James Dean amerikai színész felívelő karrierjének egy tragikus autóbaleset vetett hirtelen véget 1955-ben. Halálának részletei és a hozzá kapcsolható későbbi történések napjainkban is ugyanannyira zavarosak, mint amennyire nyugtalanítók. Dean azon ritka sztárok egyike volt, akik személyisége híresebbé vált, mint bármely filmjük – Dean ráadásul csupán egyetlen filmje vászonra kerülését érte meg. Ahogy éppen elkezdett nőni hírneve és keresettsége, karrierje hirtelen véget ért. Mindössze 24 éves volt halálakor, azonban korai távozása annál jobban bebetonozta helyét a hollywoodi ikonok között.
James Byron Dean 1931. február 8-án született az Indiana állambeli Marion városban, ahol azonban csak néhány évig lakott, mielőtt fogtechnikus édesapja munkája miatt a kis család Kaliforniába költözött. Kilenc éves volt, amikor édesanyja meghalt, ezután a kis James ismét Indianába került, ahol nagybátyja és nagynénje farmján nevelkedett.
Deanen már egészen korán látszott a művészi tehetség. Hegedült, dzsiggelt, és szobrászattal is foglalkozott. Egy 1948-ban gimnáziuma igazgatójának írt beszámolóban kitért egyik legnagyobb szerelmére, a motorozásra is: „Hobbim, avagy kedvenc szabadidős elfoglaltságom a motorbicikli. Sokat tudok róluk műszakilag, és szeretek motorozni. Voltam már néhány versenyen, és jól teljesítettem.”
Dean Jim Stark szerepében legsikeresebb filmjében, a halála után megjelent „Haragban a világgal” című műben
1949-ben Dean felvételt nyert a Kaliforniai Egyetem előkészítő főiskolájára, itteni drámatanárának hatására azonban hamar otthagyta az iskolát, hogy színészi karrierbe kezdjen New Yorkban. Néhány évnyi reklám- és apróbb filmszereplés után itt kezdett el a híres rendező Lee Strasberg alatt színészetet tanulni. Ezek alatt az évek alatt alakította ki saját (és a korban meglehetősen szokatlan) stílusát, és több televíziós műsorban, illetve broadwayi színpadi produkcióban is kapott szerepet.
A nagy áttörés 1955-ben jött el, amikor a John Steinbeck azonos című regényéből készült „Édentől keletre” című filmben főszerepet kapott. A filmben sokat improvizált, azonban hitelesen ábrázolta az 1950-es évek nyughatatlan amerikai ifjúságát, amiért széles körben dicsérték a kritikusok és a közönség egyaránt. A sztárság felé vezető út úgy tűnt, előre ki van kövezve számára.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
