Amikor a 70-es években kiskamasz voltam, dúlt a csöves-digó viszály. Ez elsősorban a zenei tetszésében zajlott, másodsorban az öltözködésben. Ez utóbbit elősegítette, hogy a magyar iskolarendszerben nem volt egyenruha, se szigorú dresszkód, csak köpeny volt kötelező, de az alatt bármi engedélyezett volt.
Én ugyan nem voltam se csöves, se digó, de a haveri köröm szinte teljesen csövesekből és hozzám hasonló semlegesekből állt. Így tehát sokkal jobban hatott rám a csöves szellemiség.
Persze abban a korban az ember fanatikus, azaz minden vagy semmi alapon akar állni. Nem válogat, nem részletez. Úgy 11 évesen jöttem rá, a csövesek eszméje nem teljesen igaz, ez volt az első nagy lyuk. A kérdés a lányok “megfelelő” kinézete volt.
A csöves nőideál kb. az volt, hogy farmercsőnadrág, lehetőleg kopott és enyhén piszkos nadrág, kinyúlt pulóver télen vagy fiús póló nyáron, edzőcipő, a lány kócos, s semmi smink. Ezt nevezték “természetes női szépségnek”, szemben a digó lányok “mesterkélt”, “hamis”, “megcsinált” külsejével.
Kezdetben nagyon harcoltam magammal, igyekeztem bebeszélni magamnak, hibás a gondolkozásom, s meg kell nevelnem magamat. De sehogy se ment. Továbbra se akartak sehogy se tetszeni a csöves ideállányok, s egyre jobban tetszettek az “ellentábor” mintalányai.
A 80-as évek első felében a probléma önmagától megoldódott, gyakorlatilag nem maradtak csöves ideállányok. A volt csöves lányok is elkezdtek leggingst hordani, azzal mentegőzve, hogy az ilyen egyfajta “csőnadrág”. Aztán már csak a smink megléte vagy hiánya maradt az ismertetőjel. Aztán jött a nyugati hatás, a feminista őrület első jelei, melynek egyik eleme a sminkellenesség lett. Immár a smink se azt jelentette, mint korábban. Ha egyszer ugyanis a sminkmentesség a szabály, akkor a lázadó csöves lányok kénytelenek sminkelni magukat. Azóta nincsenek se digók, se csövesek, az szó eredeti értelmében.
Ma már a sminkpártiság nem csövesellenesség, hanem antifeminizmus. A feminista propaganda egyik axiómája ugyanis az, hogy a szépen öltöző, sminkelő nő tudta alatt a férfiak nyomására csinál így, ő tehát a patriarchális elnyomás áldozata, míg a szabad nő nem akar senkinek se megfelelni.
Szerintem meg a nőiesség természetes eleme nem a “szabadságnak” hazudott elhanyagoltság.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
