Kovács II József tizedes esete a szlovák belügyminiszterekkel

Kovács II József tizedes esete a szlovák belügyminiszterekkel

Kovács II József tizedes esti szolgálatban van az egyik felvidéki járási székhely rendőrkapitányságának bejárati őrhelyén. Alkonyulat, gyenge világítás takarékos égővel, nem a legjobbak a látási viszonyok az őrhelyről. Egyszer csak megáll az épület előtt egy fekete limuzin, kipattan belőle a járművezető mellől egy hosszabb hajú, borostás arcú, inkább maffia kinézetű öltönyös ember és jelentést kér Kovácstól. Maga kicsoda, kérdezi megszeppenve a tizedes az öltönyöstől. Robert Kaliňák vagyok a belügyminiszter, hogyhogy nem ismer meg? Kovács felugrik, vigyázzba vágja magát és jelent a miniszternek. Aztán mérges magára, hogy nem ismerte fel, és nagyon tart a következményektől!

Pár héttel később Kovács II Józsefre megint rákerül a sor, esti szolgálatban van újra a rendőrkapitányság bejárati őrhelyén. Épp visszaemlékezik magában a legutóbbi esti szolgálatában történtekre, azon morfondírozik, hogy az eset nagyon tanulságos volt, többet ilyen nem fordulhat elő vele. A nappalok ugyan némileg hosszabbodtak, de a világítás nem javult az őrhelyén, hiába panaszkodott a feletteseinek.

Egyszer csak mintha rossz álmából ébredne, kinéz az ablakon és látja, hogy megint megáll az a fekete limuzin az épület előtt ugyanazzal a sofőrrel. Kipattan belőle egy elöl kicsit kopaszodó, szigorú tekintetű, de mosolygós arcú fiatalember, belép a kapun, és rögtön jelentést kér Kovácstól. A tizedes kicsit megszeppenve bámul rá, gondolja, nagy baj nem lehet, mert a miniszter nem így nézett ki.

Maga kicsoda, kérdezi? A belügyminiszter vagyok, emeli fel kissé a hangját a látogató. Az nem lehet, azt ismerem jól, válaszolja Kovács. Itt a szolgálati igazolványom, Tomáš Drucker miniszter vagyok, most belügyi. Kovács vigyázzba vágja magát és jelentést ad. Aztán a miniszter távozását követően arra gondol, hogy milyen iszonyú nagy peche van, hiszen amióta szolgál és véd, itt még belügyminiszter nem járt, most pedig egy hónapon belül kettő is! Nagyon tart a feletteseitől, a felelősségre vonásától!

Kovács II Józsefet felelősségre vonják tájékozatlansága miatt. Most majd jobban odafigyelek, ígérte meg, és mondogatja magában a következő szolgálata elején, pár héttel a legutolsó botrányba fulladt esemény után, meg aztán könnyebb is lesz a ma este, mert olyan nincs, hogy Kaliňák és Drucker után pár hét elteltével egy harmadik belügyminisztere legyen ennek a szerencsétlen országnak, és ő is eljöjjön ellenőrizni az őrsre, pont, amikor szolgál. De azért mondta otthon Erzsijének, hogy legyen a „druckere”!

Hírdetés

Most már annyira meghosszabbodtak a nappalok, hogy nem szabad villanyt kapcsolni a kapitányságon, spórolnak, ezért a láthatóság éppolyan, mint az előző két alkalommal. A forgatókönyv is ugyanolyan, érkező limuzin, ugyanaz a gépkocsivezető, de más utassal, szintén öltönyössel. Kovács remegni kezd, és azt mondogatja magában, biztos csak a felettese teszi próbára az éberségét és tájékozottságát, a belügyminisztereket nem cserélgethetik olyan sűrűn, mint a DAC a csatárokat! De azért kicsit mérges magára, hogy ma nem hallgatta a napi híreket a szlovák rádióban. De magabiztosságot erőltet magára!

Jelentést kérek, mondja az őrhelyéhez érve a kerekfejű, az előzőeknél kicsit alacsonyabb, de szintén borostás férfi. Kinek? – kérdezi Kovács. A belügyminiszternek, válaszolja az előbbieknél szebb öltönyben érkező. Ugyan már, ne szórakozzon velem, nemrég járt itt nálunk egymás után kettő is! Maga egyik se! Pedig az vagyok, meg miniszterelnök is egy személyben! Fico miniszterelnök úrnak jelentem – kezdi Kovács a betanult szöveget, majd folytatja, hogy szolgálatom alatt eddig különleges esemény nem történt, hacsak a miniszterelnök-belügyminiszter úr látogatása nem tekinthető annak. Szavába vágnak. Pellegrini vagyok!

Kovács II Józsefet másnap megrokkant egészségi állapota miatt a felettesei nyugdíjaztatják. Azóta a leszázalékolt tizedes otthon összerezzen mindig, ha házuk előtt megáll egy sötét autó, néha távolba merednek a szemei zavarosan, és magában mondogatja, hogy Kovács vagyok, rendőr vagyok, nem vagyok Kovács, nem vagyok rendőr…

Száraz Dénes

Nyitókép: teraz.sk


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »