Legyen állami ünnep Nagyboldogasszony napja!
„…Fehér rózsa, Mária,…”
„Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya…”
Nagyboldogasszony napján 1038-ban augusztus 15-én haldoklott egy nagy, szent király. Egész életében az országát és önmagát az Istenszülőnek ajánlotta. Halála közeledtekor, az utolsó átváltozás kapujában pedig így kiáltott fel:
„Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva a lelkemet kezedbe ajánlom.
Közelgett épp a jeles ünnep, ugyanazon Örök Szűz Mária menybevitelének az angyalok és az emberek előtt nevezetes napja; nagyobb irgalom reményét remélte, ha e nap örömei közt bomlana föl teste, ezt külön könyörgésekkel kérte; sóhajtozás s könnyek árán el is nyerte.”
Ez a nagy uralkodó pedig a mi Szent Istvánunk volt. Örökül hagyta országát és népét a Szűzanyának. Ezzel egy arasszal közelebb került a Kárpát-haza a mennyországhoz, mint a föld bármely pontja.
Hitünk szerint Nagyboldogasszony napján a Megváltó édesanyját föltámasztotta, test által magához emelte a mennyei dicsőségbe és a mennyek királynőjévé koronázta. Ennek a nagy ünnepnek lett részese Szent István és az országa e végső felajánlás által. (Különös egybeesés, hogy Szent István nevének jelentése görögből latinra fordítva (Stephanos) ’koszorú, korona’.) Így vált Szent István és birodalma a Szűzanya koronájává.
Erre a mély misztériumra emlékeztet bennünket a Szent Korona is. Őseink hagyatéka szerint, jele felmutatta a Teremtésben a Kárpát-medence földjének egységét, az országlakosok közösségét, a törvények, szokások összességét valamint Istenhez való tartozandóságunkat.
Az Országfelajánlás pedig rögzített egy ősi, sajátos rendet is. Hiszen szakralitása által a Szűzanya tulajdonává vált a magyar föld, itt ember csak záros körülmények között rendelkezhetett birtokáról. Királyságunkban hosszú ideig az ősi földet csak birtokolni, használni és hasznait szedni lehetett, de rendelkezni róla nem. Ezek a jogok is általában nem egy egyént, hanem egy nemzettséget illettek meg.
A Nagyboldogasszony nap csodálatos, titokzatos eseményében egy másik jogelv is megnyilvánult. Magyarországon minden birtok gyökere a Szent Koronából eredt és oda is tért vissza (radix omnium possessionum). Így volt egy test, egy lélek, egy szív az egész birodalom a Szűzanya oltalma alatt, Regnum Marianum. Ugyanis a Szent Koronában nyugvó főhatalom az Ég királynőjére, Jézusra és az Atyára emlékeztette királyságunk lakosságát. Ez a Szent Korona – eszme lényege.
Ebből a hitből virágzott ki történeti alkotmányunk is, mely a XX. század közepéig meghatározta eleink életét. Ahol a szokásjog (consuetudo), a nemzeti közmegegyezés ugyanolyan fontos volt, mint a törvény (lex).
A szokás az ősök öröksége volt és a törvények is hagyatékká lettek, melynek szellemiségétől, elveitől a későbbi korok leszármazóinak eltérnie nem volt szabad. Ami valaha igaz volt, az örökké igaz lesz. A Teremtés örök szabályokba ágyazódott.
Így történt, hogy a magyar magán jog egészen 1944-ig szokásjogon alapult, szakrális rendet valósított meg egy modern világban. Mária országának gondolata hagyományunk örök életét jelentette.
Megállapíthatjuk, hogy az országfelajánlás a Kárpát-medencei lakosság szívében összefonódott a Szűzanya oltalmával összefüggő szabadsággal, a Szent Koronával, a történeti alkotmánnyal és a Szent Korona-eszmével.
Nagyboldogasszony napja tehát a magyarság legnagyobb ünnepének kellene, hogy legyen!
Ezzel szemben nemhogy Nagyboldogasszonyról nem emlékezünk meg állami szinten, hanem egyáltalán egyik Mária ünnepről sem.
Miközben a régi magyar királyság területéből kiszakított utódállamok nagy részében munkaszünettel fejezik ki hódolatukat az Ég királynője iránt. A világon elsőként fordultunk Nagyboldogasszonyhoz oltalmáért könyörögve. Az sem mellékes, hogy a Szűzanya mennybevételét majd ezer éven át tiszteltük, mint legfontosabb ünnepünket. Míg végre a nagy egyházban XII. Pius a Fulgens corona kezdetű bullájában dogmai rangra emelte 1951-ben.
Vallási tudásunk Boldogasszonyról, Nagyboldogasszonyról, a Szűzanyáról a királyságunk, államiságunk alapja volt és lesz.
Ezért kérek minden tiszta szívű embert, emelje fel szavát, hogy Nagyboldogasszony napja legyen hivatalos állami, nemzeti ünnepünk!
E nélkül semmi sem emlékeztet eredetünkre, küldetésünkre.
Aki segíteni tud, kérem, keressen meg!
Solymár, 2015. Nagyboldogasszony ünnepének nyolcadában
Dr. Varga Tibor
Megosztáshoz : http://szentkoronaorszaga.hu/hun/news.php?extend.503)Facebookon osztható bejegyzés:
______________
Lengyel fordításban : http://szentkoronaorszaga.hu/hun/news.php?item.568.4
Forrás:szentkoronaorszaga.hu
Tovább a cikkre »
