Nincs könnyű dolgunk, ha a dél-koreai filmeseket kategóriák közé próbáljuk szorítani. Amikor már úgy hisszük, kiismertük egy-egy kedvencünket, ismét váratlant húznak, szokatlannak tetsző műfajban próbálják ki magukat. Illik ez hazájuk hibridizált hagyományaihoz: ahogy a különféle zsánereket váltogatják filmjeikben, úgy szeretik kipróbálni magukat teljesen másban is. Így lepődhettünk meg például néhány éve, amikor Csang Hun (Jang Hoon) kissé elcsépelt verekedős akciójánál, az Ez csak egy filmnél (Rough Cut) azt találtuk: a forgatókönyvet a párbeszéd-képtelenséget ábrázoló drámák mestere, Kim Gidok (Kim Ki-Duk) jegyezte. De talán a Bosszú-trilógia alkotójától, a zseniális Oldboyt rendező Pak Cshanuktól (Park Chan-Wook) sem vártuk a 2006-os Cyborg vagyok, amúgy minden okét. Nem mintha ne lett volna imádnivaló a Liza, a rókatündér korai koreai előfutára, benne a kávéautomatával diskuráló különös lánnyal.
Más volt a tavalyi kosztümös leszbikusdráma, A szobalány is, ami nem kevésbé lett emlékezetes Cshanuktól. A kontextust Korea japán megszállása adta, így kaptunk számos, egymással szemben álló, a másik soraiba beépülni akaró karaktert. Hasonló a helyzet Kim Dzsiun (Kim Jee-woon) tavalyi filmje, az Árnyak ideje esetében is, amit most a Titanicon mutattak be.
A japán megszállás alatt álló Szöulban járunk, minden sarkon spionokba és szabadságharcosokba botlunk, és bajban vagyunk, amikor azt próbáljuk kideríteni, ki kinek is az ügynöke.
A dél-koreai film éppúgy szereti a japán megszállás témáját, mint a titkos ügynökös-lövöldözős akciókat. Utóbbira ott volt Csang Huntól a 2010-es Vértestvérek (Secret Reunion) is, ahol a sztálinista Észak-Koreával folyt a küzdelem. A japán megszállást pedig feldolgozta már horror (I Hejong/Lee Hae-Young: The Silenced) és háborús kémfilm (Cshö Donghun/Choi Dong-hoon: Assassination) is.
Nem lepődhettünk meg tehát, amikor a talán legjobb dél-koreai lélektani horror, a Két nővér rendezője is a kosztümös akció terepére tévedt. Azért sem, mert Kim Dzsiuntól egyébként sem áll távol a műfaj: amerikai belépőjét, a nem túl izmos Erőnek erejévelt Schwarzeneggerrel forgatta 2013-ban.
A Warner által terjesztett Árnyak ideje remekül elégíti ki a nagyközönség igényeit, könnyes dráma éppúgy van benne, mint lövöldözés a vonaton, sőt, még egy magyar anarchista is felbukkan. Kritikusok és fesztiválok kedvence, bár helyenként túl nagy ívű próbál lenni, és hiányzik a lélek, ami a Két nővérben nagyon is megvolt. Ám izgalmakat kapunk dögivel.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.05.03.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
