Tisztelt Miniszterelnök Úr!
2006. május 8-i keltezéssel kaptam Öntől és Semjén Zsolt úrtól egy levelet, amelynek első bekezdése így szól:
Engedje meg, hogy megköszönjük az elmúlt években a polgári Magyarországért tett erőfeszítéseit. Köszönjük, hogy nyíltan kiállt közösen vállalat értékeink mellett, és segítségünkre volt a választási küzdelem legnehezebb pillanataiban is, vállalva az ezzel járó esetleges támadásokat is.
Az utolsó bekezdés pedig így hangzik:
Ehhez a sikerhez az Ön meglátásaira is szükség van, ezért arra kérem, hogy ossza meg velünk elképzeléseit a polgári oldal jövőjével kapcsolatban. Meggyőződésünk, hogy csakis közösen vállalt értékeink adhatják egy életerős, polgárai számára felemelkedési lehetőséget kínáló Magyarország alapját, melynek megalkotásához az Ön véleményére is szükségünk van.
Úgy érzem, eljött az idő, hogy megosszam Önnel az elképzeléseimet és elmondjam azt, hogy miért írom most e levelet.
Talán tudja, soha nem értettem, hogy miért a Fidesz, illetve a Fidesz-kormány az, amely a világon egyedülállóan, kontraproduktívan és ultraliberális módon ellenfeleit, ellenségeit és meghirdetett likvidátorait nem csak jutalmazza, de azt mesebeli mértékben teszi. Ami, véleményem szerint, végzetes veszélyt is jelenthet.
A közmondásos csepp, ami beleesett a keserű vízzel csurig teli poharamba, az két újabb finanszírozásuk esküdt ellenségeiknek és ellenségeinknek.
Az egyik “csepp”: a Fellegei Tamás által vezetett washingtoni The Hungary Initiatives Foundationon keresztül közvetlen kormánytámogatásként a washingtoni McCain Intézetet hatalmas összegekkel támogatja. Mint látható a 100 000 dollárnál többet adományozók listájából.
Azon McCain Intézetről van szó, amelynek névadója és szellemi atyja a háborús ultra héja John McCain szenátor, aki Önt „neofasiszta diktátornak” nevezte.
Ugyanez a Fellegi által vezetett alapítvány szintén támogatja a szintén washingtoni, az előbbivel, egyformán háborús héja Európai Politikai Elemzések Központját, a CEPA-t, amelynek ügyvezető alelnöke tavaly október óta Szemerkényi Réka, és amelynek támogatói között ott szerepelnek a legnagyobb amerikai hadiipari cégek. És amelynek fő tanácsadója Anne Applebaum, az Önt és bennünket kollektíven heti rendszerességgel gyalázó Washington Post publicista.
Akiről a Magyar Idők február elsején Applebaum a „87 éves férfi” védelmére kelt című cikkében ezt is írta annak kapcsán, hogy Applebaum a budapesti CEU-ra látogatott, ahol „Az egypártrendszer kitartó varázsa” címmel tartott előadást:
Az egy dolog, hogy állításait Applebaum egyetlen kézzelfogható bizonyítékkal sem támasztotta alá – aki egy kicsit is ismeri hazánkat, tudhatja, hogy mifelénk bárki bármit mondhat, még akár a legnagyobb képtelenségeket is, olyannyira szólásszabadság van ebben a „borzasztó, elnyomó rendszerben” – ám egy olyan mondat is elhangzott, amelyből mindenki számára nyilvánvaló, ki is lehetett az előadás tulajdonképpeni megrendelője.
Applebaum Önt nemrégiben „neobolseviknek” nevezte. Privátim pedig két nevetés közepette biztosan azt mondogatja neokonzervatív barátainak: ezek olyan hülyék, hogy még hatalmas pénzeket is kapok tőlük.
Amikor erre rákérdeztem washingtoni nagykövetségünknél, mégpedig személy szerint a mérhetetlenül tehetségtelen és szolgalelkű Gedeon Bélánál, Szemerkényi Réka sajtóattaséjától, aki sajnos még mindig ugyanezen kapacitásában rontja ott a levegőt, az természetesen nem válaszolt.
Mint ahogyan a külügyminisztériumunk Sajtó Főosztálya sem, mert a gyávák megszokott kiútja az, hogy a semmittevés a kisebbik rossz.
Ami a hazai ellenségeket illeti, azok intézményes, ultraliberális, öngyilkos, a választókat taszító finanszírozása már hosszú ideje folyik.
A Magyar Időkben erről nemrégiben két, briliáns cikket jelentetett meg Szakács Árpádtól itt és itt „Kinek a kulturális diktatúrája?” címmel.
Amely cikkekl ényege, saját szavaimmal összegezve: a folyamatosan az orbáni autoriter rendszerről, fél- és egész diktatúráról, mutáns fasisztoid rendszerről és hasonló hazugságokról a világot telekürtölő liberálisokat az Önök intézményei miként látják el hatalmas pénzekkel, míg az Önök támogatói csak néznek, mint a moziban az üres vászonra. És arról, hogy milyen kontraproduktívan működnek, azaz Önök ellen, ezen intézmények, mint például az MTI.
Ami nagyon, de nagyon rossz vért szül, mivel a jobboldalon a keserűség ennek láttán és azt elszenvedve csak nőttön nő.
Amihez legújabban az járult hozzá, de nagyon, hogy az Önök BKV-ja és az Önök főpolgármestere egy pisszenés nélkül fogadta el azt a XIII. kerületi polgármesteri javaslatát, hogy Göncz Árpád városközpont legyen az Árpád fejedelemről elnevezett metrómegálló új neve. Amit egyébként, úgy érzem, nagyon nem fognak simán lenyelni a jobboldali szavazók.
Mint ahogyan attól is undort kapnak, amikor azt olvassák, hogy az egykori tizedelő népbiztosnak, a filozófus Lukács Györgynek állandó kiállítást rendeznek a közpénzen működő Magyar Tudományos Akadémián.
Engem nagyon aggaszt, ami történik. És mindennek csak a töredékét említettem.
Főként távlatilag lesz nagy baj, ugyanis a választókban a mind nagyobb visszatetszést keltő ellenérzés keltette erózió gyorsulni fog.
És ez hatalmas kár. Már csak azért is, mert Ön olyan lépéseket tett 2009, illetve 2010 óta a kormányzás filozófiájában, kül- és belpolitikájában és annak gyakorlata terén, ami valóban történelmi.
Gondolok itt olyanokra, mint a 2009-ben bejelentett keleti nyitás, az ország egész rendszerének paradigmatikus átállítása az egyén alapúról a közösségi alapra a Nemzeti Együttműködés Rendszerének keretében, az unortodox gazdaságpolitika, az IMF menesztése, a Kínával kötött stratégiai megállapodás, a példás migránsblokkoló politika, és sorolhatnám.
Nem gondolja, hogy itt az ideje mindezen vívmányt megvédeni, azaz az intézményeket utasítani, hogy legalább a Nyugat-Európában szokásos liberális normák szerint inkább a kormány támogatóit kellene viszont támogatni, nem pedig ádáz ellenségeit?
Forrás:lovasistvan.hu
Tovább a cikkre »
