Orosz Atanáz püspök fényeshéten tett látogatást Szíriában, Jean-Clément Jeanbart érsek meghívására. Szent György ünnepén áldották meg a háború után adományok segítségével újjáépített székesegyházat Aleppóban.
Orosz Atanáz püspök Jean-Clément Jeanbart aleppói érsek meghívására utazott Szíriába húsvéthétfőn, az Aleppóban újjáépített székesegyház megáldásának ünnepére. Az újjáépítéshez hozzájárultak a magyarok adományai is. Most püspök atya a metropólia legutóbbi fölhívása nyomán összegyűlt 15000 dollárnyi adományt adta át a melkita görögkatolikus pátriárkátusnak, valamint a Miskolci Egyházmegye felajánlását, az aleppói melkita érsekségnek.
Jusszef Abszi pátriárka hétfőn áldotta meg az aleppói érseki székház felújított épületét, másnap délben, Szent György napján pedig a felújított székesegyházat. A székesegyház megáldásán jelen voltak az aleppói egyházmegyék püspökei, a helyi ortodox egyházak helynökei (püspökeiket hat éve nyomtalanul elrabolták), valamint a helyi vezetők, köztük többen muszlimok is, tiszteletüket tették.
Külföldről egyedül a magyarországi metropólia képviseletében Orosz Atanáz püspök és Buka Gábor atya vettek részt a szertartáson. A most helyre állított és megáldott székesegyház egyike a legszebb ősi templomoknak Szíriában. Az első liturgiát a székesegyházat ért bombatámadásban megsérült pap végezte.
Az ünnepségek egybeestek az aleppói katolikus püspökök szinódusával. Aleppóban a hat különböző, egymástól független rítusú püspökség most tárgyalt először hivatalosan Mario Zenari érsek, damaszkuszi apostoli nuncius elnökletével.
A Szent György napi ünnepségek este, a Szent Matild templomban folytatódtak, ahol a pátriárka vezetésével végeztek ünnepi Szent Liturgiát. Utána sok száz fiatal műsorral kedveskedett a vendégeknek. A nemzetközi ifjúsági találkozókra ezek a fiatalok sajnos nem jutnak el, de a találkozók énekeit, himnuszát mind-mind ismerik. Olyan önfeledten énekelnek, hogy szinte feledésbe merülnek a szánalmas körülmények. A fiatalok más-más keresztény rítushoz tartoznak, mégis egyetértésben élnek, közös az istendicsőítésük. Ugyanez jellemzi például a hitoktatást is: az intézménynek fenntartója az örmény katolikus egyház, oktatójuk pedig ferences szerzetes.
Az aleppói melkita görögkatolikus egyházmegye kicsiny egyházmegye, mintegy tizenkét parókiával, amelyek egy-egy lakótelep köré szerveződtek, és mindössze húsz papja van. Az egyházmegye munkáját körülbelül 25-30 szerzetesnő segíti, tizenegy oktatási intézményt és több szociális intézményt tartanak fenn.
Püspök atya a pátriárka kíséretében látogatást tett egy-két, a helyi egyház által már helyreállított, több szintes épületben. A felújított házban van orvosi rendelő, és szociális boltot is működtetnek, ahol a rászorulók kuponnal juthatnak hozzá a szükséges termékekhez. Itt van a hitoktatók és a családok központja is, egy másik közeli egyházi épületben pedig az egyházi nőegylet székhelye. A társasházi lakások mellett különböző szakmák képzőközpontja is itt talált helyet, például a felsőfokú ápolónőképzés. Bármilyen meglepő, a képzésben résztvevő hallgatók mintegy háromnegyede muszlim vallású. Ez kisebb arányban minden képzési formában jellemző, az általános és középiskolában is, valamint más szakképzésben. A tanítás-képzés ilyen módon egyfajta „békéltető” szolgálat is.
.
Püspök atya látogatása során egy újabb többemeletes lakóépület alapkövét is megáldották, hogy az a lakhelyet kereső és külföldről hazatérő családok támogatását szolgája.
Miután a kormányerők két éve visszaszerezték az uralmat Szíriában, a biztonság és béke csak lassan áll helyre, a konfliktusoknak sajnos még nincs vége. Az utóbbi hetekben minden szombaton voltak még bombázások Aleppó peremterületén, még vannak tűzfészkek különösen Aleppó nyugati részében, Idleb térségében, sőt a látogatás idején is hallottak fegyverropogást. A keleti városrészben és a városközpontban szinte semmi nem maradt épen, kivéve Szent György nagy templomát, amely egyetlen repedés nélkül megmaradt sértetlenül.
A háború előtt együttvéve csaknem ötmillió lakosa volt Aleppónak és környékének, Szíria lakosságának mintegy egynegyede. Jelenleg körülbelül egymillióan élhetnek itt, akik várják, hogy valami újrakezdődjön, amire volna is igény, de remény már kevesebb, mert mostanra már gazdasági háború kezdődött el. 2016-ban még úgy gondolták, hogy a háború végeztével mindenki újra talál majd munkát, kiveszi a részét a város újjáépítésében. Azonban az embargó és egyéb szankciók hatásai még erősebben sújtják az ott élőket. Ilyen például áramszolgáltatás hiánya; mindössze napi nyolc órában van áram a térségben, gyakorlatilag a gazdaság nem működik, „szárnyal” az infláció. Mindezeken túl rekord méreteket ölt a korrupció. Ezek gyakorlatilag lehetetlenné teszik az eredményes munkavégzést. Mostanra az emberek már kiábrándultak, az anyagi forrásaik kimerültek és nagyon sok szakképzett munkaerőt elvesztettek. Az emigráció szintén óriási probléma; még akik otthon is maradtak, azok közül is sokan szívükben máshová vágyódnak. Akik pedig a nyugati „paradicsomba” indultak, messze nem azt találták, amit reméltek, ők csalódottak a távolban, csakúgy, mint az otthon maradtak. Két évvel ezelőtt még nagy reményeik voltak, ma már inkább reményvesztettek és csalódottak. Ezért jelent sokat a hazaérkezők letelepítése, még ha az összlakossághoz képest kevesen is vannak.
A fiatalok külföldre vándorlása okán a keresztény közösségek mintegy negyven százalékát az idősebb korosztály teszi ki, és mindösszesen két vagy három idősek otthona van Aleppó tartományban. Az egyház igyekszik szociálisan és lelkipásztorilag is támogatni a közösségeket, biztosítani a gyógyszerellátást, segítséget nyújtani az élelmezésben, a háztartásban, az iskoláztatásban és természetesen lelkileg is. Igyekszenek megerősíteni az emberek hitét, megpróbálják az országban maradásra biztatni, bátorítani őket abban, hogy tegyenek tanúságot Krisztus mellett, hogy a Föld sója, és a világ világossága legyenek. Nem engedheti meg magának az egyház, hogy jelentéktelen legyen. Reménykeltő azonban, hogy például a pátriárka első liturgiáján több mint száz kisgyermekes család vett részt. Úgy tűnik tehát, hogy az itt maradtak buzgó hitvallók.
Egy különösen fájdalmas korszakát élik meg most történelmüknek, rendkívül nehéz körülmények között. Így az egyház szükségszerűen is kell gondoskodjon tagjairól, a mindennapi problémák megoldásáról. Például a katonák erőszakos viselkedése nyomán nők, asszonyok ezrei váltak áldozattá, megszületett gyermekeik még inkább rászorulnak a gyámolításra szociálisan is, hiszen helyzetük jogilag sem tisztázott. A katolikus egyház készül bevállalni ezt a sokak szemében hálátlannak tűnő feladatot.
Ferenc pápa húsvéti üzenete is reményt keltő a szíriai keresztény közösségeknek. A Szentatya „Urbi et orbi” áldását megelőzően olyan nemzetközi szerződések rögzítését szorgalmazta, amelyek biztosítják a békét és a visszatérést a szomszédos országokból, illetve a végleges hazatelepedést.
Atanáz püspök a szervező bíboros és metropolita nevében meghívta Jusszef Abszit, a Melkita Görögkatolikus Egyház pátriárkáját a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus görögkatolikus liturgiájára, a koncelebráció vezetésére.
Szerző: Miskolci Egyházmegye, fotó: Buka Gábor atya
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
