Marx és Engels azt vallotta, a lét határozza meg a tudatot, Imannuel Kant viszont, A tiszta ész kritikája című művében azt a tételt fogalmazta meg, hogy az emberi elme aktívan hozzájárul a megtapasztalt valóság kialakításához. Sokféle filozófiai irányzat létezik, melyek jól el tudnak ezeken vitatkozni.
A liberális világszemlélet is filozófiai alapokon nyugszik, mint bármely világnézet, de a modern kori, teljesen totalitáriussá vált válfaja (jobb híján nevezzük neoliberalizmusnak) nem nyitott már a párbeszédre, és létszemléleti alapvetése így foglalható össze:
A valóság nem abszolút, a valóságot változtathatom tértől és időtől függetlenül, a valóság és a tények csupán arra szolgálnak, addig és úgy veendők figyelembe, ameddig az én ideológiai alapvetésemet alátámasztják.
Tehát a neoliberalizmus a valóságot, a történelmet és minden olyan tényezőt, mely rajtunk függetlenül objektiválható, az ideológia szemüvegén keresztül bírál el. Tűr, tilt, támogat. Ismerős a régi bolsevik tempó. Persze, az eszmei rokonságon túl így működik és működött minden totalitárius ideológia a történelem folyamán.
E gondolatmenet apropója most éppen az, hogy az Egyesült Államokban nagyon úgy tűnik, Kolombusz Kristóf történelmi szerepe nem támasztja alá ezt az ideológiai prekoncepciót. Magyarul politikailag nem korrekt. Nem szolgálja a neoliberális világszemlélet megerősödését, ilyenképpen nincs rá szükség. Ja, hogy Kolombusz Krisfóf Amerika, ha úgy tetszik, az „Újvilág” felfedezője? Na és? – mondják rá a neoliberálisok.
Még fájdalmasabb, hogy ezt a neoliberális akaratot éppen egy katolikus egyetem szolgálja ki: a Notre Dame katolikus egyetem indianai kampuszán a rektor utasítására letakarják az Amerika felfedezőjeként számon tartott Kolumbusz Kristófot ábrázoló falfestményeket.
Ennek oka, hogy amint az látható az alábbi festményen, Kolombusz előtt térdre borulnak az indiánok.
Erről pedig „természetesen” nem lehet másra asszociálni, mint az „az őslakos indiánok kiirtására”, tehát nettó rasszizmus. Jelentsen ez bármit is a mai közbeszédben, ugyanis visszakérdezni, hogy mit értünk rasszizmus alatt, az is csak egy „náci” viselkedésforma lehet. Nyilván azt mi sem tagadhatjuk el, hogy történt erőszak, amit el kell ítélni. Ez azonban sajnos elmondható a teljes emberi történelemről, hogy a dicsőséges tettek árnyékában is történtek visszaélések. Ezek az emberi természetből fakadnak.
Amerika sokszínű, befogadó, toleráns, multikulturális. Kész. És bármi, ami ezt a képet megingatja, még így, több évszázad távlatából, még akkor is, ha Kolumbusz személye nélkül egész egyszerűen értelmezhetetlen a teljes amerikai történelem, káros, eltörlendő.
Nem egyedi eset ez, emlékezhetünk a charlottesville-i eseményekre, amikor Lee tábornok szobrát távolították el, igen komoly konfliktusok törtek ki. Az akkori események tükrében viszonylag eltörpült, de a mostani eset kapcsán rá kell mutatnunk, Kolombusz szobrát egy helyen már eltávolították. Nem is olyan régen, mégpedig Los Angelesben.
Jól kivehető tehát az identitásháború, ami azért folyik, hogy meghatározzák, mit is jelent valójában amerikainak lenni. Nem gondolom persze, hogy ez vagy-vagy kérdés, azt viszont nagyon is, ha az Egyesült Államok történelmi gyökereit megtagadja, tehát azt, hogy az európai ember két kezének munkájából épült fel, hogy az európai kultúra és civilizáció mentén sarjadt ki és nőtt a magasba, akkor hosszú távon, amilyen magasra nőtt, ugyanolyan mélybe fog zuhanni.
Számomra legalábbis arra hívják fel a figyelmet az amerikai események, hogy messze nem elég csak és kizárólag a politikai térben jelen lennünk. Nem vagyok ugyan az amerikai belpolitika és kulturális, szellemi élet szakavatott tekintélye, de az innen, Magyarországról is látszik, Donald Trump elnöksége önmagában még semmit nem fordít vissza – sajnos. Figyelmeztető jel számunkra, mert itthon is megvannak azok a körök, akik a neoliberális „dogmák” mentén írnák át történelmünket, ebből kifolyólag pedig adnának nekünk egy hamis identitást – függetlenül attól, felőlük akár lehet jobboldali túlsúly a politikában, ha a metapolitikai kérdésekben ők diktálnak, vesztes helyzetben vagyunk.
Azért természetesen soha, sehol nem szabad meghátrálnunk, az amerikai patriótáknak sem, jusson eszükbe az Egyesült Államok nemzeti mottója, melyet 1956-ban egy kongresszusi törvény is szentesített: In God We Trust (magyarul: Istenben bízunk).
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
