Az iskolai konfliktuskezelés témáját járta körbe a felvidéki pedagógusokkal Fehérpataky Balázs szakember. A Mathias Corvinus Collegium dunaszerdahelyi központjában megrendezett, elsősorban pedagógusoknak szóló interaktív beszélgetés hétköznapi munkahelyi konfliktusokról, illetve kezelési módszerekről szólt. Az iskolai konfliktusok és zaklatások témája aktuálisabb, mint valaha.
A gyermek – szülő – iskola háromszög működtetése és megélése alapköve a társadalomnak, hiszen minden tanuló köteles részt venni a közoktatásban, a szlovákiai jogrend szerint a kötelező iskolalátogatottság tíz év. Ez idő alatt a tanulók, a szülők és a pedagógusok is találkoznak különnemű kihívásokkal, konfliktusokkal, problémákkal, rosszabb esetben szembesülnek az iskolai zaklatás, illetve annak kiterjedtebb formájával az internetes zaklatással. Ezt divatos nyelven cyberbullingnak nevezi a szakma.
A konfliktuskezelés és zaklatások megállításának, kezelésének témája igencsak aktuális napjainkban, napi szinten vagyunk tanúi gyermekkorban zaklatott vagy rosszul szocializált fiatal felnőttek szenvedésének, deviáns viselkedésének, jó esetben gyógyulási folyamatának.
A zaklatás roppant nehezen észrevehető, hiszen a zaklató mindent megtesz azért, hogy áldozata ne merjen a nagyközönség előtt kitárulkozni. Iskolai szinten ugyanúgy nehéz bármit is kezdeni a zaklatás témájával, mint a család terén, a megoldáshoz és a segítséghez hiányoznak a megfelelő intézkedési eljárások.
A szülőtársadalom azonban leginkább a pedagógusoktól várja el, hogy az oktatási-nevelési folyamatot kiegészítve érdemben legyen jelen a diákok közötti – vagy újabban már a szülők közötti konfliktusokban és a döntőbíró szerepét vállalva foglalkozzon a konfliktuskezeléssel. Ilyenkor felejtődik el azonban, hogy
a pedagógus nem képzett mediátor, csak az emberségére, ügyességére, jóakaratára lehet hagyatkozni.
Köszönet a közoktatásnak
Az iskolai konfliktuskezelés témáját járta körbe egy az MCC által szervezett pedagóguskonferencián Fehárpataky Balázs szakember a mátyusföldi és a csallóközi pedagógusokkal. Az MCC dunaszerdahelyi székházában a kollégium igazgatója, Pomichal Krisztián köszöntötte a jelenlevőket, az előadóval együtt kifejette,
a pedagógusok munkája nélkülözhetetlen az olyan intézmények számára is, mint az MCC, hiszen a tudás és a helyes viselkedés alapjait a tehetséges tanulók is a közoktatásban szerzik meg, a tehetségfejlesztő központok erre a tudásra és nevelésre építenek a tehetséggondozás közben.
A pedagógus szakmája azonban jóval összetettebb és nehezebb, hiszen nehezített körülmények között dolgozik minden közoktatásbeli szereplő. A FIT program a közoktatásra épít, anélkül ez a program sem lenne sikeres.
A csapdába esett pedagógus – ember
Az iskolai konfliktuskezelés nagyon divatos téma. Tanárként benne vagyunk minden áldott nap, és biztos, hogy jónéhányszor meg is égettük már magunkat. A csapda abban van, hogy mi, pedagógusok egyszerre vagyunk magánemberek és egy szakma részei is, az iskolai konfliktusok nagy többsége pedig nem személyes jellegű a tanár részére, hanem szakmai. A szakmai és magánszerep pedig összekeveredik. A társadalom ugyanis elvárja a tanártól, hogy minden szinten jelen legyen: legyen oktató, nevelő, gyógyító, fotós, marketingszakember, menedzser, díszlettervező, színész, takarító, mediátor…Jézus Krisztus”
– vázolta fel a tanárok helyzetét az előadó.
A pedagógusokkal együtt rávilágított arra, hogy a leggyakoribb iskolai konfliktusok egy tanár és a diák között az osztályzásból, késésekből, igazolásokból, rendtartásból kifolyólag tűnnek fel, azonban nem is ezek okoznak nehézséget a pedagógiában, hanem a diák-diák és újabban már a szülők közötti háborúskodás is.
Napjainkban nagy divatja van a szociális hálón keresztül osztálycsoportokat létrehozni, vagy a tanár is bevenni a szülők közötti kommunikációba. Ezeken a platformokon aztán nemegyszer alakulnak kis vitás helyzetek a szülők között.
A szülők újabban teljes jogot formálnak arra, hogy a teljes információk és történések tisztánlátása nélkül azonban intézkedni kezdjenek az iskolai színtéren, „jól kiosztva” tanárt, másik gyereket, másik szülőt is.
Fehárpataky Balázs hangsúlyozta,
egy tanárnak semmi köze nincs a szülők közötti konfliktusok kezeléséhez, egyszerűen nem feladata és nem kötelessége jelen lenni az osztálycsoportokban és nulla-huszonnégyben kommunikálnia, közvetítenie a szülők között.
Lehetetlen elvárások
Egy jó pedagógussal csak egy baj van, hogy még saját magától is megköveteli a lehetetlent, ezt a nézőpontot ültette belénk már a rendszerváltási időszak is. Mi is elvárjuk magunktól, hogy szipi-szuper órákat tartsunk, és öt év múlva az elballagott diákjaink nagy szeretettel boruljanak a nyakunkba, ha meglátnak, mert mindent jól csináltunk. De előbb-utóbb az élet valamelyik területén nem fogjuk magunkat sikeresnek érezni, és elérkezik a teljes kiégés. Nekünk, pedagógusoknak meg kell tanulni, hogy mi a másik szereplő feladata, és ki is delegálni azt, valamint meg kell tudni állni a sikerek felett, és elismerni a saját sikerünket, mert a szülők részéről egyértelmű, hogy mindenkor és mindenért a pedagógus a felelős”
– folytatja a beszélgetést az előadó. Azt javasolja a pedagógusoknak szerveződjenek önsegítő körökbe, ne csak az ötperces szünetekben vágjanak oda egymáshoz pár információt, hanem adjanak egymásnak segítő kezet és vállat, az intézményvezetők pedig biztosítsanak ehhez megfelelő időt és teret a tanáraiknak.
Egy pedagógus számára az is nagy kihívás, hogy egy-egy konfliktuskezelés során állandóan bírói pozícióba kerül. A szakember szerint a konfliktuskezelés során érdemes külön-külön meghallgatni a feleket, mielőtt a konfliktus oldásába kezdenénk.
A gyereknek azt kell megtanulnia, hogy a „bíróság” mindig pártatlan kell, hogy legyen. Óvatosan kell bánni az olyan konfliktuskezelési módszerekkel is, amelyek így hangzanak: De mindenkit szeretnünk kell az iskolában. Oldjátok meg egymás között. Tessék kibékülni! Védd meg magad! Tegyetek igazságot egymás között!
Nem kell mindenkit szeretni
„A szeretet egy komplex dolog, és egy gyerek sem tud mindenkit szeretni. Nem is kell mindenkit szeretni. Egy osztálynak van A és B fele, az osztályterem adja meg a kis közösség határait -el lehet vonulni az osztály egyik és másik felébe. Nem azt kell megtanítani a gyerekeknek, hogy szeressék a másikat, hanem az, hogy hagyják létezni egymást. Nem tehet kárt a közösség másik tagjában, nem pletykálhat róla, nem beszélheti ki a háta mögött, csak hagyja békén – ez nem egy betarthatatlan szabály” – magyarázza a szakember, hozzátéve, hogy
az iskolai szabályrendszerek sokszor sem a felnőttek sem a gyerekek számára nem letisztázottak, azok a legjobb szabályok, amelyeket a csoport maga hoz létre – ezeket aztán a csoportvezető könnyen be is tartathatja.
A konfliktuskezelés során azt is fontos betartani, hogy engedjük ki a feleket a tettes és a sértett szerepeiből, nem szabad stigmatizálni a gyerekeket. Ne szólítsuk fel őket, hogy béküljenek ki, hiszen a kibékülés egy nagyon hosszú folyamat. Először meg kell nyugodni, megbocsájtani, és ehhez hosszú időre van szükség. Élhetünk azonban a javaslattevés lehetőségével: mit szeretnél elérni a másikkal, hogyan teheti jóvá a „bűnét”. Ebben az esetben a „ne legyen olyan hülye” nem egy realizálható dolog, de például a „ne lépjen rá a táskámra”, „ne egyen bele a tízóraimba” már járható út. Mediátorként sokszor hallottam olyat is, hogy a sértett azt kérte, a károkozó tanuljon vele, segítsen a lecke megértésében. Itt már látni, hogy simul a konfliktus” –
hozott fel példákat az előadó. Felhívta a figyelmet arra, hogy ezen a szinten már észre lehet venni a bántalmazás és a konfliktus közti különbséget, mert a bántalmazott gyerek sosem kérne segítséget a bántalmazótól. A bántalmazás legfájdalmasabb része, hogy teljesen elnyomja egy gyerek személyiségét.
Az MCC dunaszerdahelyi központjában a közeljövőben is terveznek Szülők Akadémiáját tartani, illetve előadóik jelen lesznek a komáromi pedagógiai napokon is. A résztvevő pedagógusok számára alkalom nyílott arra, hogy egyedi eseteket is megbeszélhessenek Fehárpataky Balázzsal.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
