A pandémiás kényszerszünet után április 20-án este másodízben adott helyet a Kikötő-Polgári Szalon rendezvényének a komáromi Rév – Magyar Kultúra Háza. Ez alkalommal Gyurgyák János történész, szociológus, könyvkiadó és lapszerkesztő, a budapesti Osiris Kiadó alapító vezetője volt a házigazda, Bödők Gergely történész vendége.
Az est elején a másfél tucat érdeklődő megtudta, hogy a 65 éves Gyurgyák János némileg azért változtatott a terem berendezésén, mert nem szeret magaslatról lefelé nézve előadni a hallgatóságnak, számára barátságosabb az, ha „4-5 magyar egy asztalnál összehajol, és kötetlenül elbeszélget egymással“.
Elmondta: a szülei Nyitrabánya (Handlová) mellé betelepített, tót jobbágyok voltak, akik később a dorogi bányákba mentek dolgozni, s ő már ott született, aztán pedig a dorogi focicsapat színeiben rúgta a labdát. Önmagát liberális konzervatívnak nevezte, aki ért, de nem beszél szlovákul, kibírhatatlanul laza és szókimondó a stílusa, illetve sosem szimpatizált az arisztokráciával. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1981-ben szerzett történelem–néprajz–antropológia szakos diplomát, majd a szociológia szakot is elvégezte. 1986-1987-ben pedig a Soros Alapítván ösztöndíjasaként, „fél angol nyelvtudással“ az oxfordi Nuffield College-ben tanult politikaelméletet.
Azt sem rejtette véka alá, hogy a 80-as években nem engedték őt be az MTA Glatz Ferenc igazgató által irányított Történettudományi Intézetébe, ezért 1987-től az ELTE Bölcsészkarán politikaelméletet oktatott, s a Bibó István Szakkollégiumban is tanított. Aztán 1991-től az ELTE Jogi Karának oktatója volt. 1993-tól pedig a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen (mai Corvinus Egyetemen) tanított politológiát. Bár 1985-től 1995-ig a Századvég című folyóirat főszerkesztője volt, annak utódjától inkább elhatárolódik, mert a későbbiekben sokat változott a hajdani intellektuális folyóirat tartalma. A 80 dossziés, egykori „századvéges“ anyagot egy levéltárnak adta. Bár stilisztikai javításokat tett Orbán Viktornak a Hősök terén, 1989. június 16-án, Nagy Imre és mártírtársai újratemetése napján elmondott beszédében, nem ácsingózott politikusi babérokra, hanem maradt a politikai és a politikai ideológiák elméleti kérdései iránt érdeklődő értelmiségi. Büszke arra, hogy 1994-ben létrehozta, s azóta is vezeti az Osiris Kiadót.
A vendég a házigazda kérdései nyomán arról is beszélt, hogy szeret sokak által inkább került darázsfészkekbe, olyan forró témákhoz nyúlni, mint a magyarországi zsidókérdés, a magyar nemzeteszme és a fajvédők…, mert érdekli őt a nagy problémák története.
Úgy látja, hogy „az 1989/90-es fellángolás gajra megy az eszméletlen megosztottság miatt. Gond van a magyar társadalommal és a politikai elittel is. A magyar társadalom állapota elkeserítő, depresszív. Nagy problémát jelent az értelmiség és a politikusok szembenállása, egymás ellen tüzelték őket. Elveszítettünk egy ezeréves országot a politikai elit gyengesége miatt“ – fejtette ki a saját véleményét.
Gyurgyák János több műve, így a Szerzők és szerkesztők kézikönyve, A zsidókérdés Magyarországon. Politikai eszmetörténet, az Ezzé lett magyar hazátok, az Európa alkonya?, a Magyar fajvédők, A tudományos írás alapjai és a legutóbbi, a tavaly megjelent Elvesztett illúziók – megtalált történelem című kötet kapható és dedikáltatható volt a helyszínen. Az Elvesztett illúziók című gyűjteményes tanulmánykötetét, amely fontos társadalmi-politikai-intellektuális kérdéseket, dilemmákat boncolgat, ezzel a kesernyés ajánlóval jelentette meg: „Egy elkövetkező nemzedéknek, amely remélhetőleg szerencsésebb és bölcsebb lesz, mint mi voltunk“. A saját könyvein kívül más szerzők köteteinek a szerkesztését is végezte – végzi. Bödők Gergely megjegyezte: az ELTE történelem szakán sok egyetemista társával együtt évekig tanult a különböző „osirises“ egyetemi tankönyvekből és szakmunkákból.
Gyurgyák szerint már ismertek, hogy korábban milyen intellektuális csapdák osztották meg a politikai-értelmiségi elitet és az egész társadalmat, de az egész nemzedéke számára ez az ismeret mégsem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy azokat az utódok ma és holnap elkerüljék. Úgy látja, hogy a mai magyar társadalom végletesen megosztott, párbeszédképtelen, szekértáborokba zárkózott, s a kommunizmus várt bukása után pedig sok minden ott folytatódott, ahol az elődök abbahagyták. Azt gondolja, hogy elherdálták egy generáció „illúziónak bizonyult álmait”. Az általa megállapított diagnózis szerint nincs remény felülemelkedni a túlságosan régóta húzódó megosztottságokon, sértődéseken. A borúlátása alapján adódik a sajnálatos kérdés, hogy majd pár évtized múlva, bármiféle kohézió híján beszélhetünk-e még magyar nemzetről. Nos, a válaszunk az övénél optimistább: ha az anyaországban és a külhonban élő – összetartozó magyarok majd egyre több síkon, még szorosabban összefognak, egyes politikusok pedig az önös érdekeik érvényesítése és a vetélytársaik folyamatos pocskondiázása helyett a nemzetünk érdekében munkálkodnak, közösen felépíthetik – felépíthetjük a szebb magyar jövőt.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
