Olvasom, hogy Matovič Igor – talán nem orrol meg rám, ha így nevezem, hiszen többször bizonyította, hogy értünk, magyarokért dobog a szíve – ötszáz eurót adna azért, ha szeptemberben jó demokrataként elmegyünk szavazni. Megmondom őszintén, ez a korszakos államférfi, mint oly sokszor 2020 óta, ismét megörvendeztetett.
De komolyan, annyi méltatlan, igazságtalan támadás után emlékezzünk csak a jóra. Kötelességtudó állampolgárként nem is tudom, hányszor tartottam oda az orrom a nagyszombati gondolkodó pálcikáinak. Szigorúan a közjó érdekében.
Bevallom férfiasan, párás lesz a szemem, ha visszaemlékezem, két országos tesztelés és várva várt screening között végre büszke lehettem kényszerű hazámra.
Minket irigyelt az egész művelt világ. A hátunk mögött súgtak össze irigykedve a külföldi államnők és államférfiak, látva a szerényen csak szlovák atombombaként azonosított járványkezelést.
De tényleg, essen ki az „e” betű a laptopom billentyűzetéből, ha most azt hiszik, hogy gúnyolódok. Matovič Igor, amihez nyúlt, arannyá vált a kezében. Na jó, nem minden. De hát melyikünk tökéletes, ki nem hibázott még? Kritizálni a legkönnyebb… Főleg azok a firkászok, azok az élő fába is belekötnek.
De most komolyan, mennyi hülye van itt – mondjuk szigorúan mikrofonon kívül, már az ingyen pénznek sem örülünk?
Matovič Igor a javunkat akarja, vegyük már észre. Jó, tudom, mindenki fanyalog, panaszkodik, semmi sem jó neki. Pedig azt is tehetné, amit én fogok.
Szeptember 30-án korán felkelek, a nagy nap tiszteletére megborotválkozom, és a tükörbe nézve őszinte mosolyt erőltetek az arcomra. Soha még jobb kormányzás nem volt ebben az országban – szúr belém a felismerés a bal bordám alatt. Szívtájékon melegség tölt el, és határozott léptekkel elindulok a szavazóhelyiség irányába.
Útközben a későnyári nap fényei vakítanak, miközben madarak dalolnak és gondtalan anyukák csivitelnek. Gondolataimat, lassan lépegetve, úgy szedem rendbe, mint közmunkás a cigarettacsikkeket az erre a célra rendelt bot hegyével. Mire megérkezem a szavazóhelyiségbe, már megérett bennem az elhatározás.
Azon a széttépett lapon, amelynek a 150. helyén a nevet kettévágja a szakadás, magam mögött hagyom három és fél év rossz emlékét. Igor Mat…
Ja és köszi a pénzt, Igor!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
