Külső és belső ellenségeitől is megvédte országát Könyves Kálmán

Külső és belső ellenségeitől is megvédte országát Könyves Kálmán

„Ezek után a király súlyosan betegeskedni kezdett; volt egy Draco nevű olasz orvosa, akiben felette megbízott. Ez flastromot rakott a király fülére, mert gyötörte a fejfájás; a flastrom ereje a fül üregén át kiszívta agyának nem kicsiny részét. Amikor tovább már el nem viselhette a flastromot, levette és megmutatta Ottmár ispánnak. Ottmár ispán megnézte a flastromot, látta rajta a kiszívott agyvelőt, és így szólt a királyhoz: »Uram, el kell látnod magadat az útravalóval.« Ennek hallatára megijedt a király, és felsóhajtott.” A Képes krónika ekképpen írja le Könyves Kálmán királyunk haláltusáját, amely öccse, Álmos és annak fia, Béla megvakíttatása után nem sokkal bekövetkezett. Kálmán – akinek feltehetően nem az agyveleje folyt ki, hanem egy kóros fülgyulladásba halt bele – 1116. február 3-án tért örök nyugovóra. Halálával Európa egyik legműveltebb uralkodója szállt a sírba.

Kálmán, I. Géza király idősebbik fia, 1074-ben apja trónra lépésének évében született. Gézának nem adatott meg, hogy felnevelje fiait, Kálmánt és Álmost, aki feltehetőleg 1075-ben született. Géza ugyanis 1077-ben eltávozott az élők sorából és az ország irányítását fivére, László vette át.

László a két fiú közül először Álmosban látta meg az uralkodói potenciált, aki az általa frissen elfoglalt Szlavónia irányításával edződött a magyar trónra. Kálmánt a nagybátyja papnak szánta. Az évek alatt a papjelölt fiú magas műveltségre tehetett szert, amire a neve elé biggyesztett jelző, a „Könyves” utalt.

Hírdetés

Az 1090-es évek elején Kálmánt püspökké szentelték és feltehetően bihari püspökként kezdte meg rövid életű egyházi pályáját. I. László király ugyanis 1095-ben meghalt, és utódjául Álmos helyett Kálmánt jelölte meg. Ezzel a döntésével a fivérek között egy közel két évtizedes viszály vette kezdetét.

Kálmánnak azonban trónra lépése után nem Álmos, hanem a Szentföld felé vonuló, az országon áthaladó kereszteshadak féken tartása volt a legfőbb gondja.

Keresztényi fegyverbarátság és szolidaritás ide vagy oda, a fosztogatókra lesújtottak a magyar fegyverek, és csak azok vonulhattak át az országon büntetlenül, akik civilizált haderő módjára fizettek az ellátmányért.

Bouilloni Gottfried flamand lovag rendezett seregei szoros kísérettel a sarkukban keresztülmasírozhattak az országon, a fegyelmezetlen hordákat azonban Kálmán kíméletlenül szétverte.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »