A kérdésben felmerülő vádat – nem elsőként – Mező Gábor kutató, a Pesti Srácok (korábbi) állambiztonsági ügyekkel foglalkozó főmunkatársa fogalmazta meg egy hosszú Facebook-bejegyzésben még június 7-én. Drábik János kérésünk ellenére írásban nem, de hosszú videókban válaszolt, és az okát is sejttette a támadásnak. Az mindenesetre tény, hogy Drábik korábban a KISZ KB Kulturális Osztályának munkatársa volt, sőt az Apró Antal által vezetett Magyar-Szovjet Baráti Társaság helyi vezetője. Gimnáziumi agit. prop. felelős volt, 1957 nyarán úttörővezető (1962-es önéletrajza szerint „Az ellenforradalom ideje alatt semmiféle politikai megmozdulásban nem vettem részt. (…) 1961. szeptember óta a pártvezetőség megbízásából részt veszek a pártfaliújság szerkesztésében”). Az MSZMP Budapesti Bizottságán a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemére járt (a hírhedt foximaxi a mostani életrajzokban mint „filozófiai” tanulmány szerepel).
Mielőtt foglalkoznánk a válaszokkal, alább közöljük a "vádiratot":
Drábik János: „Kommunistának vallom magam, bár még nem vagyok párttag. Marxista-Leninista képzettségem igyekszem állandóan gyarapítani, amely egyben életem célját és értelmét is jelenti”. A konteós elméleteiről ismert jogász egy jelentés szerint vezető jogtanácsosként anno Moszkvában tárgyalhatott, majd Amerikába mehetett egy ösztöndíjjal. Sok-sok kérdés felmerül egy igen érdekes pályafutás kapcsán. –––––––––––––––– Időről-időre felbukkannak olyan hozzászólók, akik valamelyik cikkemnél vagy videómnál felhozzák a híres-hírhedt Drábik János nevét. Általában azzal, hogy ő is „ugyanerről” beszél, csak még „bátrabban”. Ilyenkor mindig kínosan érzem magamat – szeretnék minél távolabb maradni azoktól az összeesküvés-elméletektől és nyíltan vagy burkoltan antiszemita teóriáktól, amelyeknek ő az egyik legismertebb hirdetője. Kommunista múltjáról már korábban is hallottam, de amíg nem kezdtem el utánanézni, addig teljességében nem láttam át.
Most viszont [bár ezzel nyilván szerzek pár ellenséget] ennek is eljött az ideje.
Drábik karrierje és szovjetbarátsága azért is különösen érdekes, mert nézői, hallgatói többségében biztosan antikommunisták. A rendszerváltoztatás előtti élete pedig azért is izgalmas, mert sok-sok kérdőjel felmerülhet bennünk. Szerintem magában Drábikban is megfogalmazódna, ha a saját életrajzát mással kapcsolatban olvasná. A teljes valóságában mindmáig titkos évtizedeket amúgy remekül összefoglalták a Tényleg honlapján – egészen pontosan Lenthár Balázs.
Röviden: Drábik János elvégezte az ELTE-t, ezután az V. Kerületi Tanács titkárságán dolgozott, később a Kossuth Rádióhoz került, majd a KISZ KB Kulturális Osztályának munkatársa lett, hogy az igazán izgalmas feladat Paks kapcsán az Erőmű Beruházási Vállalatnál [ERBE] érje el: ahol már – az állítása szerint tízfős – jogi osztály vezette. A paksi atomerőművel kapcsolatban egy jelentés szerint Moszkvában tárgyalt, majd Amerikába távozott [ha minden igaz, egy elnyert ösztöndíj-lehetőséggel], hogy később Münchenbe, a Szabad Európa Rádióhoz kerüljön. Ami ugye indulása óta a CIA-hez tartozott. Ott konfliktusba került másokkal, de erről majd máskor.
Azt látjuk, hogy nem véletlenül mehetett Moszkvába, már korábban is baráti szálak fűzték a szovjetekhez. Például a Magyar-Szovjet Baráti Társasághoz. Erről [is] tanúskodik az az irat, amely 1962-ben született, és amelyben Drábik tanársegédi jelentkezéséről van szó.
„TISZTELT KARI TANÁCS! […] A Művelődésügyi Közlöny 1962. szeptember 1-i számában pályázati hirdetmény jelent meg egy tanársegédi állás betöltésére Karunk Polgári eljárási jogi tanszéken. A hirdetményre két pályázat érkezett: dr. Drábik Jánostól, Budapest Főváros V. ker. Tanács VB. titkárságának jogügyi főelőadójától, valamint dr. [F.] Kálmán ügyvédtől. […]
A pályázatok anyagának és a munkahelyekről beszerzett információknak az alapján a bizottság egyhangúlag javasolja a Kari Tanácsnak, hogy tegyen előterjesztést a Rektor Elvtárshoz dr. Drábik Jánosnak a Kar Polgári eljárási jogi tanszékén meghirdetett tanársegédi állásra való kinevezése iránt.
Dr. Drábik János 24 éves, munkás származású fiatal jogász. Életrajzi adatait az ide mellékelt önéletrajz részletezi. Jogi tanulmányait Karunkon végezte. […] Társadalmi munkát a TIT-en [az 1958-ban alakult Tudományos Ismeretterjesztő Társulat] kívül a KISZ-ben, az MSzBT-ben [a Magyar-Szovjet Baráti Társaságban] és a szakszervezetben végez: az MSzBT helyi szervezetének titkára […] Saját ideológiai továbbképzését jelenleg az MSzMP Budapesti Bizottságán Marxizmus-Leninizmus Esti Egyeteme biztosítja. A pályázatokat elbíráló bizottság véleménye szerint dr. Drábik János alkalmas a Kar Polgári eljárási jogi tanszékén meghirdetett tanársegédi állás betöltésére.”
A Magyar-Szovjet Baráti Társaság említése az igazán érdekes. A szervezet a megtorlás idején, 1957-ben „alakult újjá”, elődje a szovjet megszállás idején kezdte el működését. Ekkoriban már Rónai Sándor vezette, később hosszú-hosszú ideig az az Apró Antal, akit gondolom, senkinek nem kell bemutatnom. Azt hiszem, a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemére sem kell különösebben hosszan kitérnem – ez volt a káderpályafutás egyik legjobb biztosítéka. A hírhedt foximaxi ami a mostani életrajzokban mint „filozófiai” tanulmány szerepel.
Az irathoz csatolták Drábik önéletrajzát:
„1938. június 9-én születtem Budapesten, proletár szülők gyermekeként […] 1945-ben vidékre kerültem parasztcsaládhoz. Később intézetbe nevelkedtem, itt kezdtem iskolába járni. Jól tanultam s így sikerült osztályugrással behozni elmaradásomat. 1948. nyarán a Vöröskereszt révén Dániába üdültem. Az úttörő mozgalomban aktívan részt vettem, voltam úttörő vezetőképző tanfolyamon is Csillebércen, s mint csapat jótanulós felelős dolgoztam.
Nagyon szerettem a zenét és tanáraim tanácsára a Zenei Gimnáziumba iratkoztam be, mint gordonkás. Gimnáziumi tanulmányaimat 1956-ban fejeztem be kitűnő eredménnyel. Itt mint a gimnázium agit. prop.felelőse, majd titkár helyettese végeztem mozgalmi munkát. 1955. 1956. és 1957. nyarán úttörővezető voltam. 1956. nyarán társadalmi munka közben a mohácsi Dunafalván eltörött jobbkezem. Ez a tény arra kényszerített, hogy a zenei pálya helyett más pályát válasszak.
Sikerült felvételt nyernem az ELTE Állam- és Jogtudományi karára. Egyetemi tanulmányaimat igyekeztem jól végezni. Az 1956/57. tanév folyamán népköztársasági ösztöndíjas voltam. Az ellenforradalom ideje alatt semmiféle politikai megmozdulásban nem vettem részt. 1957-ből tagja és két éven ét egyben titkárhelyettese voltam a törvénykezési szervezeti és szovjet jogi tudományos diákkörnek.
[…] Munkahelyemen is igyekeztem kivenni részemet a KISz munkából […] 1961. szeptember óta a pártvezetőség megbízásából részt veszek a pártfaliújság szerkesztésében,
Ezenkívül kezdeményezője voltam annak is, hogy az V. kerületi Tanács dolgozói körében megalakuljon az MSzBT. helyi köre, amelynek alakulásától kezdve titkára vagyok. [Ez a már említett Magyar-Szovjet Baráti Társaság]. 1961. szeptemberétől az MSzBT keretében alapfokú orosztanfolyamot vezetek. […]
1960, októbere óta tagja vagyok a TIT Budapesti Szervezetének. A TIT keretében üzemekben, Művelődési otthonokban, hivatalokban, munkás szállásokon, pártkörzetekben, az Orvosi Egyetemen, stb. tartottam előadásokat, jogi és politikai kérdésekről. Egy alkalommal a KISz Budapesti Bizottsága által szervezett politikai tanfolyamon is tartottam előadást.
Kommunistának vallom magam, bár még nem vagyok párttag. Marxista-Leninista képzettségem igyekszem állandóan gyarapítani, amely egyben életem célját és értelmét is jelenti.
Budapest, 1962. július 31. Dr. Drábik János s.k”.
Ezután jött a Magyar Rádió és a KISZ KB, ahol a „zene felé fordult és szerzőtársával, Borgulya Andrással megírta a KISZ nyári építőtáborainak egyik hivatalosnak szánt dalát, a Dal az építő, szépítő táborról-t”. Majd: „A kultúrfrontos kitérő után a hetvenes évek régiúj szerepkörben találja hősünket, aki megint a nemzetközi jogi és politikai folyamatok magyarázójaként és előadójaként működik, körberoadshowzza az országot, pl. Sárváron a szocialista brigádok klubjának magyarázza az USA külpolitikáját, illetve a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság (TIT) Nemzetközi Politikai Szakosztályának vezetőségi tagja lesz és ebben a minőségében működik együtt a Hazafias Népfronttal egy kis lakossági fejtágítás ügyében.” [tenyleg.com].
Majd jött a Paksi Atomerőmű megépítése. Ennek előtörténetéről röviden [a Múlt-kor cikkéből]: „Az adott politikai és gazdasági feltételek mellett számunkra csak szovjet fejlesztésű atomerőmű jöhetett számításba. […] Az ajánlat 1965-ben meg is érkezett – azt követően, hogy a Szovjetunióban két különböző típusú ipari méretű atomerőművet helyeztek üzembe 1964-ben –, amely az akkor már a világon vezető pozíciót elfoglaló úgynevezett nyomott vizes típusra vonatkozott. […] A tárgyalások először Moszkvában, Novovoronyezsben és végül Budapesten zajlottak. Az atomerőmű építéséről szóló egyezményt – a kormány felhatalmazása alapján – 1966. december 28-án írta alá Apró Antal magyar és Vlagyimir Novikov szovjet miniszterelnök-helyettes. A két kormány 1975-1977. évi üzembe helyezéssel egy, két 400 MW-os egységből álló atomerőműre kötött – elvi megállapodást, kormányközi egyezményt. Ezt követően a magyar kormány 1967. január 12-én hozott határozatával elindította a hazai végrehajtást. A megvalósítás azonban közel másfél évtizedet csúszott.”
Az atomerőműnél kulcsszerepet játszott az a Stolmár Aladár, akit pár éve Drábik meg is szólaltatott egy beszélgetésében. „Szeretném pár szóval bemutatni a mai este előadóját, aki történetesen munkatársam is volt az Erőmű Beruházási Vállalatnál több éven át – kezdte Drábik. – Ő az egyik műszaki szakértő volt, aki a Moszkvai Egyetemen tanult.” Ezután a jogász elmesélte, hogy Paks idején ő volt a szocialista vállalat jogi osztályának a vezetője – „tíz jogásszal”. Aztán azt, hogy a vállalatnak külkereskedelmi joga is volt. Stolmárral később már Amerikában találkoztak.
Hírdetés
Külkereskedelmi jog – fontos ez is.
Stolmárral 2009-ben interjút készített a Magyar Nemzet, amelynek kopfjában ezt írták: „Kalandos út áll Stolmár Aladár atomerőmű-szakértő mögött. A Moszkvai Energetikai Egyetemen végzett mérnök az elsők között került a paksi atomerőmű-beruházáshoz. […] Stolmár Aladár 1985-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol az energiaügyi minisztériumot látta el tanácsokkal. Másfél éve hazaköltözött, visszatért a gyökerekhez, és a paksi atomerőmű bővítését készíti elő.”
„Ébredéséről” ezt mondta:
„Egy évvel később egy ismeretlen jóakaróm egy papírt hagyott az asztalomon. A dokumentum azoknak a nevét tartalmazta, akiket megjutalmaztak az újításom miatt. A lista élén Kapolyi László energiaügyi államtitkár állt hárommillió forinttal, rajta kívül egy sor olyan »jó« elvtárs neve is papíron sorakozott, akiknek semmi köze nem volt Pakshoz. Zokon vettem a dolgot, és egy ügyvéd tanácsára bepereltem a Magyar Villamos Művek trösztöt. [Későbbi, tehát akkori munkahelyét – MG]. A második tárgyalásra a vállalat jogásza hozott magával egy titkosítási határozatot, egy miniszteri rendeletet arról, hogy a paksi atomerőművel kapcsolatos összes bírósági tárgyalás titkos. A papírt Kapolyi László mint ipari miniszter írta alá. Abban a pillanatban tudtam, hogy el kell hagynom az országot, 1985 nyarán az Amerikai Egyesült Államokba emigráltam.
– Mihez kezdett a tengerentúlon?
– A tárgyalás után a kint élő unokaöcsém segítségével családostól repültem az Egyesült Államokba, három gyermekkel és az állapotos feleségemmel nagy reményekkel érkeztünk New Jerseybe. A beilleszkedés nem volt egyszerű, de szerencsére egy hónappal a kiérkezésünk után egy közös barátunk, a Szabad Európa Rádiónál dolgozó Drábik János segítségével összeismerkedtem Földvári Ferenccel, aki az amerikai külügyminisztériumban dolgozott magyar referensként.”
Érdemes megállnunk egy gondolatra: szóval a kint élő unokaöccse segítségével családostól az Egyesült Államokba repült. Egy olyan tudós, aki ismerte a szovjet atomerőműveket és kulcsszerepet játszott Pakson. Konkrétan biztonsági És az újságíró nem kérdezett rá, hogy hogyan is ment Amerikába családostul?
Egy másik cikkben [Élet és Tudomány, 2011] ezt írták erről: „Stolmár Aladár atomenergetikai mérnök hatalmas munkát végzett a paksi atomerőmű biztonságossá tételében. Ennek kapcsán perbe torkolló újítási vitába keveredett az akkori politikai-gazdasági vezetéssel. Mikor az ügyet titkosították, veszélyben érezte magát, és az Egyesült Államokba emigrált. Mint írja, »A titkosítás ugyanis halálos fenyegetéssel egyenértékű. Ha valaki nyilvánosságra hozta volna az újítási ügyemet, akkor az érvényes törvények alapján akár halálra is ítélhettek volna a kommunista maffia tagjai.« Így a csernobili balesetet Amerikában érte meg, és mint szakértő, szinte minden elérhető dokumentumhoz hozzájutott. E könyve is angolul jelent meg, és annak sikere után adták ki magyarul.
Izgalmas feladat lehetett így átrepülni a Vasfüggöny fölött. Családostól.
Mindenesetre Nyugaton újra találkozott Drábikkal, aki hivatalos életrajza szerint 1979-ben ment Amerikába. Ment – hiszen ösztöndíjat kapott. A fent már bemutatott Lenthár Balázs-cikkben idézték azt a jelentést, amely már Drábik Jánost érinti. Az 1980. augusztus 22-én készült „Napi Operatív Információs Jelentésben” [NOIJ) ezt írták:
„Az 1980. május 22-i, 117. napi jelentésben szerepelt, hogy Dr. Drábik János, az Erőműberuházási Vállalat volt vezető jogtanácsosa az Egyesült Államokba utazott, és onnan nem tért vissza. Nevezett több esetben részt vett a paksi atomerőmű építésével kapcsolatos moszkvai tárgyalásokon. Ujabb információ szerint Drábik levélben közölte a vállalat igazgatójával, hogy a Kansas Állami Egyetem egy évre szóló szerződést ajánlott fel számára az államjog és államtan oktatására, illetve kutatómunka végzésére. Az ajánlatot szakmailag előnyösnek találta, ezért elfogadta. Továbbiakban közli, hogy a kint-tartózkodási engedély meghosszabbítása érdekében a magyar hatóságoknál a szükséges lépéseket megteszi, egyben a fentiek miatt felmondja a munkaviszonyát.”
Hivatalos – tehát nyilván saját maga által írt vagy tollba mondott – életrajzában ezt írják: „1979 novemberéig különböző jogi, szerkesztői és államigazgatási munkakörökben dolgozott. Amerikába történő távozását megelőzően az ERBE jogi osztályát vezette. A New York University-n folytatta tanulmányait és 1981-ben bejegyzett jogtanácsos lett New York Államban.”
Ott Kansas, itt New York. Lehet persze félrehallás is. Azon viszont érdemes elgondolkodnunk, hogy hogyan is kaphatott kiutazási engedélyt az a jogász, aki vezető jogtanácsosként az egész paksi beruházásba beleláthatott. És ha kapott, kinek az engedélyével. És ha már kint is maradt, hogyan repülhetett pár évvel később „utána” a mérnök?
Folytatom.
[Igen, a Drábik-hívőknek üzenem: bejegyzésem megrendelésre készült és a Kerekasztal támogatta.]
Sajátos, bár a szerző és a Pesti Srácok irányultságát tekintve nem meglepő, hogy mindjárt az írás elején az ún. konteók mellett antiszemitaváddal jelöli ki a pozícióját. Fontos megjegyezni, hogy Mező is részben Lenthár Balázs 2021 szeptemberében közölt összeállítására épít.
A Kuruc.info hírportál természetesen felvette a kapcsolatot Drábik Jánossal, aki június 10-i és 17-i levelében is írásbeli választ ígért, ezt azonban a későbbi ismételt megkeresések ellenére nem kaptuk meg (az életkora miatt ez érthető, de érdemes hozzátenni, hogy egyébként azóta is aktívan készülnek videói), ugyanakkor felhívta figyelmünket a Nexus Tv YouTube-csatornáján két részletben közölt válaszára, így ezek alapján próbáljuk körüljárni a témát, amennyire a rendelkezésre álló információk alapján lehet.
Aligha van minden olvasónknak több mint egy órája önéletrajzi visszaemlékezésekkel tarkított videóanyag alapos átnézésére, ezért inkább összefoglaljuk a lényeget.
Drábik mostani elmondása szerint az 1959-es, hízelgő tanulmányát a Varsói Szerződésről azért írta, mert Washingtonba disszidált testvére miatt rossz káderré vált, közölték vele, hogy a pályázaton részt kell vennie ahhoz, hogy benn maradhasson az egyetemen, a pályázatot megnyerte, Varsóba is kiutazhatott, ahol kedélyesen fogadták, de az egyetemen végül nem maradhatott, hanem az V. kerületi tanács elnökasszonya mellett kötött ki jogászként adminisztratív munkában.
Állítása szerint az 1962-es önéletrajzába vörös farokként bekerült passzus szintén egyetemi tanársegédség reményében született, mégpedig akkor, amikor az őt az V. kerületből elcsábítani próbáló Névai (Neufeld) László professzor szembesült azzal, hogy nem párttag, jobb híján ezt a szöveget diktálta le neki beleírásra menteni a menthetőt. Siker ebből sem lett, egy szavazat híján nem kapta meg a pozíciót.
A KISZ-es múltjával kapcsolatban politikai összefeszülésekről is beszámol, amelynek során egy eltérő véleményét (amikor is állítása szerint feltalálta a polbeat fogalmát) szóbeli felmondásnak vették nagy bánatára, és hiába próbálta magát visszaverekedni. Számunkra ez az igyekezet egy meggyőződéses antikommunistától meglepő, hiszen miközben Kádárnak nem volt elég munkásmozgalmi a tevékenysége, addig ahogy a Lenthár-féle cikkből is kiderül, a Jöjj ifjú társunk! Éneklő forradalom. KISZ daloskönyv szerkesztője volt, és társzeneszerzőként többek között ezért a műért volt felelős:
A marxista-leninista vádra az a válasza, hogy ugyan minden vizsgáját letette, de a vallásfilozófiai témából írt disszertációját (vélhetően szakdolgozatot ért ez alatt) túl antimarxistának találták, ezért nem kapott filozófiai diplomát, amiért már meglévő állása mellett nem is törte magát.
Az amerikai útját illetően úgy oldja fel a kétségeket, hogy a testvére révén kapott könnyen vízumot (Toroczkaival való későbbi beszélgetése során másik okként a párttagsága hiányát nevezi meg), és elmondása szerint a meghiúsult kansasi álláslehetőségek miatt kötött ki később New Yorkban, ahol végül a Szabad Európa Rádióhoz került. Itt jogosan megemlíti, hogy akkor már nem CIA alá tartozott a rádió, hanem az amerikai kormány alá, és már Kennedy alatt megkezdték a leválasztást (tegyük hozzá: 1972-ben zárult le a CIA általi pénzelés korszaka, miután 1971-ben "lebuktak", Drábik pedig 1979-ben került az Egyesült Államokba, 1981-ben pedig a rádióhoz, ami persze ettől még nem lett propagandamentes). Megemlíti azt is, hogy a rádiónál vastag dossziéja volt, amelyet szerinte nem a CIA, hanem az FBI állított össze, és az is kiderült belőle, hogy Budapesten ki volt a szomszédja.
Drábik hiányolja, hogy őt nem keresték meg, és a legújabb támadás okát Mező utolsó kerekasztalos megjegyzéséből vezeti le. Szerintünk ez inkább ironikus kiszólás a lenézett "alufólia sisakosok" felé, és Mező talán dörzsöli is a tenyerét, hogy ráharaptak. Ami persze nem zárja ki a megrendelés tényét, de mindenképpen csaligyanússá teszi a megjegyzést, hiszen a reagálók máris iróniát sem értő konteósokká válhatnak, míg az utóbbiak jól megerősítve érzik magukat… Drábik egyébként konkrét előzményét is látja az ügynek: a Schweitzer József egykori budapesti, majd országos főrabbihoz az ő nyomán kötött híres-hírhedt idézet körülötti vitát véli oknak. Emiatt éppen a Pesti Srácok (ahogy kiemeli, a főszerkesztő Huth Gergely, Mező testvére), név szerint Szarvas Szilveszter találta meg, és akkor először azt vallotta be forrásként, hogy "legalább tíz helyen olvasta", pár nappal később parlamenti zárt ülésen hangzott el, amelyről MIÉP-es hangfelvétel készült, most már parlamenti folyosón elhangzott magánmegjegyzésről van szó, amelyről a Csurka-örökségben van valahol hangfelvétel, és a MIÉP egykori alelnöke is vállalta volna miatta a tanúskodás. De Drábik szerint erre sem volt szükség, mert Schweitzer lánya hiába perelte be, felvétel és "koronatanú" nélkül is megnyerte mindkét fokon a pert. Ez viszont azt is jelenti, hogy a bíróság sem dönthetett az idézet valódiságáról, és azóta sem került elő róla a nyilvánosságról felvétel, sem bárki, aki nyilvánosan vállalta volna, hogy hallotta az inkriminált mondatokat. (Mi lennénk az utolsók, akik védenénk a magyarrajongással véletlenül sem vádolható Schweitzert, de tényállításként tényeket közlünk.) Az már külön pikantériája a történetnek, hogy talán a kommunista rendszerbeli reflexeknek megfelelően ezúttal a zsidóknak próbált megfelelni Drábik (nem először), hogy helyrehozza a tévedését (lásd még a Fidesz nyelvcsapásait szemita irányba, ami Slomónak vagy Hegedűs Zsuzsának elég, az a Mazsihisznek nem). Ahogy a második videó végén mondja: követett el hibákat a kommunista uralom alatt, de nem mondott nemet, mert kellett neki az állás, nem volt hős. Ez emberileg könnyen megérthető, de a teljes igazságot valószínűleg sohasem tudjuk meg, Mező Gábor érzelmileg (?) nem teljesen motiválatlannak tűnő írása és az idős megtámadott védekezése természetszerűleg elfogult. Ahogy zárásként Drábik maga is a nézőkre bízta az ítéletet, jelezve, hogy elfogadja azt.
(A már említett Toroczkai-féle beszélgetés elején is reagál lényegét tekintve ugyanígy, de tömörebben a vádakra, például a Schweitzer-szál kimaradt, helyette általánosságban hivatkozik a "leleplező" munkásságára, amely miatt támadják.)
Új fejlemény azóta, hogy Mező Gábor mintegy "titokban" távozott a Pesti Srácoktól, amelynek hasábjain nem jelent meg soha sem a drábikos írás, noha júniusban még aktívan publikált náluk. (Ez ellentmondani látszik annak a feltételezésnek, hogy a PS-vezetőség vagy valamiféle háttérhatalom maga lett volna ezúttal a megrendelő, ebben az esetben nem lett volna okuk így elrejteni az írást, amelyet így nem hivatkozott körbe a Fidesz-média, és kevesebbekhez jutott el.) Jelenleg a közösségi oldala mellett egy saját honlapon ontja aktívan a tartalmakat. A cikkünk tárgyát képező két hónapos anyaghoz viszont egyik helyen sem jelent meg a beígért folytatás eddig, de ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a jövőben erre sor kerüljön, mindenesetre Drábik védekezésére tudomásunk szerint más formában sem reagált eddig.
