„Kétszeres boldogság számomra, hogy leendő hitvesem kiválasztásakor mélyebb érzelmeimre hallgattam, és szívből remélem, hogy menyasszonyom kiváló tulajdonságaiban megtalálom majd életem boldogságát” – írta I. Ferenc József Sissiről. A császári pár esküvőjére 1854.április 24-én került sor.
Ferenc József és Sissi alakja köré a mai napig számos történet, legenda fűződik, Ausztriában és Magyarországon egy egész kultusz épült kettejük alakja és uralkodásuk ideje köré. A két fiatal a Habsburg családban ritkának számító párt alkotott, hiszen házasságuk nem előre elrendezett, vagyoni alapú megállapodás volt, hanem szerelmi házasság. Ez a jelenség a 19. század derekán ritka volt, mint a fehér holló, az érzelmek a házastársak között akkoriban vajmi keveset számítottak a vagyon és a rangok fényében. A bajor Wittelsbach ágból származó hercegnőnek, possenhofeni Erzsébetnek és Habsburg Ferenc Józsefnek azonban szerencséje volt, nem csak szívók dobbant meg egymás iránt, de rangban és családi tradíciókban is összeillettek, így szinte senkinek nem lehetett kifogása a fiatalok házassága ellen, amely ma, a 21.században már törvénytelennek számítana, hiszen Ferenc József és Sissi anyai ágon elsőfokú unokatestvérek voltak. Így a bécsi udvarban szigorúságáról és hatalomvágyáról hírhedt Zsófia főhercegnő (Ferenc József anyja) nem csak Sissi nagynénje volt, hanem anyósává is vált. Kettejük rossz és a későbbiekben elmérgesedett viszonya átitatta a társadalmi, politikai és családi szférát is.
Nézzük meg sorban, miként is alakult ki Ferenc József és Sissi házastársi viszonya, hogyan lett a vadócként nevelkedett, társadalmi és etikett normákra fittyet hányó bajor hercegkisasszonyból Ausztria hamvasan fiatal császárnéja, később Magyarország hőn szeretett, csodált királynéja.
Tudni kell, hogy az 1837 karácsony estéjén született Erzsébetet sosem szánták magas rangú fejedelem feleségének, mivel a Wittelsbach család oldalágából származott, tehát nem volt királyi sarj. Neveltetése ezáltal messze elmaradt azon leányokétól, akiket uralkodók feleségének szántak. Miksa herceg és Ludovika hercegnő jóval liberálisabb szellemben nevelte Sissit, minthogy a lánynak a császári udvarhoz kelljen alkalmazkodnia. Ha valakinek a Wittelsbach gyerekek közül esélye lett volna rangos kérőhöz jutni, az Erzsébet nővére, Ilona, azaz a családban Nenének becézett hercegnő volt. Az ő neveltetése, de jelleme is teljesen más volt, mint az örökké szabadságot kereső, vad és természet rajongó Sissié.
A Wittelsbachokat megtiszteltetésként érte, mikor 1853-ban a császári udvarból találkozót javasoltak, amelynek nem titkolt célja lett volna, hogy az akkoriban trónra került, ifjú 23 éves Ferenc Józsefnek menyasszonyt kerítsenek. A választás Nenére esett, Zsófia szerette volna duplán bebiztosítani magát és családját az udvarban. A terv egy része azonban meghiúsult, mivel Nenével együtt Sissi is megérkezett Bad Ischlbe, és a császár szinte azonnal beleszeretett ifjú unokahúgába. A érzés kölcsönös volt, így a „kedves mamának” (Zsófia) le kellett nyelnie a békát, és engednie fia kérésének: Sissit akarja feleségül venni.
Ferenc József az esküvő előtt többször meglátogatja Sissit Possenhofenban, ajándékokat visz neki, a hercegnpt kistafírungolják, hogy a bécsi udvarban ne érhesse szó a ház elejét. A pökhendi arisztokrácia azonban mindig is lenézte a későbbi császárnét, az oldalágról való, nem királyi származása miatt. Ferenc József az 1854-es márciusi látogatásáról eképpen tesz tanúbizonyságot anyjának írt levelében
Az utat jóval gyorsabban tettem meg, mint az vártam. Nagyon jó egészségben, de ahogy az várható volt, egészen kék és vörös képpel érkeztem meg, és elgondolhatja, milyen ronda voltam. Ezt Sisi és szülei nem vették figyelembe, és nagyon kedvesen fogadtak. Sisit nagyon jó egészségben leltem, valamelyest megnőtt, végtelenül kedves és szívélyes, mint mindig. Sisi leborul az Ön lábai elé, és csókolja kezét. Hűséges fia: Ferenc”.
Erzsébet végül 1854. április 20-án hagyta el szülővárosát, Münchent. A müncheni hercegi palota házi kápolnájában tartott mise után Sisi elbúcsúzott a személyzettől, mindenkit megajándékozott és mindenkivel kezet fogott, ezt Ausztria császárnéjaként többé nem tehette már meg,a bécsi udvarban csak az arisztokrácia privilegizált tagjai csókolhattak kezet a császárnénak, érinthették meg őt. Sisit a müncheniek üdvrivalgása kísérte el. Az út Bécsbe három napig tartott. A hajót, amelyen Sisi Straubintól Bécsig utazott minden állomásnál díszkísérettel, ünnepi beszédekkel, ceremóniákkal, színházi előadásokkal fogadták, ezeken természetesen az alig 16 éves menyasszonynak részt kellett vennie. A nagy üdvözlések közepette a császár, Ferenc József vétett a protokoll ellen, meglepetésszerűen Linzbe utazott, hogy már ott üdvözölhesse menyasszonyát,Bécs helyett. Április 22-én hajnalban távozott Linzből, hogy a protokollnak is megfeleljen, és Bécsbe érkezzen még Sissi előtt.
Sissit természetesen már az utazás kimerítette, mégis hősiesen kitartott, buzgón integetett csipkekendőjével, mosolygott, hiszen még mellette voltak a szerettei, az édesanyja, a testvérei, de aki közelről látta, észrevehette, hogy a menyasszony holtsápadt, hallgatag és rémült. Április 22-án, délután négykor ágyúdörgés és az összes bécsi harang jelezte, hogy a menyasszony megérkezett Nussdorfba, a kikötőbe. Mielőtt még a hajó megállt volna, Ferenc József ismét áthágta a protokoll szabályait, egyszerűen a hajóra ugrott és tízezrek szeme láttára csókkal üdvözölte, karjaiba zárta menyasszonyát. Ezt az arisztokrácia nem nézte jó szemmel, az egyszerű bécsiek azonban bizakodással fogadták a fiatal lányt. Április 23-án a császári menyasszony hivatalos bevonulását is megtartották, órákig tartott, míg Sissit felöltöztették, mikor délutánra sikerült őt beleöltöztetni az ezüsttel áttört, rózsaszín uszályos, virágfüzéres ruhába, és be kellett szállnia a hintóba, már holtfáradt volt. Az üveghintóban már csak zokogásra futotta, így Bécs egy hüppögő, síró császári menyasszonyt fogadhatott. Mikor pedig ki kellett szállnia a hintóból, Sissi még meg is botlott, mert diadémja beleakadt a kocsi ajtókeretébe. Ezek az apró nüanszok elfogadhatatlanok voltak a szigorú, spanyol udvari etikett szerint.
Az esküvőre április 24-én, este hét órakor, az Ágoston-rendiek templomában került sor. A császári kézfogó alkalmából a Monarchia valamennyi templomában ünnepi misét tartottak, azok a jegyespárok, akik a császári párral egy napon esküdtek 500-500 forintnyi nászajándékot kaptak, a rászoruló gyerekeket ruhaneművel ajándékozták meg. Az osztrák himnuszhoz új strófát költöttek, amelybe már Sissit is belefűzték. A templomot 15 ezer gyertyával világították meg, drágakövek, gyöngyök tengere hullámzott. Rauscher bíboros hetven püspök és pap segedelmével adta össze a császári párt. Az esküvőt hosszadalmas cercle (kihallgatások, fogadás) követte, a császári pár ezután a tükörterembe vonult be, ahol bemutatták az udvari hölgyeket a császárnénak, ez azonban nem sikeredett valami fényesre. Sissi már fáradt volt, nem volt ereje szólni, őhozzá viszont engedély nélkül senki nem szólhatott.
Az ünnepi vacsorát este tizenegykor tartották, ez zárta le a kimerítő esküvői szakaszt. A hálószobába Sissit az édesanyja kísérte be, ugyanúgy, mint Ferenc Józsefet, azonban az udvar előtt a királyi hálószobának sem lehettek titkai. Másnapra a komornák beszámolóiból mindenki megtudta, hogy a nászéjszakát nem sikerült elhálni, mint ahogy azt is, hogy Sissi csak a harmadik éjszakán vált Ferenc József asszonyává.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
