Bizonyítékom van rá, miszerint Ungár Klára a kilencvenes évek elején még nem volt leszbikus.
Ugyanilyen határozottan tudom kijelenteni azt is, hogy Kocsis Máté ezzel szemben nem csak a kilencvenes években nem volt, de ma sem homoszexuális, és 2050-ben sem lesz az.
Fenti két állítás között lévő nyilvánvaló és azonnal észrevehető különbségen kívül van egy rejtett különbség is: Ameddig teljesen mindegy, hogy Ungár Klára mettől meddig nem volt leszbikus és mikortól lett az, addig egyáltalán nem mindegy, hogy Kocsis Mátét, aki nem homoszexuális, le lehet-e homokosozni egy valaha jobb napokat látott, mára teljesen lecsúszott, ócska libának.
Nem. Nem lehet.
S ezen állítás legfényesebb bizonyítéka, hogy a „nevezetes” per előestéjén a magyarországi nyilvánosság legundorítóbb szereplői kötésig beleálltak ebbe az ügybe, azt sugallva, hogy de, igen, lehet.
A Magyar Narancs az egyik, az Index a másik.
A Magyar Naranccsal most nem foglalkozom, azok egy interjút készítettek Ungárral, nyilván nem véletlenül, de ez mellékes. Viszont az Index egy vélemény cikket közölt a per előtti napra időzítve, egy MG monogramú homoszexuális tollából, és nevezett homoszexuális a következő állításokat engedi meg magának:
1.: Kocsis Máténak nem lett volna szabad pert indítania
2.: Ha a bíróság Kocsis Máténak ad igazat, abban az esetben „közokiratba foglalná, hogy Magyarország homofób”.
Kezdjük a második ponttal: Az állítás a nyilvánvaló és vérlázító ostobaságán túlmenően penetránsan aljas is, mert semmi másra nem alkalmas, minthogy a per előtt befolyásolja a bíróságot illetve az ügyben majd eljáró bírót. Igen, képzeljük csak el: Ül otthon a bíró, olvassa ezt az írást, és azonnal leveri a víz, hogyha nem „megfelelő” ítéletet találna hozni, abban az esetben ő lesz az, aki közokiratba foglalja Magyarország homofóbiáját. Hát hogyan is vehetné magára ennek ódiumát?
Elképesztő. És éppen azért, mert elképesztő, most, a per előestéjén szögezzük le ismét: Magyarországnak és a Magyarországot jelentő emberi közösségnek jogában áll homofóbnak lenni, éppúgy, mint kaprofágfóbnak, nekrofilfóbnak és zoofilfóbnak lenni sem tilos. Sőt, még MGfóbnak is szabad lenni, bár ezt nem is kell különösebben megmagyarázni, pláne azt, ha valaki esetleg ungárfób.
A „fób”, mint megbélyegzés egészen egyszerűen nem számít, nem kell vele foglalkozni, mert a libertáriánusok találták ki a normális emberek megfélemlítésére.
És akkor talán már el is érkeztünk a dolgok lényegéhez.
MG, (aki homoszexuális) azt próbálja sugallni, hogy Kocsis Mátét nem érte semmiféle sérelem amiatt, hogy Ungár „lemelegezte”.
De, igen, sérelem érte.
Minden heteroszexuálist sérelem ér, ha nyilvánosan lebuzizzák (lemelegezik). Ha pedig politikusról van szó, akkor ez ezerszeresen igaz.
Egyfelől egy heteroszexuális ember, pláne, ha családi kötelékben él, és még gyermeket is nevel, súlyos sérelmet szenved el, amikor homokosnak bélyegzik. Sérelmet szenved el, mert sérül a családi biztonsága, mert a feleségének ez nyilvánvalóan fájdalmat okoz, ha a gyereke netán már közösségbe jár (akár csak általános iskolába), akkor előbb-utóbb a többi gyerek nekiszegezi a kérdést, hogy „az apád tényleg buzi?”, és az is nyilvánvaló, hogy egy heteroszexuális embernek a szülei, nagyszülei is nehezen viselnek el egy ilyen nyilvánosságot kapott vádat.
De ezeken túl és mindenekelőtt azt is szögezzük le: Senkinek sincsen joga megvádolni ezzel senkit, és velejéig rothadt az az álláspont, hogy ha egy nem buzit lebuziznak, az nem sértő.
De. Az. A társadalmi közeg miatt is, és az egyén érzékenysége miatt is.
Legszemélyesebb és legelidegeníthetetlenebb jogunk ragaszkodni saját nemi identitásunkhoz, és ugyanilyen jogunk az is, hogy ezt senki ne kérdőjelezhesse meg, senki ne relativizálja, senki ne inszinuáljon azzal, hogy a meglévővel ellentétes nemi identitást hazudjon nekünk.
S hogy egy politikus esetében ez miért különösen és ezerszeresen igaz?
Azért, mert egy politikus a közbizalomból él, abból nyeri legitimitását. S ha egy politikusról saját választói azt gondolják, hogy egy családos, kisgyermeket nevelő, heteroszexuális férfi (vagy családanya), és ezt nyilvánosan megkérdőjelezik, akkor a választók kimondva-kimondatlanul becsapva fogják magukat érezni, és azt fogják gondolni, hogy az adott politikus hazudott nekik.
Ilyen helyzetet pedig senkinek nincsen joga hazugsággal, rágalmazással előállítani.
És végezetül röviden arról, hogy Kocsis Máténak nem lett volna szabad pert indítania.
Nos, ezt ismerjük.
Ezek a gazemberek tényleg azt gondolják, hogy szabadon, önfeledten rágalmazhatnak bárkit, és ha a megrágalmazott esetleg szólni mer, akkor azt üzenik neki, hogy kussoljon, mert még rosszabbul fog járni, és még aljasabbul fogják rágalmazni.
Ezt üzeni MG is (aki homoszexuális), és ezt Ungár is, amikor a Magyar Narancsban azt mondja, ha esetleg a bíróság Kocsisnak ad igazat, akkor ő kész Strasbourgig elmenni.
Döbbenetes. Illetve nem is. Camus már leírta ezt:
„Azon a napon, amikor a bűn az ártatlanság képében tetszeleg, érdekes áttétel folytán az ártatlanságot szólítja fel önigazolásra.”
Erről van szó.
Ezt üzeni a puszta tény, hogy most Kocsis Máténak kell magyarázkodnia egy hisztérikus, beteg leszbika miatt. És a libertáriánus sajtó természetesen itt tapicskol a saját undorító testnedveiben, és abban bízik, hogy a mocsokból valamennyi azért csak rátapad Kocsis Mátéra is.
Ezzel a tudással várjuk a pert.
Jó lenne, ha végre kilépnénk Jozef K. szerepéből, amit ránk osztottak ezek a bitangok. Mondjuk hát ki jó hangosan: egyáltalán nem szükségszerű, hogy a szégyenünk túléljen bennünket. Különösen akkor, ha szégyenünk nem nekünk van, hanem nekik…
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
