Kötelező olvasmány az igaz történelemről (nemcsak képviselőknek és politikusoknak)

„Az történelem igaz ismerete a jövőnk záloga”

A 2019-s esztendő bővelkedett az jelentős történelmi évfordulókban. A Rákóczi Emlékév, az aradi vértanúk kivégzésének 170. évfordulója is 2019-re esett, de 100 éve volt a Tanácsköztársaság időszaka, és Horthy Miklós kormányzó budapesti bevonulása is.

Ez utóbbi kettő meglehetősen nagy indulatokat kavart.

Az 1945-öt követő kommunista hatalomátvétel, az oktatásügy történelemszemléletét és tanítási anyagainak igazság tartalmát is saját érdekeinek megfelelően változtatta meg.

A magyar történelem legsötétebb és legtragikusabb időszakaihoz tartozó, Károlyi Mihály kormányának ténykedése (pl. a hadsereg feloszlatása, hatalomátadása a börtönben lévő kommunistáknak), majd a Tanácsköztársaság kormányának keresztény és magyarellenes tevékenysége „dicsőséges” lett a Rákosi-korszakban. S arról szó nem esik a tankönyvekben, hogy ez mennyiben járult a trianoni döntésekhez, hogy lett Horthy Miklósból kormányzó, aki megpróbálta a halálra ítélt csonka Magyarországot újra életre kelteni, megtartani és stabilizálni minden vonatkozásban.

Tény, hogy ez a kommunista oktatáspolitika uralkodott a Rákosi majd Kádár-korszakban is, ezt tanították az iskolákban az egymást követő felnövő generációknak. Így a családi nevelés is egyre kevésbé rendelkezett azzal a tudásanyaggal, mely ellensúlyozni tudta volna az iskolában valótlant tanítottakat, és a valóban dicsőséges 1956-os forradalom és szabadságharcával a világ csodálatát még kivívta. Sajnos a rendszerváltást követő 30 év sem tette helyére a szükséges kérdéseket.

Ezért van az, hogy még a közismert politikusok is nemcsak, hogy műveletlenek, de a magyar történelem sorsdöntő kérdéseiről való ismereteik nagyon-nagyon hiányosak. Bár az is tény, hogy a balliberális politikusokra sem a nemzeti, sem a keresztény elkötelezettség soha nem volt jellemző. Ők valójában a tanácsköztársasági, kommunista szemléletű internacionalizmus elkötelezett hívei, ennek az ideológiának megfelelően teszik a dolgukat ma is, természetesen a brüsszeli elvárásoknak megfelelően. Magyar nemzeti érték számukra nem létezik, elég csak utalni ezzel kapcsolatos megnyilvánulásaikra.

Ezért is váltott ki gyűlölködést, a Horthy évfordulóról történő megemlékezés.

Igen nagy vihart kavart, hogy a Jobbikból kivált nemzeti elkötelezettségű Mi hazánk ellenzéki párt Horthy Miklós – később kormányzó – budapesti bevonulására hagyományőrzőkkel fáklyás felvonulással emlékezett. Horthy Miklós-szobrot szeretnének állítani a Gellért térre, a volt szovjet emlékmű helyére, és Budapest posztumusz díszpolgárává választanák a néhai kormányzót.

Még a rendezvényük megtartása előtt zajlottak le a balliberális összefogás sajtótájékoztatói (DK-MSZP stb) a szokásos (náci, fasiszta stb.) jelzőkkel, és természetesen a valós történelmi ismeretek hiányával. A rendezvénnyel egyidőben pedig a nemrég alakult Hun-Roma Bűnmegelőzési Szervezet vezetője szervezte ellentűntetés zajlott, a várható szinten és valami stilizált horogkeresztes molinóval, de jóval a rendezvény befejezése előtt elmentek.

A Mi Hazánk rendezvényének szónokai egyértelmű, hogy nemzeti érzelmű radikálisok voltak. Egyrész a történelmi tényekre, valamint aktualitásokra hívták fel a figyelmet, arra is kitérve, hogy egyes ellenzéki pártok vezetői mit tettek, és az elődeik között kik, kikre emlékeztetnek.

A rendőri biztosítás meglehetősen nagy volt.

Ugyanezen a héten két konferencia is zajlott közvetve és közvetlenül a témában.

november 14-én a Parlament Felsőházi termében a Koszorús Ferenc Emlékbizottság és az Amerikai Magyar Szövetség a 75. évforduló alkalmából

Embermentők sorsa a diktatúrákban címmel rendezett konferenciát.

A konferencia előadói a II. világháború alatti zsidó-üldözés érintettjeinek magyarországi megmentésével foglalkoztak kormányzati és civil szinten. Hazánkba durván 800.000 zsidó vallású más országokból menekült tartózkodott, nagyrészük lengyel menekültként, akik gyerekeinek még a középiskolai ellátásáról is gondoskodtak Horthyék, mielőtt tovább menekültek volna.

Koszorús Ferenc ezredes felrendeléséről, a budapesti gettó védelméről a kormányzó maga rendelkezett. Volt katonai és civil ellenállás is a zsidó lakosság megmentésére. Előadás hangzott el Lázár Károly és a magyar királyi csendőrség tetteiről a csendőrpuccs leverésében, és a budapesti zsidóság elhurcolásának megakadályozásában. Hallhattunk Vasdényei István kistarcsai tábor vezetőjének, és dr. Batizfalvy Nándor rendőrkapitány zsidó embereket mentő tevékenységéről, és az antiszemita beállítottságú, és mégis zsidó embereket mentő Hóman Bálint, Makkai János, Mester Miklós és Kemény Gábor 1944-45-ben tett embermentő tevékenységéről. Befejező előadásként az Embermentők és családjaik sorsáról kaptunk megdöbbentő képet a kommunista diktatúrában, és az elfogadhatatlan kettős mérce tarthatatlanságáról. Az előadók közismert történészek voltak. Koszorús Ferenc fia személyesen emlékezett meg édesapjáról.

Hírdetés

November 17-én a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács és a Magyar Kisebbségi Információs Egyesület a Gellért Szálloda Gobelin termében rendezett konferenciát

Horthy Miklós és a Nemzeti Hadsereg címmel.

A konferencia három előadásából szinte teljes képet kaphattak a jelenlévők a magyar történelem 1918-19 történéseiről, amikor teljesen kaotikus állapotok uralkodtak hazánkban. Még az a kérdés is felmerült, hogy szinte a teljes Magyarország, melynek még határai sem voltak kijelölve, mint gyarapítja majd a körülöttünk lévő országok területeit.

Babucs Zoltán hadtörténész, a Magyar Hírlap lapszerkesztője, a Magyarságkutató Intézet ügyvivő szakértője Szegedtől Budapestig. Horthy és a Nemzeti Hadsereg című gazdag arhív fotóanyaggal szemléltetett előadásában kiemelte a nemzeti hadsereg fontosságát, melynek gyökerei 1918-ra a monarchia hadseregében keresendők. Az olasz fronton harcoló hazatérő, megmaradt több százezres hadsereget a háború fegyverszünetét (1918.november 4.) követően a hozzá nem értő vörös gróf, Károlyi feloszlatta, így hazánknak nem volt határvédelme sem. A 2019. március 20-n benyújtott Vix-jegyzék aláírását Károlyi kormánya nem vállalta, majd Károlyi átadta a hatalmat Kun Béláéknak, akik a 133 nap alatt kommunista diktatúrát vezettek be. Különítményeseik az országot járva áldozataikat – akiket osztály-ellenségnek tartottak – megkínozták és felakasztották.

A csehek, románok, szerbek területszerzési célból jelentős magyar területeket kívántak volna országunkból megszerezni. A románok például Budapestre is bevonultak, s mentek volna tovább is. Útjaikat katonasághoz méltatlan viselkedés, és rablások sorozata jellemezte. A cseh és szerb vezetés is magyarellenes volt.

Mind eközben Horthy Miklós 2019 májusában Szegeden esküt tesz, és a Magyar Nemzeti Hadsereg „élére áll”. Az Antant hatalmak kommunista ellenesek, jegyzőkönyveikben feltüntették, a magyarországi hatalomban lévő személyek zsidó vallását is. Azt is kimondják, hogy a román hadseregnek ki kell vonulnia, az általuk megszállt területekről. A román hadsereg kivonulása 1919.szeptember 13-án kezdődik, és 3 szakaszban történik 40.000 vagonnal, melyben a rablott zsákmányt viszik ki az országunkból. November 4 -16 között vonulnak ki a fővárosból.

Az Antant részéről napirendre kerül a magyarokkal történő békeszerződés megkötése. Elismerik a Magyar Nemzeti Hadsereget, és Horthy Miklóst is megfelelő személynek látják az akkori kaotikus magyar állapotok közepette.

Horthy Miklós felhívást intézett az ország népéhez, melyben a nemzeti eszme és a keresztény morál nevében összefogást kér, mely egy új korszak nyitánya lehet, és a halálra ítélt Magyarországot talpra állítja.

Prof. Dr. Gulyás László egyetemi tanár Horthy és versailles-i „békecsinálók” viszonya 1919 második felében című előadásában vázolta fel a korabeli történéseket.

1919.augusztus 1-én Kun Béláék már Bécs felé menekülnek, és onnan igyekeznek befolyást gyakorolni. Az utánuk maradó Peidl szociáldemokrata kormány is kommunista beállítottságú, és nem keresztény az Antant jegyzőkönyvek szerint. Kaotikus viszonyok vannak, több hatalmi központ létezik az országban. Az Antant részéről augusztus 4-én négy tábornokból álló Szövetségi Katonai Missziót küldenek Magyarországra, melynek tagja: Bandholtz amerikai tábornok is, aki a Nemzeti Múzeum kincseit mentette meg a románoktól.

Döbbenetes kérdések vetődtek fel az akkori helyzetben: pl. Romániához kapcsolják-e a Tisza vonaláig Magyarországot, olasz vagy román királya legyen hazánknak? Beneš magyarellenes lépései egyértelműek. Sajátos érdekes kérdés, hogy Jászi Oszkár és Károlyi Mihály mi okból is vacsorázik Beneš-sel?

Még az Antant hatalmak tárgyalásait vezetőknek, akik a románokkal és csehekkel már részbeni megállapodásokat megkötöttek, megdöbbentő volt a románok területi követelése a Tisza vonaláig. A háború utáni kaotikus állapotokat látva nem volt hazánkban olyan központi erő, mellyel az Antant hatalmak részéről tárgyalhattak volna feltételekről. Gyakorlatilag megkérdőjelezhetővé vált, hogy lesz-e egyáltalán Magyarország.

Augusztustól novemberig az Antant hatalom előtt Horthy Miklós szerepe felerősödni látszik, aki ekkor Siófokon tartózkodik. Szinte a „semmiből válik kormányzóvá”. Szeptember 18-án Budapestre utazik a Tábornoki Bizottsághoz. Gazdag nyelvismeretével, határozottságával, jó modorával, antibolsevik elveivel, a négy tábornok „közülük valónak” látja, amit jelentésükben meg is fogalmaztak. Az átutazó Yates ezredes például jelenti, hogy a Magyar Nemzeti Hadsereg fegyelmezett, Horthy energikus, jó képességű ember, akiből jó kormányzó válhatna.

Kun Béláék agitátorokat küldenek szét az országban, hirdetve, hogy kormányuk a helyén van. A Népszava újság cikkei pedig azt hirdetik, hogy fehér terror van, amit a nyugati lapok átvesznek és anélkül közölnek, hogy a valóságról meggyőződnének.

A Versailles-i béketeremtők döntését Horthy Miklóssal kapcsolatban a november 20-i jegyzőkönyvben részletesen, több oldalról is indokolják. Az összegzés is egyértelmű: „He is gentleman”. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós neve fogalommá vált a nyugati világban.

Horthy Miklós 1919. november 16-án fehér lován bevonult a „vörössé lett” fővárosba a Nemzeti Hadsereg élén.

Raffay Ernő történész, a Magyarságkutató Intézet részéről Horthy Miklós kormányzó történelmi jelentőségét összegezte.

Horthy Miklós kormányzó történelmi jelentősége vitathatatlan, úgy személyében, mint a közállapotok terén tett tettei alapján, negyedszázados kormányzása alatt. Az 1920.II. törvénycikk rögzíti kormányzóvá választását. Három ideológiai irányzat a szociáldemokrata-bolsevik, a liberális baloldali és a nemzeti konzervatív választási lehetőség közül, a konzervatív, nemzeti elkötelezettségű, keresztény erkölcsi alapon álló útirányt vállalta fel. Ez egyértelműen kimutatható minisztereinek kiválasztásában és politikájában. Az ország konszolidálását a gazdasági, külpolitikai, kultúrpolitikai átgondolt célokkal kívánta megvalósítani, egy rendkívül vészterhes történelmi időszakban. Amit a kormányzó képviselt, a mögött a Magyar Nemzeti Hadsereg állt.

Külpolitikáját az országgyarapító cél jellemezte. Közismert tény, hogy a visszacsatolt területeken milyen kitörő szeretettel és tisztelettel fogadták a bevonuló magyar katonákat, amit fotók igazolnak. A II. világháború kezdeti éveiben Magyarország viszonylag a „béke szigete” volt. Gazdaság politikája révén Magyarország stabil gazdasági eredményeket ért el európai viszonylatban. Kultúrpolitikájának első lépései közé tartozik a Kolozsvári Egyetem Szegedre költöztetése. Célja a keresztény Magyarország visszaállítása, a közérdek védelme, a közélet tisztasága volt. A magyar nép erényeire akarta felépíteni a magyar jövőt. Sziklaszilárdan küzdött a megcsonkított hazában a magyar lélek megmaradásáért. Leállította a zsidóság deportálását. A háborúból való kiugrási kísérlete 1944 októberében sajnos sikertelen volt. A II. világháborút követően sem vonták felelősségre, csak tanúként hallgatták ki a nürnbergi per során. Neve kormányzóvá kinevezése után Európában védjegy lett.

***

Mindkét konferencia történészei egy merőben más, igazolt tényeken alapuló képet mutattak fel a Horthy-korszakról, ellentétben a Rákosi-Kádár korszakban hirdetett és tanítottal. Az 1945-öt követő kommunista diktatúrában – a hatalmi érdekeinek megfelelően – a történelmi tényeket megmásították vagy elhallgatták. Sajnálatos, de az is tény, hogy a balliberális politikusok és híveik még mindig a kommunista rendszerben tanítottak hatása alatt állnak a magyar történelmet illetően.

Orbán Éva

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)


Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »