetükkel. Orvos barátja javaslatára Hoffmann szabadulása után a saskatchewani magyar alapítású Otthon településre ment, ezzel párhuzamosan pedig jelentkezett a saskatooni St. Andrew College-be, ahol három évvel később református lelkészként végzett.
Flin Flon bányatelep magyar munkásai 1937-ben (forrás: MNL OL P 975–II.–59/96.)
Első miséjét Otthonban celebrálta. Fényképalbumából sokat megtudhatunk Otthon város első telepeseiről, így például a Zemplén megyéből származó Ruby Mihályról, a farmerként és később Yorktonban közjegyzőként ténykedő, nagy köztiszteletnek örvendő Konyha Ferencről, vagy az őrszentmiklósi születésű Czinkota Józsefről, akinek nyolc gyermeke született Kanadában, és Otthon település leggazdagabb magyarjainak egyike lett.
Hoffmann lelkészként alaposan ismerte az egyes családok belügyeit is: „Gendurék a dunai nádasokban foglalkozó munkás típus volt [!]. Az öreg Gendur a megtestesült zsarnok apa volt. Legnagyobbik fiát, Jánost akkor pofozta fel legutoljára, amikor már Jánosnak is öt gyereke volt. Mire János nagykorúsította magát az apai önkény alól azzal a megindoklással, hogy Kanadában ez már mégsem járja. Az öreg Gendur nagymama úgy vélekedik, hogy az öreg úr »Jó volt, jó volt, csak hát szigorú törvénye volt. Éngemet is sokszor ellazsnakolt a rudaló fával még éltesebb koromban is.«”
A „közfelfogás vértanújaként” jellemzett Baán Rózsikáról pedig ezt írta: „az első saskatchewani magyar lány, aki tanítónői oklevelet szerzett. De az otthoni atyafiak úgy vélekedtek, hogy »Nekünk nem kell tanítónőnek, mert ismertük gyerekkorában is, ő sem különb a mienknél.« Sok iskolázott magyar gyermek szenved az irigység miatt. [Baán Rózsika] Nagyja, az öreg Baán bácsi Sopronban volt libériás kocsis, és úri modorával messze kitűnt szomszédai közül, akik nem tudták neki megbocsátani, hogy urak között élt.”
Schmidt Anikó: Magyar préri Kanadában című tanulmánya az Archívnet internetes folyóirat 20. évfolyamának 4. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
