„Lengyel, magyar két jó barát”, tartja a régi közmondás, de a lengyel PiS mégsem hajlandó összeállni a Fidesszel az EP-ben, pedig kóserkonzervatív ikrekként legfontosabb programpontjukban, Izrael és a zsidóság feltétel nélküli kiszolgálásában teljes köztük a nézetazonosság. Ez az „árulás” csak azok számára meglepetés, akik nem ismerik a lengyelek történelmét és nemzeti karakterét.
Szélsőjobboldali berkekben, nyugaton és nálunk is, még mindig szeretik illúzióba ringatni magukat Lengyelországgal kapcsolatban. A kóserkonzi amerikai média is úgy próbálja eladni a lengyel „katolikus államot”, mint egy meggyőző bizonyítékot arra, hogy a liberális zsidódemokrácia tökéletesen passzol egy hagyományőrző, vallásos társadalomhoz. Valójában a katolikus Lengyelország jelenleg ugyanazon a lejtőn van, amelyre a katolikus Franciaország került az 1960-as években, és ugyanazon az általános degenerálódási folyamaton esik át, csak még gyorsabb ütemben.
Ráadásul Lengyelország ismét élen jár egy új világháború kirobbantásában, most éppen Ukrajnából kiindulva. Az ostoba uralkodó klikkje nemcsak gazsulál a zsidóságnak Oroszország ellen, hanem, miközben ezt teszi, ugyanez a zsidóság minden elkövet annak érdekében, hogy Lengyelországot is egy feminista, szodomita és fajkeverő disztópiává változtassa a globális homogenizáció (globohomo) jegyében.
Mindennek messzire visszanyúló történelmi gyökerei vannak. Évszázadokon át a lengyelek voltak a zsidóság par excellence sameszai az európai történelemben. Miközben ugyanis az első ezredforduló után Európa-szerte mindenhol igyekeztek – több-kevesebb sikerrel – kordába szorítani a zsidók élősködő és ragadozó ösztönét, helyenként és időnként megtizedelve és kiüldözve őket, az egymást követő lengyel uralkodók kifejezetten verbuválták, tárt karokkal fogadták, királyi védelemben részesítették és példátlan kiváltságokkal halmozták el e kufárfaj mindenhonnan kiutált egyedeit, szó szerint ajnározva őket. Nem véletlenül nyüzsgött a középkori Lengyelországban több belőlük, mint Európa maradék fertályán összesen. Egy korabeli közmondás szerint „Lengyelország Paradicsom a zsidóságnak, pokol a parasztságnak, mennyország a nemességnek”. (Polska rajem dla Żydów, piekłem dla chłopów, niebem dla szlachty.)
Az akkori mércével mérve is páratlanul léhűtő és szibarita lengyel szlachta rosszvoltából a zsidók monopóliumot szereztek az alkoholbiznisz fölött, és az adóbehajtást is megkapták árendába, vagyis a katolikus földesurak Jézus uruk gyilkosaira bízták katolikus jobbágyaik lelketlen lezüllesztését és kíméletlen kiszipolyozását. Miután Lengyelország terjeszkedett a keleti ortodox Ukrajnában, „a zsidó bérlők központi szerepet játszottak Ukrajna gyarmatosításában” is. (Bővebben erről itt.)
Éppen az árendás rendszer ottani bevezetése volt az egyik kiváltó oka Hmelnickij kozák hetman 1648-as katolikus- és zsidóellenes felkelésének. Lah, Zsid i szobaka / Vsze vira odnaka (Polyák, zsidrák és kutya /Mind egy hitűek) – ez a korabeli ukrán közmondás az ukránellenes lengyel-zsidó véd- és dacszövetség frappáns summázata.
Lengyelország, amely egykor az európai zsidóság Paradicsoma (Paradisus Judaeorum) volt, ma a velejéig elzsidósodott Amerika (Jewnited States) legszervilisebb európai vazallusa. Most is zsidók uralkodnak rajta, legfeljebb nem közvetlenül, hanem áttételesen, Samu bácsi közbeiktatásával. Ezt amerikai fehér nacionalisták is lépten-nyomon kipellengérezik a különböző internetes fórumokon.
A lengyelek annyira imádják amerikai bálványaikat, hogy még a fentanil-imádatukat is átveszik tőlük.
A lengyelek egy rakás nacionalista, gyűlölködő, közönséges, alacsonyrendű, ostoba, agymosott háborús uszító. Nem sokkal jobbak, mint a britek manapság, akik a legagymosottabb, degenerált, LMBTQ woke-tardált háborús uszítók és hihetetlenül arrogánsak, akik úgy viselkednek, mintha még mindig egy birodalmat kellene vezetniük.
Mivel a lengyelek soha nem hagyták abba a lengyel láh nagyság megalomániáját, nem tudnak másra gondolni évszázados nyomorúságuk okaként, mint „az összes gonosztettre” a germán ősellenség szomszédjaik és az orosz „szobaka”/kutyahordák részéről. A katolicizmus sajátos változata, amelyet a lengyelek már jóval a két világháború előtt is gyakoroltak, minden bizonnyal az a tényező, amely felnagyította a nagyság téveszméjét a méltatlan áldozattá válással együtt. (Szűz Mária hivatalosan Lengyelország királynője, és a „németek sohasem voltak igazi keresztények”, ez utóbbi a katolikus soviniszta Maryja rádió szerint).
Mindezek után sem tagadom, hogy a lengyelek áldozatok, de nem jobban, mint más európai népek, hiszen mindannyian szenvedünk a globalista napirendtől. Lengyelországban ez a napirend a svéd világi változattal ellentétben keresztény elemeket tartalmaz, de ennek ellenére káros a lengyel népre nézve.
Valójában azzal, hogy 50 évre komcsi frigóba tette Lengyelországot, a Szovjetunió megakadályozta az ország politikai és vallási vezetését abban, hogy sötétbőrűekre cserélje le az őshonosait. Most az Amerika-barát fogyasztói társadalom a Netflixnek és az Ubernek köszönhetően önként ledolgozza a lemaradást. Egyébként a lengyel papokat hivatalosan is figyelmeztette Bergoglio homoszexuális bandája, hogy egyetlen szó a megszállók lengyelországi betelepítése ellen és repülnek. Nem mintha túlzottan fenyegetni kellett volna őket, hogy beálljanak a sorba.
Lengyel egyházi propaganda – ennél progresszívebb már nem is lehetne:
„Még a kommunista Lengyelország is kevésbé volt mérgező a lengyel nép számára, mint a kapitalista demokrácia. De a feminizmus az, ami a legsúlyosabb problémát jelenti: a feminista férfiak inkább azt szeretik látni, hogy az országukat eltemeti a harmadik világbeli bevándorlás, minthogy a nőket otthon tartsák és betiltsák a szexuális anarchiát. És most pontosan ez történik Lengyelországban: temetés.” (Boris Le Lay, democratieparticipative)
Lássuk, hogy egy lengyel kommentelő mivel magyarázza az amerikai publikum számára a vallás lengyelországi (viszonylagos) hanyatlását, amely főleg a fiatalok körében szembetűnő:
Az itteni templom nem olyan, mint Amerikában. Az USA-ban a templomok szórakoztató partiszerű tevékenységek a szinglik számára, hogy elvegyüljenek és találkozzanak a jövőbeli házastársaikkal, énekelnek, táncolnak, menő speciális effektek vannak, olyanok, mint a koncertek, és olyanok, mint a piknikek, van étel, vannak előadások stb. Az USA-ban az egyház a nagy szocializáció forrása és közösségi érzést ad. A lengyelországi templomok a legdepresszívebb dolgok a világon. Nincs szocializáció, csak lassú, unalmas mise, lassú, szomorú zene, egész életedben minden nap ugyanazt a 45 perces forgatókönyvet játszva 15-20 perces monológgal, amely a fejedbe fúrja, hogy rossz ember vagy, bűnös vagy és bűnbánatot kell tartanod, pénzt adva nekik. A papok bűnbandaféle műveleteket folytatnak, földeket vásárolnak fel és eladják a földesuraknak, házakat kapnak a pokolba jutástól rettegő nagymamáktól, majd eladják őket a földesuraknak. Arról nem is beszélve, hogy ők a legnagyobb támogatói a bevándorlóknak. Sokkal jobban szeretik az afrikai négereket és az indiaiakat, mint az őshonos lengyeleket, és állandóan azt sulykolják az öregek fejébe, hogy ők kiváltságosok és minden vagyonukat át kell adniuk a négereknek és az indiaiaknak, mielőtt meghalnak, mert a négerek krisztusok, a nagyik pedig bűnösök, akik egész életükben bűnösök voltak és a pokolban fognak égni a sikoltozó családjukkal együtt, ha nem adnak át mindent a sötétbőrűeknek. Fiatalok egyáltalán nincsenek a templomokban, mert a papok egy része gyűlöli és direkt sértegeti őket csak azért, mert fiatalok, és még csak nem is említik a globohomo problémákat, amelyekről azt gondolnánk, hogy aggasztják őket. Nem is beszélve a pedofíliáról, amiért nem vonhatók felelősségre, mert a törvény úgy van beállítva, hogy a rendőrségnek nem engedi a papokkal szembeni nyomozást, amelyre csak a klérus jogosult, amely viszont fedezi azt, aki bajba kerül. Az amerikaiak gyászolják a templomainkat, de fogalmuk sincs róla, hogy ezek valójában milyenek.
Legutóbbi felmérések szerint a lengyel nők 70 százaléka nem akar gyermeket vállalni, így az ország népessége nemzedékről nemzedékre 30 százalékkal csökken, a 15-25 éves korosztályban pedig 50 ezerrel több a férfi, mint a nő. A Varsói Egyetem Kelet-Európai Kutatóközpontja szerint 2011-ben még csak kb. százezer idegen élt az országban, tíz évvel később azonban a számuk kétmillióra nőtt, úgyhogy mára Lengyelország kivándorló országból bevándorló országgá vált és immár 400 ezer bevándorlót szándékozik importálni évente. (Polish government plans to accept 400.000 immigrants a year, rmx.news, 2023. 06. 22.)
Húsz év múlva ugyanúgy el fogja torzítani Lengyelországot a harmadik világbeli bevándorlás, mint amennyire mára eltorzította Franciaországot, csupán annyi a különbség köztük, hogy a lengyelek – legalábbis egyelőre még – nem fogadnak be tömegesen muszlimokat.
A lengyel társadalom néhány év alatt radikalizálódott szélsőbaloldalivá. A lengyel média ugyanolyan ultraliberális, nemzetellenes és antirasszista, mint általában a nyugati mainstream. Akárcsak nyugati példaképei, a lengyel tévék is szisztematikusan népszerűsítik a fajkeveredést, miközben előszeretettel szajkózzák azt is, hogy „nem baj, ha a nők megcsalják a férfiakat”.
A legnépszerűbb lengyel napilapnak (Gazeta Wyborcza) izraeli zászló van az irodájában és a zsidó főszerkesztő gyakran mondogatja, hogy mennyire utálja a lengyeleket. Lengyelország mindenben igyekszik felzárkózni a Nyugathoz. Vannak buzi rendezvények és pedofil „szexedukátorok” az iskolákban, amelyekben a történelemórák arra korlátozódnak, hogy Samu bácsinak nyaliznak.
Mindeközben egyházi áldással a lengyel kormány finanszírozza és támogatja az Euroweek multikulturális indoktrinációs táborait, amelyeket az EU és a Stefan Batory Alapítvány hozott létre George Soros egyik régi munkatársának a bábáskodásával. Időnként kitörnek az Euroweek szexbotrányai, amikor valami négerről kiderül, hogy megdugott egy lengyel kiskorút és nem emeltek vádat ellene. A táborok évente 30 ezer lengyel gyereket fertőznek meg fajkeverő ideológiával, közülük egyeseket a gyakorlatban is.
„Engedné a gyerekét egy feketével összeházasodni?” (ec.europa.eu/eurostat)
Ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy erre a volt szovjet blokk nemzetei közül (az észtek után) leginkább a lengyelek hajlandók, a megkérdezettek 45 százaléka, legkevésbé pedig (a moldávok és fehéroroszok után, az ukránokkal holtversenyben) mi, magyarok, a megkérdezettek 12 százaléka. (Érdekességként a szlovákok és oroszok 15, a románok 18, a csehek 30 százaléka válaszolt igennel a fenti kérdésre.)
Tehát érthetőbbé téve: kb. minden második lengyel semmi kivetnivalót nem talál a néger-fehér fajkeveredésben, viszont csak kb. minden tizedik magyar vélekedik ugyanígy. Ez egyrészt azt mutatja, hogy a magyar néplélek sokkal egészségesebb, mint a lengyel, másrészt pedig arra is rávilágít, hogy a vallásosság egyáltalán nem nyújt védelmet a fajgyalázás ellen, éppen ellenkezőleg, hiszen annak ellenére, hogy a lengyel még manapság is Európa legvallásosabb népessége, a magyar pedig az egyik legkevésbé az, mi sokkal kevésbé vagyunk hajlandók vérfertőző kapcsolatokra színesbőrűekkel, mint a lengyelek – „Európa fehér négerei”.
Akinek ettől a látványtól sincs hányingere, annak mindent kibír a gyomra…
A lengyel negrofíliának történelmi hagyományai vannak, és nem csak egy hirtelen fellángolás, egyfajta amerikai importcikk, noha az USA világviszonylatban is legfanatikusabb hódolóiként leginkább a lengyelek hajlamosak átvenni az USA minden degeneráltságát, így az aktuális négerimádatát is. E tekintetben azonban a lengyelek időben jóval megelőzték a jenkiket.
1802-ben Napóleon a francia expedíciós erők részeként 5200 lengyel legionáriust is Santo Domingo-szigetére (Haiti) vezényelt a néger rabszolgafelkelés leverésére. A lengyelek azonban lelki testvéreikre találtak a négerekben, és sokan közülük átálltak hozzájuk. Miután a trópusi betegségek drasztikusan megtizedelték a francia sereget, a maradéka pedig hazahajózott Franciaországba, a „győztes” négerek mind egy szálig lemészárolták a szigeten maradt fehéreket, egykori kenyéradó gazdáikat, 400 lengyel ex-legionárius dezertőr kivételével, akiknek Dessalines, Haiti első diktátora állampolgárságot adott, kijelentve, hogy „a lengyelek Európa első fehér négerei”. (Les Polonais sont les premiers nègres blancs d’Europe.)
A lengyelek mindmáig megtisztelve érzik magukat Dessalines szentenciájától, egyebek mellett azzal is kimutatva ezt, hogy Kelet-Európában elsőként ők választottak meg egy négert parlamenti képviselőnek John Godson nigériai hitgyülis prédikátor személyében a vidéki agrárius néprétegek szószólójának számító katolikus-konzervatív Lengyel Néppárt színeiben. Egy másik dísznégert, a zambiai Killion Munyamát pedig a jobbközép-liberálkonzervatív Polgári Platform juttatta be a Szejmbe, bizonyára szintén a lengyel-néger rokonság iránti politikai gesztusként, és mert úgy vélte, hogy elengedhetetlenül szükség van Munyama kiemelkedő szakértelmére az ország felvirágoztatásához.
Ezt a két négert tehát nem a baloldali-liberális, hanem a jobboldali-konzervatív pártok karolták fel és juttatták politikai pozícióhoz, ami persze logikus is, hiszen az utóbbiak zsigerileg jobban törődnek a történelmi hagyományok megőrzésével, mint az előbbiek, ezért a történelmi néger rokonsághoz is jobban ragaszkodnak.
Láthatóan otthon érzi magát Lengyelországban…
Ha mást nem is, a tradicionális négerimádatot mindenképpen sikerült konzerválniuk a lengyel konzervatívoknak, a lengyel lányok pedig egyenesen világhírnévre tettek szert e progresszív hagyomány ápolásában kifejtett professzionális terepmunkásságukkal Európa legelhivatottabb iszapcápáiként, amint az a következő részből kiderül.
Hep Titusz
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
