Szlovákiában kevés mondat rengeti meg úgy a politikai teret, mint amikor Robert Fico kijelenti: valaki többé nem számíthat rá. Ma ez történt. És ezzel nemcsak egy politikai házasság futott zátonyra, hanem a következő parlamenti választás kimenetele is előre eldőlhetett.
A miniszterelnök tegnap még csak feltételes módban, ma azonban már kerek perec kijelentette, hogy „Pellegrini többé nem számíthat a Smer támogatására.” Ha valaki nem értené: ez politikai szakítótörténet a javából. Olyan, amit ritkán látni nyilvánosan, pláne ilyen stílusban. Fico egyenesen arról beszélt, hogy az államfő „nem tudja, milyen egy 9 mm-es golyó a hasban”. Nem finomkodott – de hát mikor szokott? Fico szerint Pellegrini államfő a nyomozók, ügyészek, bírók pártjára állt – azokéra, akik a Smer szerint évek óta politikai hajtóvadászatot űztek ellenük. Ha ebből indulunk ki, Pellegrini vétója nem egyszerű politikai gesztus volt, hanem egy szimbolikus szakítólevél.
Öt év. Ennyi a szlovák államfő mandátuma. Ennyi időt kapott a választóktól egészen 2029 júniusáig. Addig azonban még sok minden történhet, de az mára bizonyossá vált: a Smer támogatására többé nem számíthat. Pellegrini tehát mai állás szerint elbúcsúzhat attól, hogy második ciklusban is megválasztját. Ezzel Fico lényegében a saját egykori „politikai fiát” dobta ki a hatalmi erkélyről.
Az irónia az, hogy Fico egykor maga nevezte ki utódjának Pellegrinit, amikor Bugár Béla lemondásra kényszerítette, és a Smer-vezér gyorsan saját embere kezébe adta a kormányfői stafétát. Aztán a fiú önállósodott, pártot alapított, hatalmat szerzett, majd visszasegítette őt a kormányba. Politikában ritkán írnak szebb Oidipusz-történetet.
A Hlas szerepe ma nem ideológiai kérdés, hanem matematikai: kivel lehet többséget összehozni 2027-ben, a következő parlamenti választásoko. (Bár az is lehet, hogy korábban választunk.) Drucker mozog a háttérben, Šutaj Eštok ereje fogy, Erik Tomáš pedig karizma híján maximum háttérember lehet. A párt lényege ma nem a programja, hanem az alkuértéke.
Nem véletlen, hogy az ellenzék – Matovič kivételével – és a progresszív sajtó gondosan kerüli a Hlas ütlegelését. Mindegyikük látja: ha sikerül megszerezni Pellegrinit és hlasos embereit, ők hozhatják meg a választások utáni döntő mandátumokat. Ezért nincs frontális támadás, ezért a PS és társai ma még a jogos kritikán túl is óvatosak az államfővel szemben. Hát persze, hogy nem akarják elzavarni azt az embert, akit át is csábíthatnak.
Csak egy a gond: Pellegrini eljátszotta azt a luxust, hogy hosszú távon választhat. Mert Fico mai bejelentésével 2029 után számára nincs visszaút a pártpolitikába. Nincs párt, amelyet vezethetne. Csak mozgástere van – és az lassan korlátlan, hiszen veszítenivaló nélkül már sokkal meredekebb döntéseket is hozhat.
A miniszterelnök és környezete egyre látványosabban dolgozik azon, hogy a vád alá helyezett, elítélt vagy épp rács mögött ülő politikai szövetségeseket tisztára mossa: Gašpar, Bödör, Kováčik, Výboh, Kočner, stb. stb. – ismerjük a neveket. Ezek a lépések azonban a progresszív oldal számára is ajándékot jelentenek, hiszen újra és újra lehetőséget kapnak arra, hogy az egész rendszert korruptnak mutassák.
És akkor jött Pellegrini vétója. A lépés politikailag érthető, stratégiailag zseniális, de hatalmi értelemben a legnagyobb pofon, amit Fico szövetségestől kaphatott.
Most a Smer ott áll egyedül – vagyis csak a Republika, az SNS maradéka és Zoroslav Kollár éppen épülő „Právo na pravdu” pártja marad potenciális partnerei között. Egy ilyen szövetség pedig legfeljebb ellenzéknek jó, nem stabil kormányzati többségként.
És ez a legnagyobb irónia. A progresszívek eddig finoman bántak vele, nehogy elzavarják. Ma viszont már érdekük is lehet átállítani. És ezzel új helyzet áll elő: Pellegrini úgy válhat az ellenzék legfontosabb pozíciós emberévé, hogy közben nem lép át közéjük.
Fico pedig akarva-akaratlanul kilökte őt a saját táborából – egyenesen az ellenzék karjaiba. Innen már csak a PS jelöltjének kell jól szerepelnie, és a következő államfőválasztás képe is teljesen átrajzolódik.
Szlovákia parlamentáris demokrácia – papíron. De ha az államfő kezében van a második legerősebb kormánypárt, akkor az államfőnek sokkal több hatalma van, mint amennyit az alkotmányba írtak.
A mai nap nem pusztán arról szólt, hogy Fico megsértődött Pellegrinire. Hanem arról, hogy saját kezével verte szét azt a politikai egyensúlyt, amely kormányát eddig stabilan tartotta. Ha ez így folytatódik, a következő választás csak formalitás lesz: eldőlt, kié a kezdeményezés.
Király Zsolt
Nyitókép forrása: SITA
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
