A soproni Szent István-templom közössége szabadtéri szentmisével ünnepelte templomuk búcsúnapját augusztus 20-án. A szentmise főcelebránsa és szónoka Korzenszky Richárd OSB emeritus tihanyi bencés perjel volt. A liturgiát városi ünnepség követte, melynek keretében Bajkai Csaba plébános Szent Istvánhoz szóló imája után megáldották az új kenyeret.
Korzenszky Richárd OSB szentbeszédében hangsúlyozta: aki épít, annak elképzelése, jövőképe van: előretekint; a múltat nem feledi, de bizakodik, hogy ha biztos alapokat rakott le, akkor biztosan fog állni az épület. „Sziklára építeni, nem homokra. Biztosra, nem bizonytalanra. Szent István ünnepén erre gondolunk: Szent István népét, országát biztos alapokra építette. Sziklára. A szikla pedig Krisztus” – fogalmazott a szentmise szónoka.
Emlékeztetett: ezen a napon nem feledhetjük, hogy Európához tartozunk, hogy magyarok vagyunk, és keresztények. Igaz, hiteles tettekre van szükség, közösségvállalásra, szolidaritásra.
„Könnyebb kongatni a vészharangot, mint cselekedni, vállalni, hűségesnek lenni a gyökerekhez. Vissza kell adnunk Európának a lelkét. Fel kell ébrednünk, és rá kell döbbennünk újra, hogy teremtmények vagyunk. »Amikor egy civilizáció elveszti a hitét, elveszti a jövőjét. Amikor visszanyeri hitét, visszanyeri jövőjét is. A gyermekeink miatt és az ő még meg nem született gyermekeik miatt is (…) – meg kell újítanunk hitünket és annak prófétai hangját. Segítenünk kell Európának, hogy visszanyerje lelkét« – mondta 2011-ben, Rómában a Gergely egyetemen tartott előadásában Jonatan Sachs brit főrabbi.
A Teremtőben való hit képes arra, hogy megújítsa ezt a lebénult világot” – fűzte hozzá a nyugalmazott tihanyi bencés perjel.
Majd Márai Sándor 1941-ben írt, Kassai őrjárat című művéből idézett: „Az összeomlásból, mely városaink kapuja előtt rikoltoz, nincs más kivezető út, mint a megújhodott, megtisztult és öntudatos kereszténység. (…) Európa megmaradásának feltétele, hogy a keresztény erkölcs, annak legtisztább, legszigorúbb értelmében, megint uralkodni kezdjen a lelkekben, társadalmakban, egyének és osztályok öntudatában. (…) Mindaz, ami történt, bizonyítja, hogy nem vagyunk igazi keresztények többé Európában. Kereszténynek lenni annyi, mint műveltnek lenni, igazságosnak lenni, mértéktartónak lenni, felelősnek lenni és tudni azt, hogy a mi országunk nem e világból való.”
„Államalapító és egyházszervező szent királyunk ünnepén magunkba kell tekintenünk. Hagyjuk-e, hogy magával sodorjon bennünket egy Istent ismerni nem akaró, másokért áldozatot vállalni nem képes, csak az egyén túlhangsúlyozott jogaival törődő szellemiség, vagy visszatérünk gyökereinkhez – tette fel a kérdést Korzenszky Richárd. – Hagyjuk-e, hogy egy pillanatnyi érdekeket mindenek fölé helyező gondolkodásmód kiölje belőlünk a hazánkhoz való hűséget, és azt a képességet, hogy vágyakozzunk egy jobb jövő után.
Sziklára kell építeni házat, hazát, életet; be kell engednünk Istent az életünkbe. Istent, aki a názáreti Jézusban kinyilvánította irántunk jóságát, emberszeretetét; közösséget vállalt velünk, hogy mi is tudjunk közösséget vállalni egymással. Úgy, hogy felelősségünk elől nem menekülünk el, hűségesek maradunk gyökereinkhez, nem hajolunk meg bálványok előtt, hanem fölemeljük tekintetünket az égre” – buzdította a híveket a szentmise szónoka.
„Erre tanított minket István, aki nemcsak uralkodó volt, hanem szent. Aki le tudott borulni az Isten előtt. Aki számára Krisztus volt az élet. Mert tudta, hogy építeni csak biztos alapra lehet. S a szikla maga Krisztus” – hangsúlyozta szentbeszédében Korzenszky Richárd OSB.
Forrás: Győri Egyházmegye
Szöveg és fotó: Reisner Anna
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
