A háború nem csak Ukrajnában teszi próbára a szövetségeket, hanem a NATO keleti szárnyán is. A legfeltűnőbb változás pedig Magyarország és Lengyelország kapcsolatában állt be. A két ország Oroszországgal szembeni politikája eltér egymástól, ami a mostani háborús időkben, főleg a nyugati mainstream háborús retorika hatására rombolóan hat az eddig virágzó kapcsolatra.
Egy friss felmérés szerint a lengyelek több mint fele “lehűtené” Varsó kapcsolatát Budapesttel ez utóbbi háborúval kapcsolatos álláspontja miatt. Itt érdemes kiemelni, hogy nem tudjuk, a lengyel átlagválasztónak milyen kép van a fejében Magyarország álláspontjáról. Az elmúlt hetekben ugyanis rengeteg álhír jelent meg Magyarország lejáratása céljából.
A felmérés szerint a válaszadók 57 százaléka nagyobb távolságot tartana Orbán Viktor kormányától, 14 százalék ellenezte ezt a javaslatot (vagyis a kérdést is eleve úgy a távolságtartásra hegyezték ki), 29 százaléknak pedig nem volt véleménye.
Tény azonban, hogy míg az elmúlt években Varsó és Budapest vállvetve harcolt Brüsszel túlkapásai, a migráció és a gazdasági ellehetetlenítés ellen, most nem nagyon találják a közös nevezőt.
Eltérő kiindulópontok
A különbség lényege, hogy nem ugyanakkora veszélynek van kitéve a két ország. Lengyelország kvázi Oroszország és Németország közé van beékelődve az Észak-európai-síkságon. Ezen a területen nyomultak előre hol nyugatról keletre, hol keletről nyugatra a hódító seregek, elképesztően nehéz feltartóztatni itt egy offenzívát. Lengyelország mellett ott van Kalinyingrád.
Kalinyingrád orosz exklávé, Európa legmilitarizáltabb övezete, amelyet csak egy 100 kilométeres lengyel-litván határszakasz választ el Fehéroroszországtól. Ha Oroszország össze akarna npni ezzel a területtel, az azt jelentené, hogy a Balti államok magukra maradnak (NATO ide vagy oda), Lengyelország pedig belátható időn belül felőrlődne Oroszország és Németország között.
Magyarország más eset, jóval kisebb ország, és viszonylagos védelmet élvez a Kárpátok és szomszédai, elsősorban Románia miatt. Kivételt talán csak Ukrajna jelent, amely háború nélkül sem volt épp baráti ország Magyarországgal szemben – hogy a kisebbségekkel szembeni atrocitásokat ne is említsük.
A lengyel zsigeri oroszellenesség – amely részben racionális okokra vezethető vissza – most szembe került a magyar pragmatizmussal. És ez nyilván így is marad, amíg ki nem derül, az oroszok meddig akarnak/mernek elmenni Ukrajnában, hol állnak meg, mennyire veszélyeztetnék a lengyelek biztonságát. Az egy másik kérdés, hogy Varsó is felült a nyugatiak által táplált háborús gyorsvonatra, mint majdnem mindenki Európában.
Lengyel figyelmeztetés
A helyzetet jól mutatja, hogy Jaroslaw Kaczyński, a PiS lengyel kormányzópárt elnöke, az ország de facto első embere egy rádióinterjúban élesen bírálta Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, figyelmeztetve, hogy “hozzáállásával veszélyeztetheti a lengyel-magyar kapcsolatokat”.
Kaczyński amiatt is neheztelt, hogy szerinte Orbán Viktor nem ítélte el (megfelelő nyomatékkal) a Kijev melletti Bucsában történt mészárlást (ezt a magyar miniszterelnök később orvosolta).
“Nem tudunk együttműködni úgy, mint eddig, ha ez így folytatódik”
mondta a lengyel kormányzópárt elnöke.
Az igazság sokadlagos
A dolog szépséghibája, hogy vannak nyitott kérdések a bucsai mészárlás kapcsán. Például, hogy az amerikai műholdfelvételek szerint az utca az oroszok ottlétekor tele volt holttestekkel, majd később ezekről készítettek felvételt a települést visszafoglaló ukránok is. De akkor miért teltek el napok a bucsai polgármester egyébként vidám és örömteli március 31-i helyszíni élőbejelentkezésétől, és az első felvételek közzététele között?
A helyzet az, hogy ez jelenleg mellékes, a nemzetközi politika ugyanis Oroszország további gyengítésére használja fel a bucsai mészárlást, és mivel ez áll érdekében, ezt fogadja el igaznak, és erre alapozva hoz újabb szankciókat, küld újabb fegyverszállítmányokat, és így tovább. A független vizsgálat az események áradatában sajnos sokadlagos szemponttá vált. Elég arra gondolnunk, hogy az ukrán katonák orosz fogjok elleni brutalitását hány ország ítélte el, vagy emlegetett háborús bűnöket. Az erről szóló nyilatkozatokban még azt is kerülték, hogy az “ukrán” és “Ukrajna” szavakat kimondják a botrány kapcsán.
A fentiek értelmében elég nehéz megmondani, hogy merre alakulnak a lengyel-magyar kapcsolatok. Magyarország – ahogy azt Orbán Viktor magyar miniszterelnök is leszögezte a múlt héten – szeretné folytatni a lengyelekkel fenntartott stratégiai fontosságú együttműködést.
Körkép.sk, rmx.news
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
