A NATO és az az EU támogatása, költségvetési konszolidáció (szigorú költségvetési politika, az euró leértékelődésének megakadályozása), mérséklet, középre tartó kormányzati politika és károsanyagkibocsátási korlátozások. Ezek azok a sarkalatos pontok, amelyek mentén megalakulhat az új német kormány a szeptember 26-i szövetségi választások után. De hogy melyik pont megkora hangsúlyt kap majd a tényleges megvalósítási folyamatban, azt az fogja meghatározni, hogy kik és milyen arányban alakítanak kormányt. A szakértők szerint nem csak sokáig fognak tartani a koalíciós tárgyalások, de nagyon töredezett, széttartó lesz a Bundestag. Ez pedig nem csak Németországra, de az EU-ra is bénító hatással lehet. Mutatjuk a főbb játékosokat.
Szinte biztosan nem lesz helye az új kormányban a szélősjobboldali AfD-nek, a globalizáció és NATO-ellenes szélsőbalos Die Linkének. Nehezebb megjósolni azt, hogy kik kerülnek végül hatalomra.
A jelenlegi felmérések szerint a szocdem SPD-nek áll a zászló, a kereszténydemokrata CDU és a keresztényszociális CSU uniója csak a második, ami valóságos földindulásnak számít a német politikai palettán. A Zöldeknek még a nagy standard pártokéval összehasonlítható támogatottsága van. A mérleg nyelve azonban a kisebb támogatással rendelkező szabaddemokrata FDP lesz.
Ha felmérések nem csalnak túl sokat, akkor várhatóan Németországnak hárompárti kormánykoalíciója lesz. Ez az egyik oka annak, hogy elhúzódó koalíciós tárgyalásokat jósolnak. 2013-ban a választások után három hónapra volt szükség a kormányalakításhoz, a 2017-es választások után viszont már hat hónapra.
A CDU/CSU – FDP – Zöldek koalíciója
Ez a koalíció arra törekedne, hogy visszaállítsa Berlin koronavírusjárvány előtti politikáját, amely szerint nincs költségvetési hiány. Ez a cégeknek nyújtott állami támogatások visszavágását is jelenti. Bár támogatná az EU integrációját (mélyebbé tételét), aligha bólintana rá arra, hogy uniós szintű bankgaranciákat vezessenek be, és nyilvánvalóan elutasítaná azt, hogy az Európai Bizottság kölcsönöket vegyen fel a pénzpiacokról a tagállamok nevében.
Külpolitikai szempontból Oroszország- és Kína-kritikus kormányról lenne szó. Környezetpolitika szintjén pedig nem kis feszültségre lenne kilátás, ugyanis míg a CDU-CSU és az FDP a német ipar versenyképességének védelmét szorgalmaznák, a Zöldek gyorsabb “zöld átmenetet” követelnének, ami egyúttal magasabb működési költségekkel és szigorúbb szabályozásokkal jár. Ez utóbbi pont volt az, hogy a 2017-es választások után ez a három párt képtelen volt dűlőre jutni, tárgyalásaik pedig összeomlottak.
SPD-Zöldek-FDP
Jóléti kiadások, államadósság növelése, gazdaságélénkítő intézkedések fenntartása, tehetősebb háztartások és vállalatok megadóztatása – ezek lennének egy szocdem-zöld-szabaddemokrata kormánykoalíció főbb ismérvei.
Ez a koalíció nemhogy akadályozná, hanem egyenesen együttműködne a déli uniós tagállamokkal a közös kötvénykibocsátás elérése és az uniós jogkörök kiterjesztése területén. Egyúttal hajlandó lenne támogatni az EU gyors zöld gazdasági átmenetét akár azon az áron is, hogy a német versenyképesség csökkenne.
Kínával és Oroszországgal szemben puhább álláspontot képviselne. De ebben a koalícióban is lenne feszültség. A szabaddemokrata FDP konzervatív gazdaságpolitikája nem igazán van összhangban az SPD költekezőbb, jóléti juttatásokra épülő politikai ténykedésével. Az FDP és a Zöldek között van hasonlóság, de míg az előbbiek a német bürokrácia csökkentésével és innovációval érnék el a klímacélokat, addig a Zöldek épp a bürokratikus és adónyomást növelnék a vállalatok terhére.
CDU/CSU – SPD – Zöldek
Ez állna legközelebb a Merkel-kormányokhoz. A zöldek jelenléte a jelenlegi, hagyományosan nagykoalíciónak nevezett CDU/CSU-SPD kétpárti koalícióhoz fokozott környezetvédelmi érzékenységet adna a német kormányzáshoz.
A dolog azonban eléggé sántít. Az SPD és a CDU/CSU aligha hajlandó újra együtt kormányozni. Már a 2017-es választások előtt is igen nehezen nyelték le a békát. A politikájuk összeegyeztetése talán nem jelentene számukra gondot, ám a választóik egyszerűen már nem tolerálják a másik felet, és elpártolnak tőlük.
Épp ezért, ha mégis létrejönne ez a hárompárti formáció, annak kormányzása tele lenne válságközeli vitákkal. Az FDP és a CDU/CSU konzervatív gazdaságpolitikája igencsak frusztrálná a szocdemeket, akik most épp a vagyonadó visszaállításával és a minimálbér valamint a nyugdíjak emelésével kampányol.
SPD, Zöldek, Die Linke
Konzervatív szempontból ez egy rémálom koalíció. Ez a kormány elhagyná a centrista teret, és a balszélhez közelítene. Ennek ellenére nem zárható ki, főleg a szocdemek és a konzervatívok közti feszültségek miatt. Mindenesetre, ha hajlandó lenne vállalni ezt a formációt, a Die Linkének egy időre fel kéne hagynia a NATO-ellenes megnyilvánulásaival.
Kisebbségi kormányzás
Az is lehet, hogy kétpárti koalíció áll fel, amelynek nem lesz többsége a parlamentben, de külső támogatást kap egyes pártoktól, egyes kérdésekben. Ennek a lehetősége azonban igen kicsi, egyszerűen azért, mert túl sok megosztó, nehéz dilemma áll Európa és Németország előtt, amelyeket nem lehet kisebbségi kormányzásban kezelni. Egy migrációs válság, vagy csak a befogadás dilemmájának felmerülése, a közös uniós kötvénykibocsátás lehetősége minimum kormányválságot, de belátható időn belül inkább előrehozott választásokat idézne elő.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
