Lét és Idő III.

A jelenvalóiét előkészítő fundamentálanalízise:

  • A JELENVALÓLÉT ELŐKÉSZÍTŐ ANALÍZISÉNEK EXPOZÍCIÓJA
    • A jelenvalóiét analitikájának témája
    • A jelenvalóiét analitikájának elhatárolása azantropológiától, a pszichológiától és a biológiától
    • Az egzisztenciális analitika és a primitív jelenvalóiétinterpretációja. Egy „természetes világfogalom” megalkotásának nehézségei
  • A VILÁGBAN-BENNE-LÉT ÁLTALÁBAN MINT A JELENVALÓLÉT ALAPSZERKEZETE
    • A világban-benne-lét előzetes bemutatása a benne-létremint olyanra való orientálódás alapján
    • A benne-lét exemplifikálása egy fundált móduszon.A világmegismerés
  • A VILÁG VILÁGISÁGA
    • Az általában vett világ világiságának eszméje
    • A környező világban utunkba kerülő létező léte
    • A környező-világnak a világonbelüli létezőn jelentkező világszerűsége
    • Utalás és jel
    • Rendeltetés és jelentésesség; a világ világisága
    • A „világ” meghatározása rés extensa-ként
    • A „világ” ontológiai meghatározásának fundamentumai
    • A „világ” kartéziánus ontológiájának hermeneutikaidiszkussziója
    • A világonbelüli kézhezálló térbelisége
    • A világban-benne-lét térbelisége
    • A jelenvalólét térbelisége és a tér
  • A VILÁGBAN-BENNE-LÉT MINT EGYÜTTLÉT ÉS ÖNMAGA-LÉT. AZ „AKÁRKI”
    • A jelenvalólét kilétére vonatkozó egzisztenciáliskérdés felvetése
    • A mások együttes-jelenvalóléte és a mindennapi együttlét
    • Az Önmaga mindennapi léte és az akárki
  • A BENNE-LÉT MINT OLYAN
    • A benne-lét tematikus analízisének feladata
    • A jelenvaló-lét mint diszpozíció
    • A félelem mint a diszpozíció egyik módusza
    • Hírdetés

    • A jelenvaló-lét mint megértés
    • Megértés és értelmezés
    • A kijelentés mint az értelmezés származékos módusza
    • Jelenvaló-lét és beszéd. A nyelv
    • A fecsegés
    • A kíváncsiság
    • A kétértelműség
    • A hanyatlás és a belevetettség
  • A GOND MINT A JELENVALÓ LÉT LÉTE
    • A jelenvalólét struktúra egészének eredendő egész-voltára vonatkozó kérdés
    • A szorongás alapdiszpozíciója mint a jelenvalóiét egyik kitüntetett feltárultsága
    • A jelenvalólét léte mint gond
    • A jelenvalólét mint gond egzisztenciális interpretációjának igazolása a jelenvalólét preontológiai önértelmezéséből
    • Jelenvalóiét, világiság és realitás
    • Jelenvalóiét, feltárultság és igazság
  • Az emberi létezés, azaz a Dasein (jelenvalólét) alapvető struktúráit vizsgáljuk.

    A cél nem az ember pszichológiai vagy biológiai leírása, hanem annak ontológiai feltérképezése, hogyan van az ember a világban, s ez hogyan teszi lehetővé a lét értelmének megértését. A Dasein – szó szerint „ittlét” – az az entitás, amely számára a saját léte kérdéses.

    A Dasein alapvető egysége: világban-lét (In-der-Welt-sein)

    Heidegger szakít a hagyományos (Descartes-i) szubjektum-objektum megosztással, amely szerint az ember egy elkülönült „tudat” (szubjektum), amely a „tárgyak” (objektumok) világát szemléli.

    Világban-lét: a Dasein lényege a világban-lét. Ez egy egységes jelenség, amely nem bontható szét. Az ember nem később kerül kapcsolatba a világgal, hanem mindig már benne van.

    A „Dasein” jelentése: a jelenvalólét (Dasein) az a létező, amelynek léte „gondot” (Sorge) jelent. Ez a „sajátosság” (Jemeinigkeit) azt jelenti, hogy a Dasein léte mindig az enyém.

    Fakticitás (Geworfenheit): az ember „kivetett” a világba – nem választotta a helyét, idejét, kultúráját, hanem ezekbe belecsöppent, és ezekkel együtt kell léteznie.

    A világ szerkezete: kéznéllevőség (Zuhandenheit)

    A Dasein a hétköznapi életben nem tárgyakat szemlél, hanem eszközökkel bánik.

    Kéznéllevő (Zuhanden) vs. jelenvaló (Vorhanden): az eszközök (pl. kalapács, toll) nem független dolgok, hanem egy „utalási összefüggésben” léteznek. A dolgok elsődlegesen kéznél-levők, azaz használatra készek. A jelenvalóság (puszta tárgyiasság) csak akkor tűnik elő, ha az eszköz elromlik, vagy nem tudjuk használni.

    Világ-jelleg (Weltlichkeit): a világ nem tárgyak összessége, hanem a jelentések, célok és összefüggések rendszere, amelyben a Dasein mozog.

    Ki a Dasein? Az „akárki” (Das Man)

    Hétköznapi szinten a Dasein elveszíti önmagát, és az „akárki”/”az ember” (das Man) irányítja.

    Az „akárki” (Das Man): ez az „anonim” vagy „névtelen” közösség. Azt csináljuk, amit „az ember” csinál, azt mondjuk, amit „az ember” mond. Ez az inautentikus (nem tulajdonképpeni) létezés módja.

    Eltávolodás (Abständigkeit): a Dasein hajlamos mérni magát másokhoz, és „leszintezni” önmagát a tömegszintre.

    Inautentikusság: nem pejoratív értelemben, hanem mint a mindennapi létezés alapállapota.

    Heidegger három alapszerkezetet határoz meg, amelyek együttesen alkotják a világban-létet:Befindlichkeit, Verstehen, Rede

    Helyzettség/Hangoltság (Befindlichkeit/Stimmung): a Dasein mindig már valamilyen hangulatban van (unatkozás, félelem, öröm). A hangulat nem szubjektív érzelem, hanem megnyitja a világot, megmutatja, hogyan vagyunk „idevetve”. A legalapvetőbb hangulat a szorongás (Angst), amely szembeállít minket a semmivel és a saját halandóságunkkal.

    Megértés (Verstehen): a Dasein nemcsak passzív elszenvedője a helyzetnek, hanem lehetőségekre vetíti ki magát (Entwurf). A megértés a cselekvés és a lehetőségek felismerésének képessége.

    Beszéd/Kifejezés (Rede): a megértés artikulálódik a beszédben. A beszéd nemcsak a nyelvhasználat, hanem a jelentés összefüggéseinek feltárása.

    A „Süllyedés” (Verfallen) és az „Üres beszéd” (Gerede)

    A hétköznapi életben a Dasein hajlamos „elsüllyedni” a világban.

    Süllyedés (Verfallen): a Dasein elmenekül a saját, hiteles léte elől, és elmerül a nyilvános „Akárki” (das Man) világában.

    Üres beszéd (Gerede): a kommunikáció felszínessé válik; nem a dolog megértése a cél, hanem a puszta szóbeszéd és pletyka.

    Kíváncsiság (Neugier): a folyamatos újdonságkeresés, ami megakadályozza a mélyebb megértést.

    Kétértelműség (Zweideutigkeit): a felszínesség miatt nem tudjuk, mi az igazán fontos, és mi nem.

    A Dasein létének alapja: gond (Sorge)

    A Dasein lényegi struktúrája a Gond (Sorge).

    A Gond a következőket foglalja magában: előre-önmagában-lét (lehetőségek), már-a-világban-lét (fakticitás), és lenni-valamiképpen (süllyedés).

    Összefoglalva: a Dasein elsődlegesen inautentikus, a világba vetett, az „Akárki” (das Man) által uralt létező, amelynek a „Gond” a lényege. Ez az elemzés előkészíti a talajt, később Heidegger a halálon keresztüli autentikus (hiteles) létezés és az időbeliség kérdésével foglalkozik.


    Forrás:bircahang.org
    Tovább a cikkre »