KAIRÓ. A valaha feljegyzett legrégebbi napfogyatkozás pontos idejét sikerült meghatározni brit kutatóknak: az idõszámítás elõtt 1207. október 30-án történt jelenség ismerete megváltoztathatja az ókori világ kronológiáját.
A szakemberek bibliai szövegek és ókori egyiptomi szövegek használatával finomítani tudták az egyiptomi fáraókra, köztük II. Nagy Ramszesz uralkodására vonatkozó adatokat. Eredményeiket a Royal Astronomical Society címû folyóiratban mutatták be.
A kérdéses bibliai szöveg az Ószövetségben lévõ Józsué könyvében szerepel, és évszázadok óta foglalkoztatja a kutatókat. Ebben olvasható, hogy miután Józsué Izrael népét elvezette Kánaánba – az ókori Közel-Kelet azon területére, amely a mai Izraelnek és palesztin területeknek felel meg – így imádkozott: „Állj meg nap, Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében! És megálla a nap, és vesztegle a hold is, a míg bosszút álla a nép az õ ellenségein.” „Ha ezek a szavak egy valódi megfigyelést írnak le, akkor egy nagyon fontos csillagászati jelenség zajlott le. Az a kérdés, mit jelent pontosan a szöveg” – idézte Colin Humphreyst, a Cambridge-i Egyetem kutatóját a PhysOrg tudományos portál.
Az angol fordítás másképp értelmez
A szakértõ kifejtette, hogy a modern angol fordítás, amely az I. Jakab angol király nevéhez fûzõdõ 1611-ben megjelent fordítást követi, általában úgy értelmezi a szöveget, hogy a Nap és a Hold megállt. „Az eredeti héber szöveghez visszanyúlva azonban úgy véltük, alternatív jelentés lehet az, hogy a Nap és a Hold csak abbahagyta szokásos tevékenységét: abbahagyták a ragyogást. Ebben az összefüggésben a héber szavak egy napfogyatkozásra utalhatnak, amikor a Hold elhalad a Föld és a Nap között és a Nap nem ragyog tovább” – magyarázta.
Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a „megállni” igeként fordított héber szónak ugyanaz a gyökere, mint az ókori csillagászati szövegekben a napfogyatkozásokra használt babiloni szónak – tette hozzá Humphreys. Arra, hogy az izraeliták Kánaánban voltak idõszámításunk elõtt 1500 és 1050 között, a Merenptah-sztélé szövegében is vannak utalások. A Merenptah-sztélé az idõszámításunk elõtt 1213–1203 között uralkodott Merenptah ókori egyiptomi fáraónak, II. Ramszesz fiának egy felirata, amely fekete gránitból készült sztélé hátoldalán található. A gránittömb ma a kairói Egyiptomi Múzeumban található.
A tûzgyûrû szerepe
A történészek korábban ezeket a szövegeket vették alapul, hogy a lehetséges napfogyatkozásokat kutassák, de csak a teljes napfogyatkozásokat keresték, amikor a napkorong teljesen eltûnik a Hold mögött, amely közvetlenül a Nap és a Föld között halad el. Azt azonban nem vették figyelembe, hogy elõfordulhatott gyûrûs napfogyatkozás, amikor a Hold látványa nem tudja a nagy távolság miatt teljesen kitakarni a napkorongot, ezért láthatóvá válik körülötte a „tûzgyûrû”. Az ókorban ugyanazt a szót használták a teljes és a gyûrûs napfogyatkozásra is.
A kutatók új módszert fejlesztettek ki, amelynek segítségével megállapították, hogy a Kánaánból idõszámításunk elõtt 1500 és 1050 között látható egyetlen gyûrûs napfogyatkozás 1207. október 30-án délután következhetett be. „Ha ez helytálló, akkor nemcsak sikerült meghatározniuk a valaha feljegyzett legrégebbi napfogyatkozás pontos idejét, de évekre lebontható pontossággal határozhatják meg általa II. Ramszesz és fia, Merenptah uralkodásának dátumait. A napfogyatkozásokat gyakran használták viszonyítási pontként az ókori világban” – emelte ki Humphreys.
Az új kalkulációk szerint Merenptah uralkodása idõszámításunk elõtt 1210 és 1209 között kezdõdött. Ismerve az õ és apja uralkodási idejének hosszát, megállapítható, hogy a Nagy Ramszeszek idõszámításunk elõtt 1276-tól 1210-ig uralkodtak.
Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »
