Miután Oroszország (nyugati szempontból) teljesíthetetlen elvárások elé állította a NATO-t és az Egyesült Államokat, azok hamar rövidre zárták a kérdést. Gyakorlatilag egyetlen csomagként dobták vissza az összes javaslatot. Moszkva, a külügyminisztériumon keresztül, most hivatalosan is reagált az elutasításra, hét pontban foglalták össze, szerintük hogyan kellene rendezni a kérdést.
Sokszor írtunk erről és továbbra is fenntartjuk, fegyverrel vívott háborúról egyelőre nincs szó (maradjon is így minél tovább), a narratívák és propagandaüzenetek küzdelme azonban régóta zajlik már. Hol Anthony Blinken külügyminiszter vádolja meg „bénító” vegyi fegyverek bevetésével az oroszokat, hol meg a Kreml próbálja egy óvoda lebombázását (itt azért jegyezzük meg, a felvételek alapján inkább vasgolyót használtak, mintsem rakétát) az ukrán reguláris haderők nyakába varrni. Egyre nehezebb tisztán látni, így egyre nagyobb kockázatot vállal az, aki csak az egyik oldal információi alapján próbálja megítélni a helyzetet. Erre figyelmeztetnénk most olvasóinkat is, hiszen az alábbiakban egyértelműen az orosz fél álláspontját tükröző állítások következnek, amelyeket igyekszünk ugyan kontextusba helyezni, de hiábavaló lenne azt remélni, ez maradéktalanul sikerül.
Lássuk hát az orosz álláspontot!
Az összesen tízoldalas dokumentum tulajdonképpen összefoglalja, mit is gondol az orosz kormány a kialakult helyzetről. Kijelöl néhány átléphetetlen, „vörös vonalat”, megoldást javasol az orosz-ukrán válságra és azt is elmondták, szerintük mit kellene tennie a Nyugatnak ahhoz, hogy deeszkalálják a konfliktust.
1. „Nem akarjuk megtámadni Ukrajnát!”
Moszkva továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy eszük ágában sincs megtámadni Ukrajnát, nincsenek is ilyen terveik. Ez már csak azért sem igaz, mert az orosz hadügynek valószínűleg a marslakók támadására is van már forgatókönyve, nemhogy egy szomszédos ország lerohanására. Az oroszok szerint annak állandó szugerálása, hogy Oroszország felelős a konfliktus eszkalációjáért, csupán egy eszköz arra, hogy lesöpörjék az asztalról az orosz béketerveket.
A Kreml álláspontja egyértelmű: az ukrán válság Ukrajna belügye.
Az oroszok annak ellenére is hivatkoznak a minszki jegyzőkönyvre mint a rendezés egyetlen lehetséges és számukra is elfogadható módjára, hogy a nyugati szövetségesek épp azzal vádolják őket, fittyet hánynak a korábbi megállapodásra.
2. A krími kérdés nem kérdés. Le van zárva!
Az orosz álláspont szerint 2014-ben Oroszország nem szállt meg egyetlen négyzetcentiméternyi ukrán területet sem. Ukrajna területi integritása csak „belső folyamatok miatt” sérült, áll a dokumentumban, például azért, mert nyugati segítséggel puccsot hajtottak végre az orosz és más nemzetiségek ellenes „nacionalista erők”. Az oroszok szerint, s erről természetesen a nyugati megfigyelők nem voltak meggyőződve, a Krímben egy teljesen transzparens és törvényes népszavazás zajlott, amelyen a helyiek egyértelműen kinyilvánították, melyik országhoz akarnak tartozni.
Az ügy le van zárva!
3. Az Egyesült Államok vonja vissza csapatait az orosz határról
Mivel „Oroszországnak egyetlen katonája sincs ukrán területen”, az országon belüli csapatmozgásokhoz pedig az Államoknak semmi köze, ezért hasonlót vár el Moszkva partnereitől is. Azt várják el, hogy az Egyesült Államok az 1990-es CFE-szerződés és az 1997-es NATO-orosz szerződések értelmében állítsa le a „terjeszkedését”, értsd, azonnali hatállyal vonja vissza az USA csapatait Közép-Kelet-Európából, Délkelet-Európából és a Baltikumból.
Az amerikaiak és a NATO ezzel szemben azt hangsúlyozzák, a Krím megszállása előtt nem voltak csapataik a szervezet keleti határain és most sincs számottevő haderő. Lengyelországban és a Baltikumban mintegy 5-6 ezer NATO-katona állomásozik. Ez most talán változni fog…
4. „A nyitott ajtók politikája sérti az orosz nemzetbiztonságot!”
Az az elv, mely szerint a NATO egyetlen jelentkező államot sem utasít el élből, azaz nyitva tartja a folyamatos bővítés lehetőségét, Oroszország szerint nemzetbiztonsági érdekeket sért, ráadásul, legalábbis ez az orosz álláspont, megsért egy korábbi NATO-vállalást, mely szerint a szervezet nem fogja veszélyeztetni más államok „legitim érdekeit”.
Az észak-atlanti szervezet természetesen egész másként ítéli meg a kérdést, nem győzik hangsúlyozni, hogy a NATO védelmi célokat szolgál.
Ráadásul, állítják, az alapítóokirat 10-es cikkelye világosan kimondja, minden olyan európai államot várnak, amely „hozzá tud járulni az északatlanti térség biztonságához”.
Érdekes egyébként, hogy Jens Stoltenberg NATO-főtitkár egy szombati biztonsági konferencián arról beszélt, „minél kevesebb NATO-t akar a Kreml Oroszország határain, annál többet kap majd”. Az oroszok azzal is vádolják a NATO-t, megszegik az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet (OSCE) létrehozó egyezményeket, hiszen „saját biztonságukat más országok rovására növelik”. Lehetne még vagy kéttucat hasonló orosz érvet és nyugati ellenérvet felsorakoztatni, de a lényeg, amit észre kell vennünk, hogy egy teljesen parttalan vitáról van szó.
A két fél álláspontja jelenleg annyira eltérő, hogy félő, képtelenség lesz közös platformra emelni.
5. A biztonság nem csak a NATO elidegeníthetetlen joga
Ez a pont tulajdonképpen az előző kiegészítése. Az oroszok szerint ugyan az európai egyezmények szavatolják, hogy az országok szabadon határozhatnak saját biztonságpolitikájukról vagy arról mely szövetséghez kívánnak csatlakozni, de (és Moszkva szerint ezt felejtik el az amerikaiak), az összes dokumentumban ott van, hogy egy ország sem növelheti saját biztonságát mások rovására.
Az idevágó nyugati érvelés nagyjából megegyezik az előzőekkel: a NATO védelmi célú együttműködés, nem más országok rovására terjeszkedik.
6. A NATO ne telepítsen több atomfegyvert európai országokba
Az oroszok azt javasolják, hogy a továbbiakban csak azokban az országokban állomásoztathassanak atomfegyvereket, amelyekben előállították azokat. Szerintük az USA számos európai országba telepített atomfegyvereket, amelyekkel képesek Oroszországot célba venni. Ez Moszkva álláspontja alapján az Atomsorompó-egyezmény (nuclear non-proliferation treaty – NPT) megsértése.
A NATO ezzel szemben azt állítja, az amerikaiakkal kötött atommegállapodások megelőzik az NPT aláírását, ráadásul ezzel az aláíró felek is pontosan tisztában voltak. Az Európába telepített amerikai atomfegyverek amerikai tulajdonban is vannak, az összes hasonló telepítés az NPT keretein belül zajlott. Ezzel az oroszok is pontosan tisztában vannak.
7. Vannak vörös vonalak
Moszkva közölte, vannak olyan vörös vonalak, amelyek átlépése azonnali „katonai-technikai válasszal” jár. Oroszország szerint „elfogadhatatlan az állandó fenyegetés” és mindenféle ultimátumok emlegetése. Ezzel, állítják az oroszok, a Nyugat csak aláássa a diplomácia megegyezés lehetőségét.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
