Kisebb pánikot keltett a héten az Egyesült Államok területén kirándulást tett kínai kémléggömb, amely végül az Atlanti-óceán felett ért csúnya véget, ahol az amerikai légvédelem lelőtte. Az Egyesült Államok politikai vezetése szemlátomást lassan ocsúdott fel, milyen lépéseket kell tenni egy ilyen fenyegetés esetén, valószínűleg váratlanul is érte őket a dolog, ezt persze sosem fogják nyíltan megerősíteni. A helyzet nyilván nem tesz jót az amúgy sem túl rózsás amerikai–kínai viszonynak, amit még tetéz a kínai vezetés cinikus hozzáállása, mivel egyrészt – szerintük – a léggömb megsemmisítése „túlreagálás” volt, másrészt egy nyilvánvalóan kémkedési szándékkal küldött objektumot úgy jellemeztek, mint ami „csak meteorológiai kutatásokat végzett”, majd elszabadult. Azóta – elvileg – Latin-Amerika felett egy újabb kémléggömböt fedeztek fel, hiába „sajnálkozott a történtek felett” a kínai külügy.
Noha legnagyobb valószínűség szerint tényleg kémléggömbről van szó (a 20. században is használtak ilyeneket "olcsósága" és egyszerűsége miatt), s az eset(ek) megihlették az internet népét, de akkor sem állnánk messze az igazságtól, ha némi újra előbukkanó hidegháborús hisztériát is felfedezni vélnénk a történtek mögött. A 21. század egyik gyújtópontja az amerikai–kínai vetélkedés lesz, s csak remélni lehet, hogy nem lesz belőle atomháború, ahogy azt a Fallout című videojáték-széria megálmodta.
A léggömb, mint vélt vagy valós veszélyforrás egy jó személtető eszköze volt a két ország feszült viszonyának, ám ez a szó szoros értelmében csak a jéghegy csúcsa. Még a Trump-adminisztráció idején hasonló, kémkedéssel kapcsolatos okokból, „nemzetbiztonsági célzattal” szankciókat vezettek be a Huawei ellen (ezeken később enyhítettek, de Google alapú szolgáltatás mind a mai napig nem biztosított a Huawei készülékeihez), de persze nem csak ez az egyetlen kínai márka, amely betört a nyugati piacra, hasonló korlátozás viszont nem érintett más céget.
Kicsit azonban szeretném nevetségessé tenni a léggömb körül kialakult kémkedési csomópontot, és másfelé terelni a szót. A 2016-ban debütált kínai alkalmazás, a Douyin (mi TikTokként ismerjük) fényében ugyanis az is elenyésző fenyegetés lenne, ha egyszerre 100 "meteorológiai léggömb" lepné el Amerika egét. Ha már említettük Trumpot, elnökségének alkonyán be akarta tiltani a TikTokot (is), ám a tervezet Joe Biden alatt léket kapott, úgy látszik, a léggömbkísérgetést jobban szereti.
2016-os rajtja ellenére a közösségi videómegosztó alkalmazás nem terjedt el azonnal világszerte, hiszen Kínán kívülre csak 2017 szeptemberében jutott ki (ahogy már említettük, Kínában Douyin néven ismeretes) és rohamosan terjedni kezdett, miután ugyanezen év novemberében a TikTok mögött álló cég felvásárolta a szintén kínai alapítású musical.ly-t, ami 2018 augusztusában be is olvadt a TikTokba. Magyarországon 2018-2019 környékén kezdett nagy mértékben növekvő népszerűségbe, és ha már itt tartunk, kezdetben (mármint most a hazai elterjedés kezdetére gondolok) egyáltalán nem jellemezte cenzúra, sőt, a Metához képest kifejezetten engedékenynek tűnt. Mára ez a folyamat megfordult, és nem a Meta jámborodott meg, hanem a TikTok szigorodott rengeteget, magyarul a kezdeti engedékenység valószínűleg a beetetésrésze volt a dolognak. Ám mindemellett az sem elhanyagolható tény, hogy a TikTok az egyik legkárosabb alkalmazás mentális egészségünk szempontjából, s pont azokra a legveszélyesebb, akik körében a legnépszerűbb, vagyis a tinédzserekre, fiatalokra. Az egymás után felgördülő videók még a Facebooknál is több információdömpinget zúdítanak ránk (engem pl. a szó szoros értelmében lefáraszt), miközben rengeteg igénytelen töltelékanyag is gazdagítja a repertoárt.
A TikTok hódít, azonban adatvédelmi szempontból már többször tartották aggályosnak az alkalmazást és a mögötte álló ByteDance névre hallgató céget. A videómegosztó portálok – népszerűségük és rendeltetésük okán – amúgy is sok adatot gyűjtenek – a YouTube is – azonban a TikToknál a legmagasabb a rejtélyes, harmadik fél jelenléte, már ami a hálózati kapcsolatokat és az információmegosztást illeti. Ráadásul a TikTok kínai cég, így az sem tisztázott – nyugati fajtársaikkal szemben nehezebb is rájönni – hová kerülnek pontosan az adatok, és mit kezdenek velük, akár potenciális kémprogram lehet a kínai vezetés számára is, hiszen az adatokat kínai szervereken (is) parkoltathatják (a cégnek amúgy szoros kapcsolata van a kínai kormánnyal, de ez nyilván evidens). Ám akinek ez sem elég, 2022-ben kirobbant egy olyan botrány is, hogy a TikTok amerikai Forbes-újságírók után kémkedett.
Amerikai felhasználók adatai tehát kínai szervereken is pihenhetnek (ez nem azt jelenti, hogy a szerverek konkrétan Kínában vannak), habár tavaly a sorozatos botrányok miatt ezeket átköltöztetik, átköltöztették amerikai tulajdonú szerverekre. Mindenesetre ködös tehát, a ByteDance mit lát és mit nem, és itt senki ne arra gondoljon, hogy bármelyik felsővezetőt az érdekli, hogy a New York-i Jessica milyen alakformáló videókkal terrorizálja a nézőit, hiszen egy adathalmaz sok mindenre felhasználható, akár egy adott ország politikai közhangulatáról is remek elemzést adhat, a „fontosabb emberek” érzékeny adatairól nem is beszélve.
A hazánkban inkább a cenzúrában élenjáró oldaláról ismerjük a TikTokot, de nem árt az sem, ha ezeket a tényeket is tudjuk róluk, ha másért nem, legalább azért, mert hasznos adalék az amerikai–kínai feszült viszony megértéséhez. Meg egy kicsit legalább tudunk mosolyogni a léggömbön.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
