Balogh Krisztina 2016-ban került a köztévéhez, a fiatal riporter társadalmi kérdésekkel kívánt foglalkozni, de csalatkoznia kellett. Az M1 2015-ben – de még a magyarországi menekültválság előtt – változott „aktuális csatornává”, valójában állami hírtévére, amelynek legkevésbé sem az volt a feladata, hogy a magyar lakosságot tájékoztassa a valóságról.
A fiatal újságíró ma már Ausztriában dolgozik, a vendéglátóiparban. Visszaút számára nemigen lesz – főleg nem a 444.hu-nak adott interjúja után. Mi most elsősorban a köztévével kapcsolatos történeteiből szemlézünk.
Először az vált számára világossá, hogy a bevándorlással kapcsolatos anyagok szigorúan politikai elvárások mentén születhetnek meg, de azután már a könyvhét, illetve a lombikbébiprogram kapcsán is számított a politikai hovatartozás.
„Egy alkalommal azzal bíztak meg, keressek adatokat arról, hogy milyen rémes új betegségeket hoznak be a migránsok Európába. Nagyon ritkák voltak az ilyen esetek, nagyon alacsony számú esetről találtam csak számadatot, de addig kellett kutakodnom, amíg egy ‘szakértő’ el nem mondta, hogy mennyire veszélyes ez a sok afrikai és arab ember”
– utalt arra, hogy a köztévé riportereit nemcsak előzetes, de utólagos cenzúra alá is vetették. Ugyanakkor arra is pontos utasítást kaptak, hogy milyen formában provokálják az ellenzéki politikusokat.
Balogh Krisztina elárulta azt is, hogy a kormányzati kommunikációt felügyelő államtitkárságáról küldik meg a használandó paneleket és témákat a szerkesztőségbe.
„Hatalmas csalódás volt az a munkamorál, amivel találkoztam. Az volt az álmom, hogy eljussak idáig, és annál kijózanítóbb volt, amivel szembesülnöm kellett. (…) De így is kamerába kellett mondanom, hogy mekkora a gyerekvállalási kedv, és meg milyen jó a CSOK, miközben Szabolcsban saját szememmel láttam, hogy aki tényleg rászorul, képtelen felvenni a támogatást. Másik nap szárnyaló keresetekről és világszínvonalú fejlesztésekről beszéltem, miközben a környékünkön mindenki minimálbéren nyomorog, a vonat pedig 20-al vánszorog Szabolcstól Békésig”
– mutatta be, hogyan hazudik a magyar valóságról a több mint 80 milliárd forint közpénzből működő köztévé.
Az utolsó csepp az MTVA-székház előtt tartott rabszolgatörvény-ellenes tüntetés jelentette az ifjú riporter számára.
„Szabályosan bezártak bennünket a newsroomba. A szerkesztő üvöltözött, hogy senki nem mehet ki. Mindhárom ajtót elreteszelték, nehogy bejöjjenek a politikusok. Konkrétan pisilni se mehettünk ki. Fojtogató érzés volt. Engem addig apám se, anyám se zárt be soha sehova, nemhogy egy ‘felelős szerkesztőnek’ nevezett személy. Akkor döntöttem el, hogy ezt velem nem lehet csinálni.”
Majd a tüntetés másnapján:
„Munkába menet reggel még a telefonomon néztem, ahogy Szél Bernadették előző este kiérkeznek az épülethez, hogy beolvassák pontjaikat élő adásban. A következő pillanatban, ahogy beléptem az épületbe, a DK-s Varju László az arcomba nyomta kameráját azzal, hogy ‘itt jön egy hírhamisító’. Nincs mit szégyellnem, szívesen elbeszélgetek bárkivel. Nem nehezteltem rá, tudtam, hogy mások sara miatt kapom az egészet, de nem volt jó érzés.”
Az ébredés pedig keserű volt:
„Olyan érzés volt, mint amikor kisgyerekként lecigányoztak. Akkor nem értettem, miért baj, ha az ember cigány. Aztán rá kellett jönnöm, hogy olyan embereknek tulajdonított bűnökkel azonosítottak, akiket nem is ismerek, és akikhez nincs közöm. Amikor ez a botrány kitört, hasonló érzés kerített hatalmába, mint amikor az iskolában megkaptam a bélyeget. A barátaim tiszteletben tartották a munkámat, mégis azt kellett éreznem, kínos ezzel közösséget vállalnom. Mindenki hírhamisító lett, aki az MTVA-ban dolgozott. Megint nem én voltam rossz, nem csináltam rosszat, és mégis azt kellett éreznem, hogy én is ‘olyan’ vagyok.”
Mint mesélte, nem akarta az adófizetők pénzén csinálni tovább. Nem érezte fairnek velük szemben, és kilépett. Azonban még a búcsú sem sikerült szépre: „Az ember, aki aláírta a felmondólevelemet, meg se köszönte a munkámat.” Ránézett, és azt kérdezte: „Megfutamodsz?”.
Balogh Krisztina azzal magyarázta azt, hogy még működik a köztévé, hogy sokan a megélhetésük miatt adnak arcot a propagandához (igaz, sokan elhiszik a hazugságokat is).
„A rendszer igazi működtetői sosem látszanak a képernyőn”
– tette végül hozzá.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
